Sajnos a bírói gyakorlat is alátámasztja, hogy rendkívül gyakori foglalkoztatási jogviszonyokban a bizonyos személyeket, rétegeket érő hátrányos megkülönböztetés. Sokan igazságtalannak minősítenek egy felmondást, és úgy élik meg, diszkrimináció áldozatai lettek, és a munkaviszony valamely, a munkavégzéssel nem összefüggő tulajdonság miatt került megszüntetésre. De mi az, hogy diszkrimináció? Ismeri-e a jog egyáltalán a kifejezést? Két bejegyzéses sorozatunkban az egyenlő bánásmód követelményét mutatjuk be.

Immáron második éve kell külön kérelmezni az Oktatási Hivataltól, hogy egyébként, a koránál fogva tanköteles kisgyermek ne menjen iskolába. Ennek irányadó rendelkezéseiről adunk tájékoztatást.

Többször, több cikkünkben is foglalkoztuk azzal, hogy az éves rendes szabadságnak egy nagy részét a munkáltató adja ki. Kisebb hányadával rendelkezik szabadon a munkavállaló. A mostani témánk már azzal foglalkozik, hogy vajon jogszerű-e az, ha a már megkezdett szabadságáról berendeli dolgozni a munkáltató a munkavállalót?

Egy munkaviszony megszűntetésének számtalan oka lehet. Elbocsátásra kerülhet a sor, ha megszűnik az adott munkakör, leépítések vannak, ahogyan akkor is, ha a munkavállaló nem megfelelő színvonalon végzi a munkáját. De elküldhetnek-e valakit azért, mert nem jön ki a felettesével, vagy azért, mert kritizálta őt?