Többször, több cikkünkben is foglalkoztuk azzal, hogy az éves rendes szabadságnak egy nagy részét a munkáltató adja ki. Kisebb hányadával rendelkezik szabadon a munkavállaló. A mostani témánk már azzal foglalkozik, hogy vajon jogszerű-e az, ha a már megkezdett szabadságáról berendeli dolgozni a munkáltató a munkavállalót?

Egy munkaviszony megszűntetésének számtalan oka lehet. Elbocsátásra kerülhet a sor, ha megszűnik az adott munkakör, leépítések vannak, ahogyan akkor is, ha a munkavállaló nem megfelelő színvonalon végzi a munkáját. De elküldhetnek-e valakit azért, mert nem jön ki a felettesével, vagy azért, mert kritizálta őt?

Sok körülmény indokolhatja, hogy a munkáltató csak határozott ideig foglalkoztassa a munkavállalót, azonban sajnos vannak esetek, amikor a határozott idejű jogviszony létesítése mögött nincsenek észérvek, és a munkáltató több törvényes kötelezettségétől való szabadulás miatt választja ezt a megoldást. Épp ezért a határozott idejű munkaviszony létesítésének vannak korlátjai, valamint vannak olyan részletszabályok, amikkel minden érintett munkavállalónak érdemes tisztában lennie.

Éva tavaly karácsonyra egy gyönyörű arany nyakláncot kapott férjétől, amelyet egy nem túl nagy, kb. 6-7 centiméter hosszúságú kereszt díszit. Sokáig nem hordta a hétköznapokban, vigyázott rá nehogy elveszítse. A napokban azonban eszébe jutott a fiókban porosodó nyaklánc és egyik nap reggel úgy döntött, hogy aznapi munkahelyi öltözékét azzal egészíti ki.

Számos cikkünk kapcsán érkeznek hozzánk kérdések olvasóinktól, akár hozzászólások, akár üzenetek formájában. Egy munkajogi írásunkkal összefüggésben – mely a munkavállalói felmondás legfontosabb szabályait taglalta – a legtöbben azt a kérdést feszegették: miért is kellene munkában tölteni a felmondási időt? Az alábbiakban erre adunk választ.

Ügyelet és készenlét – két olyan munkajogi fogalom, amivel gyakran találkozhatunk akkor is, hogyha egyébként munkajogi jogvitánk nincs senkivel. Hétköznapi szóhasználatban gyakran keveredik a két fogalom, pedig jogi szempontból egyáltalán nem mindegy, melyikről van szó.

Lehet, hogy az év végi szabadságok kapcsán is más lesz a 2020-as év, mint a korábbiak. Sokan ugyanis a járvány miatt már a tavaszi hullámban arra kényszerültek, hogy szabadságukat kivegyék, vagy egyszerűen azt a munkáltatók kiadták. Ugyanakkor olyanok is biztos jócskán vannak, akik pont ellenkezőleg jártak, vagyis nem tudták kivenni éves szabadságuk egy részét. Mi ebben az utóbbi esetben a teendő?

A hétköznapi szóhasználatban sok esetben összemosódik a home office és a távmunka fogalma, holott több szempontból is lényeges, hogy megkülönböztessük a két alkalmazási formát.

Az év vége felé közeledve számtalan munkavállaló esetében felmerülhet problémaként, hogy az idei évre járó szabadságainak csak töredékét használta fel év közben. Sok munkavállalónál éppen ezért felmerül kérdésként, hogy vajon jelenlegi jogszabályaink lehetőséget biztosítanak-e arra, hogy a fel nem használt szabadságok egy részét a következő évben vegye ki?

Gézát egy nap, miközben munkáját végezte közvetlen felettese behívatta az irodájába. Az irodába belépve két dokumentumra lett figyelmes főnöke íróasztalán. Mint ahogyan hamarosan kiderül, az egyik dokumentum egy közös megegyezést, míg a másik egy felmondást tartalmazott. Géza huszonöt éve végzett munkát munkáltatója részére, a közös megegyezésben három havi távolléti díjat ajánlottak fel részére végkielégítésként, a törvény alapján járó hat havi távolléti díjjal szemben. A felmondást a munkáltató lényegében azzal indokolta, hogy Géza munkahelyi magatartása nem megfelelő, alkalmatlan feladati ellátására, mely indoklás alapján részére végkielégítés sem jár. Géza kockáztatott, mivel nem érezte megalapozottnak munkáltatójának indoklását. A felmondást választotta és segítségünket kérte annak megtámadásában. Jelen cikkünk célja, hogy áttekintsük, mikor kell a felmondást megindokolni és az indoklásnak milyen követelményeknek kell megfelelnie.