A munkaviszony megszüntetésére sor kerülhet felmondással, azonnali hatályú felmondással (aminek a felmondáshoz képest szigorú törvényi követelményei vannak), de a felek a munkaviszonyt akár közös megegyezéssel is megszüntethetik.

A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik. Fontos, hogy amennyiben a munkáltató szünteti meg felmondással a munkaviszonyt a felmondási idő legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követő napon kezdődik:

• a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,
• a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,
• a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság.

A Munka Törvénykönyve különbséget tesz aszerint, hogy a felmondás jogát a munkáltató vagy a munkavállaló gyakorolja.

Az alap felmondási idő 30 nap. Ez a rendelkezés irányadó a munkavállalói és a munkáltatói felmondásra egyaránt. Ez az időtartam egyrészről azt jelenti, hogy a munkavállaló felmondásakor 30 napot még köteles munkaviszonyban tölteni. Amennyiben ezt megelőzően „kilép”, jogellenes lesz a munkajogviszony-megszüntetése. Másrészről ez az időtartam a munkáltatói felmondás alapfelmondási ideje is.  A munkavállaló felmondása esetén azonban a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött

• három év után öt nappal,
• öt év után tizenöt nappal,
• nyolc év után húsz nappal,
• tíz év után huszonöt nappal,
• tizenöt év után harminc nappal,
• tizennyolc év után negyven nappal,
• húsz év után hatvan nappal meghosszabbodik.

A fentiektől eltérően a felek hosszabb, legfeljebb hathavi felmondási időben is megállapodhatnak.

Fontos, hogy a felmondási idő a határozott idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén legfeljebb a határozott idő lejártáig tart.

A felmondási időre való jogosultság (annak mértéke) szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább 30 napot meghaladó időtartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, kivéve a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság tartamát (feltéve, hogy utóbbi nem haladja meg a 3 hónapot; a fizetés nélküli szabadságnak ezt meghaladó tartamát figyelmen kívül kell hagyni).

A munkáltató személyében bekövetkező változás esetében a felmondási idő számítása szempontjából a korábbi munkáltatóval fennállott munkaviszonyt figyelembe kell venni.

Fontos követelmény, hogy a munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni.

A munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelően – legfeljebb két részletben – kell felmenteni. A felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult.

Ha szeretné megtudni, hogyan tudtunk segíteni Ügyfelünknek, amikor őt jogtalanul elbocsátották munkahelyéről, akkor olvassa el az alábbi történetet!