Polgári jogi alaptétel, hogy „aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni”. Mivel azonban a kárfelelősségét a károkozó gyakorta vitatja, nekünk, jogászoknak kell bejárnunk azt az utat, hogy a sérelmet szenvedő fél kára végtére is megtérüljön. Így történt ez ügyfelünk – nevezzük Hunornak – esetében is, aki egy gyermekotthon technikusaként dolgozott.

Hunor egy tavaszi reggelen munkába ment és szokása szerint az intézmény kőkerítése mellé parkolt gépkocsijával. Nem számított azonban arra, hogy a nap során az udvaron játszadozó 8-9 éves kisgyermekek a kőkerítésen át vaktában téglákat dobálnak majd az utcára, és ezzel gyakorlatilag gazdasági totálkárosra törik Hunor 20 éves autóját. Noha az intézményvezető készséggel állt munkatársa rendelkezésére, ámde kára nem térült meg hetek alatt sem. Ekkor fordult hozzánk Hunor.

Jogi ügyintézésünk első lépéseként a fenntartó felelősségbiztosítóját kerestük fel, aki kárigényünket elutasította, mert álláspontjuk szerint az általuk biztosított intézményfenntartót felelősség nem terheli a káreseményért. Nehéz egyeztetések következtek, amelyek során sokáig gondoltuk mi magunk is azt, hogy csakis a fenntartóval szemben indított polgári peres eljárásban tudunk eredményt prezentálni ügyfelünk számára.

A gyermekotthon fenntartója irányába kitartó – mintegy féléves – jogi munkával azonban eredményesen igazoltuk, hogy felelősségük elismerésén és a kár megtérítésén túl a jelen tényállásának más jogi megoldása nem lehet. Emiatt az intézményfenntartó is érdekeltté vált abban, hogy saját biztosítóját a kártérítésre kapacitálja, amely kártérítést ügyfelünk, Hunor, a káreseményt követő hetedik hónapban maradéktalanul kézhez is vett.