A szabadság kiadásának, kivételének szabályozását, minden részletével együtt, maga a Munka Törvénykönyve tartalmazza.

A munkaviszonyban az alapszabadság mértéke egy évben 20 napot tesz ki, mely a törvény szerint a munkavállaló életkorával arányos mértékben további pótszabadsággal nő. Ezen felül még – a törvényben meghatározott indokok fennállása esetén – az alapszabadsághoz további pótszabadságok adódnak, úgy, mint például a gyermek után járó pótszabadság.

Miként vehető, adható ki a szabadság?

A szabadság kiadása kapcsán is részletes szabályokat tartalmaz a törvény. A szabadság nagyobb részével a munkáltató rendelkezik, legalábbis abban az értelemben véve, hogy azt mikor adja ki a munkavállaló számára. Egyúttal változatlan az a rendelkezés, miszerint a munkáltató évente 7 munkanapot, legfeljebb 2 részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak ezt az igényét a szabadság megkezdését megelőzően legalább 15 nappal kell a munkáltató számára jeleznie.

A gyakorlatban, a legtöbb esetben – legalábbis az általános munkarendet figyelembe véve – a felek közösen megegyezve, rugalmasan tudják a szabadság kiadását kezelni. Fontos azonban az, hogy a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni és kivenni. Ebből sokan arra következtetnek, hogyha valaki mégsem vette ki az éves szabadságát vagy annak egy részét, akkor az, december 31. napjával „elveszik”. Ez azonban nem így van, a szabadság nem veszik el, azonban a következő évre történő átvitele, feltételekhez kötött.

Mely esetekben vihető át a következő évre a szabadság?

Ha a munkaviszony október 1-ét követően kezdődött, akkor lehetőség van arra, hogy a munkakezdés évében esedékessé váló szabadságot a munkáltató a következő naptári év március 31. napjáig adja ki.

Az is előfordulhat, hogy a munkavállaló oldalán áll fenn olyan körülmény (például betegszabadságon vagy táppénzes állományban volt), mely miatt nem volt lehetőség a szabadság kiadására az esedékesség évében. Ebben az esetben a körülmény megszűnésétől számított 60 napon belül kell a szabadságot kiadni.

A fentieknek azonban ellentétje is előfordul. Ekként a munkáltatónál is felmerülhet olyan körülmény, mely miatt a szabadság kiadása nem lehetséges. Ilyen eset lehet, például amikor a munkáltatónál kivételesen fontos gazdasági érdek, vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő helyzet áll fent. Ekkor a munkáltató módosíthatja a szabadság kiadásának időpontját, de az is előfordulhat, hogy a munkáltató a szabadság megszakítására kötelezi a munkavállalót. Ez utóbbi esetben természetesen köteles megtéríteni a munkavállaló ezzel összefüggő kárát és költségeit. Ugyanakkor a súlyos gazdasági érdekre, okra hivatkozva az is lehetséges, hogy a munkáltató a kollektív szerződésben teszi lehetővé, hogy a szabadság egynegyedét az esedékességet követő év március 31. napjáig adja ki.

A felek között lehetséges olyan megállapodást is kötni az adott évre, hogy az alapszabadságon felül, az életkor után járó pótszabadságokat az esedékességet követő év végéig adja ki a munkáltató. Ez nem tipikus és nem is gyakori megállapodás, viszont ha ilyen van, akkor azt írásba kell foglalni.

Végezetül pedig érdemes még egy rendelkezésről beszélni. A törvény lehetővé teszi azt, hogy amennyiben a munkavállaló a szabadságot elkezdi az esedékesség évében kivenni és ez folyamatában átnyúlik a következő évre, akkor az ilyen szabadságot úgy kell tekinteni, hogy azt az esedékességének évében vette ki a munkavállaló. Egy feltétel szükséges még ehhez, mégpedig az, hogy az átnyúló napok száma az 5 munkanapot ne haladja meg.

Mivel lassan megkezdődnek az év végi szabadságolások, különösen a hosszabb iskolai téli szünetre tekintettel, ezért reméljük, hogy ezzel a cikkel hozzájárultunk a tervezhetőséghez.