Számos cikkünk szólt már a szabadság témaköréről. A téma folyamatos emlegetése ellenére mégis szinte naponta botlunk olyan ügyfelekbe, akiknek sajnos rendkívül hiányos a tudása a szabadságra vonatkozó munkajogi szabályok vonatkozásában. A következő cikkünk újabb kísérletet tesz arra, hogy megválaszolja a leggyakrabban felmerülő kérdéseket.
Szabadság
Védelmek, többletjogok, mentességek. Gyakorlatilag ezekkel lehetne összefoglalni a munkajogban azokat az elemeket, amelyek a szüléshez, a nők várandósságához, és a gyermek megszületése utáni időszakhoz kapcsolódnak. A szülési szabadság egyrészről egy extra szabadságot biztosít az anyának, másrészről különböző védelmeket (pl. felmondási védelem) iktat be. De mielőtt összekevernénk a szülési szabadságot a kismama várandóssága alatti táppénzzel, vagy a három éves fizetés nélküli szabadsággal, a CSED-et a GYED-el, gyorsan tegyünk rendet ezekben a kérdésekben.
E cikk írásának napján vált ismertté az a kormányzati döntés, miszerint az iskolai téli szünet időtartamát egy héttel meghosszabbítják, az őszi szünet kontójára. Bizonyára szülőként, többekben felmerül a kérdés, hogy ekként az év végi szabadságaikkal miként tudnak majd sakkozni, annak érdekében, hogy az esetleges kiskorú gyermekek felügyeletét megoldják. Most a szabadság év végére vonatkozó sajátosságairól lesz szó, hátha ezzel megkönnyítjük az érintett munkavállalók döntését is.
Ha nyár, akkor jó eséllyel a legtöbb munkavállaló erre az időszakra időzíti a szabadságát. Megkockáztatom, hogy talán az elmúlt két évben ez az első olyan év, amikor a szabadság nagy része valóban a pihenésre fordítható, tehát nem feltétlenül arra ment el, hogy a karantén alatt a gyermek felügyelete megoldott legyen. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy akkor vajon miért is ágyő a szabadságnak? Elsősorban azért, mert ennek a cikknek a témája- a szabadságok tömeges jelenléte miatt – pont az, hogy miként lehetséges a szabadság megszakítása? Egyáltalán előfordulhat-e ilyen és ha igen, akkor milyen feltételekkel?
Bármilyen megdöbbentő is, a 2021-es év háromnegyede már el is telt, ami azt is jelenti, hogy már csak körülbelül három hónap van év végéig. Sokan a nyári nyaralások után még csak most rázódnak vissza igazán a munkába, így nem érzik szükségességét annak, hogy szabadságot vegyenek ki. Most már azonban tényleg érdemes megtervezni, hogy szeretnénk kivenni idei évi szabadságainkat.
Minden pihenni vágyó munkavállaló számára kellemetlen, ha a megtervezett szabadságát végül mégsem tudja kivenni, esetleg a már megkezdett pihenéséről a munkáltató őt visszarendeli. Sokan nem tudják, hogy vannak olyan esetek, amikor is ez teljesen jogszerű. Ennek szabályairól lesz most szó.
Vannak munkajogi szabályok, amelyek már széles körben ismertek, ezek közé tartozik az is, hogy a szabadságot fő szabály szerint megváltatni nem lehet. Ez alól egyetlen kivételt tartalmaz törvényünk, mely szerint a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani.
Az újév beköszöntével a munkavállalók idén is elkezdhetik tervezgetni, hogy éves szabadságukat mikor kívánják igénybe venni. Bár a szabadságot alapvetően a munkáltató adja ki, sok cég törekszik arra, hogy minél inkább a munkavállaló kérésének megfelelően rendezzék a szabadságok igénybevételét. Emellett sok munkáltatónál időpont ütközés esetén számít az, hogy melyik munkavállaló jelezte korábban igényét. A tervezhetőség egyik fontos eleme, hogy pontosan tisztában legyünk azzal, hány nap szabadsággal kalkulálhatunk egy évben.
Többször, több cikkünkben is foglalkoztuk azzal, hogy az éves rendes szabadságnak egy nagy részét a munkáltató adja ki. Kisebb hányadával rendelkezik szabadon a munkavállaló. A mostani témánk már azzal foglalkozik, hogy vajon jogszerű-e az, ha a már megkezdett szabadságáról berendeli dolgozni a munkáltató a munkavállalót?
Lehet, hogy az év végi szabadságok kapcsán is más lesz a 2020-as év, mint a korábbiak. Sokan ugyanis a járvány miatt már a tavaszi hullámban arra kényszerültek, hogy szabadságukat kivegyék, vagy egyszerűen azt a munkáltatók kiadták. Ugyanakkor olyanok is biztos jócskán vannak, akik pont ellenkezőleg jártak, vagyis nem tudták kivenni éves szabadságuk egy részét. Mi ebben az utóbbi esetben a teendő?