Látható, hogy a megfogalmazás nem tesz különbséget aszerint, hogy a munkaviszony milyen módon szűnik meg. A ki nem adott szabadsággal tehát akkor is el kell számolni, ha a munkavállaló mond fel, akkor is, ha a munkáltató. De nincs ez másként a közös megegyezés esetén sem.

Nem véletlenül fogalmaztunk az imént úgy, hogy a „ki nem adott szabadsággal”. Az általános megfogalmazás ugyan az, hogy „kiveszek szabadságot”, munkajogi értelemben azonban a szabadságot a munkáltató adja ki.

Minden, a szabadság kiadására vonatkozó szabály ismertetése nélkül témánkhoz kapcsolódóan arra hívjuk fel a figyelmet, hogy évente 7 nappal a munkavállaló rendelkezik. Vagyis ennyit a kérése szerinti időpontban kell kiadni.

A másik lényeges szabály, hogy – eltérő megállapodás hiányában – a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Ebbe a 14 napba beleszámít a szabadságnapok közé ékelődő hétvége is. Mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak 15 nappal a szabadság megkezdése előtt közölnie kell a másik féllel annak időpontját. Értelemszerűen azokra a szabadságoknapokra vonatkozóan, amikkel ő rendelkezik.

Felmondás esetén gyakran felmerül a kérdés, hogy milyen lehetőségek vannak a még bent lévő szabadságnapokkal kapcsolatban? Az egyértelmű, hogy a munkaviszony végén el kell számolni, így a felmondási idő alatt szabadság vajon lehetséges lehet?

Amennyiben a munkáltató mond fel, úgy neki a felmondásban közölnie kell, ha a munkavállalót a felmondási idő felén túlmenően is felmenti a munkavégzés alól.

Amennyiben így tesz, a felmentés idejére a felmondási idő alatt szabadság nem adható ki utólag. Ugyanígy, a kötelező felmentési időre sem adhat ki semmiképpen szabadságot. Arra azonban van lehetősége, hogy a felmondási időnek arra a részére, amelyre nem kötelező mentesíteni a munkavállalót a munkavégzés alól, – természetesen a 15 napos előzetes értesítési határidőt betartva – szabadságot adjon ki. Ezzel is csökkentve a munkaviszony végén elszámolandó szabadságnapokat.

Abban az esetben, ha a munkavállaló mond fel, úgy az arányosan ki nem vett szabadságának azzal a részével, amellyel ő rendelkezhet, ugyancsak a 15 napos előzetes értesítési határidő betartásával rendelkezhet a felmondási időre is. A munkaviszony ugyanis a felmondási idő végén szűnik meg. Például, ha a munkavállaló még egy nappal sem rendelkezett az év során, akkor a fent említett 7 nap arányos részével ezt megteheti.

Természetesen mindegyik esetben ügyelni kell arra, hogy az arányosan járó szabadságok szolgálnak a számítás alapjául. Vagyis első lépésként azt szükséges meghatározni, hogy a felmondási idő végéig hány nap szabadságra jogosult a munkavállaló. Utána ebből kell levonni a már kiadott/kivett szabadságnapokat. A munkaviszony végén pedig a fennmaradó szabadság pénzbeli megváltása szükséges.

Ha esetleg nincsen pontosan tisztában azzal, hogy hány nap szabadság jár Önnek, akkor az alábbi kalkulátor a segítségére lehet!

További információkat olvashat a felmondás kapcsán az alábbi cikkünkben!