Szabadság megszakítása a munkáltató miatt

Többször, több cikkünkben is foglalkoztuk azzal, hogy az éves rendes szabadságnak egy nagy részét a munkáltató adja ki. Kisebb hányadával rendelkezik szabadon a munkavállaló. A mostani témánk már azzal foglalkozik, hogy vajon jogszerű-e az, ha a már megkezdett szabadságáról berendeli dolgozni a munkáltató a munkavállalót?

A kérdés megválaszolása elsőre egyszerű is lehet: nem, dehogy! Ugyanakkor a megoldás félúton van a nem és az igen válasz között.

A Munka Törvénykönyve külön foglalkozik a fenti esettel és szigorúan szabályozza azt.

Éltalánosan érvényesülő alapelv a munkajogban is a felek együttműködési kötelezettsége. A szabadság kivétele során a munkavállalónak meg kellene jelölnie, hogy milyen telefonszámon keresztül érhető el. Ugyanakkor a munkáltató nem élhet vissza ezzel és főszabály szerint nem kötelezheti csak úgy munkavégzésre a munkavállalót. Sajnos azonban vannak olyan esetek, amikor erre mégis sor kerülhet. Ezeket az eseteket a törvény külön nevesíti. Tehát nem lehetséges az, hogy akármilyen mondvacsinált okból a szabadság megszakítására kötelezze a munkáltató a munkavállalót.

A Munka Törvénykönyvének 123.§ alapján, a munkáltató csakis kizárólag kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan veszélyeztető ok esetén utasíthatja a munkavállalót a szabadságának megszakítására.

Itt egyrészről minden szónak jelentősége van, másrészről pedig a munkáltatónak nem elég általánosságban hivatkoznia például a fontos gazdasági érdekre, hanem azt bizonyítania is szükséges. Jogvita esetén természetesen mindezt a munkáltatónak kell bizonyítania.

Ha a munkavállaló eleget tesz a munkavégzési kötelezettségének, és emiatt például megszakítja a szabadságát, akkor joga van arra, hogy a munkáltató megtérítse a számára a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit. Ezt viszont már a munkavállalónak kell bizonyítania.

Fontos kitétel, hogy a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetve a munkavégzés helyéről a szabadság helyére történő visszautazás ideje, valamint a munkával töltött idő, nem számít bele a szabadság időtartamába. Ebből az is következik, hogy elvileg a szabadságnak sem szabadna „elvesznie”.  Ezt a tárgyhavi bérjegyzékből mindenképp javasolt ellenőriznie a munkavállalónak.