A legtöbb munkaszerződés konkrétan meghatározza azokat a feladatköröket, amelyet a munkavállalónak az adott munkaszerződése szerinti munkakörben el kell látnia. Emellett azonban gyakran szerepel az a kitétel is a szerződésekben, hogy a munkavállaló a munkáltató egyéb utasítását is köteles ellátni. Kérdésként merül fel, azonban, hogy mikor tagadható meg a munkáltató utasítása.

A hatályos jogszabályok több módon is védik a munkabért, mint a munkavállaló és családja megélhetésének, egzisztenciájának alapkövét. Éppen ezért érdemes tisztában lennünk vele, mire terjedhet ki egy esetleges levonás, és mire nem.

Ügyfelünk vezető állású munkavállalóként dolgozott egy élelmiszer feldolgozással foglalkozó cégnél. Tekintettel arra, hogy több személyes konfliktus alakult ki közötte és a munkáltatója között, kezdeményezte a munkaviszonya közös megszüntetéssel történő megszüntetését.

Ügyfelünk mérlegképes könyvelői szakképesítéssel rendelkezett, és gazdasági vezetőnek nevezték ki egy iskolában, azzal a feltétellel, hogy a pozíció betöltéséhez szükséges tanulmányokat elvégzi. Ügyfelünk ennek nem tett eleget a vállalt időben, ezért sajnos felmentéssel megszüntették a jogviszonyát. Ezt követően hozzánk fordult segítségért.

Felmondhat-e a munkáltató, ha tudomására jut, hogy a munkavállalója állást keres? Az ettől való félelem miatt a munkavállalók rendszerint diszkrét módon keresnek új munkahelyet. Jogos-e a félelem, illetve tényleg titokban kell-e tartani, ha éppen állásinterjúra járunk?

Munkakörönként eltér, hogy mit tekintünk az év nehezebb szakaszának, egy azonban biztos: bizonyára rengeteg munkavállaló szembesült már azzal, hogy feladatait csak akkor tudja ellátni, ha túlteljesíti az elvárt nyolc órát. Vajon beszélhetünk-e ilyenkor rendkívüli munkáról, s jár-e a bérpótlék?

Munkáltatóként nem szeretne állásidőre munkabért fizetni, de csak időszakosan tud munkát biztosítani? Munkavállalóként a rugalmas megoldások vonzzák, és jelenleg csak részmunkaidőben gondolkozik? Lehet, hogy a behívásos munkaviszonyt Önnek találták ki?

A tizennyolc évesnél fiatalabb foglalkoztatottakat a törvény fiatal munkavállalókként nevesíti, s számos speciális szabályt határoz meg rájuk nézve. Tekintettel arra, hogy a nappali rendszerű képzésben résztvevő tanulók legálisan vállalhatnak munkát az iskolai szünet tartama alatt – mely lassan időszerű – és tizenhat éves kortól a munkavégzés nem korlátozott, érdemes a legfontosabb szabályokkal jó előre tisztában lennünk.

András egy jólmenő vállalat alkalmazottja. 40. születésnapja alkalmából felesége egy kéthetes kubai utazással ajándékozta meg. András nyomban jelezte is főnökének az örömhírt, a szabadság időpontját pedig lefixálták, dokumentálták. A tervek szerint vette kezdetét az utazás, majd jött a fekete leves. Kubába érve András azzal szembesült, munkáltatójától 7 nemfogadott hívást jelez a mobilja. Egy időközben érkezett üzenetben pedig a következő állt. „Szia András! Óriási a baj. 3 napos határidő mellett kell teljesítenünk a legújabb projektet. Nélküled nem fog menni, és elesünk a hatalmas profittól. Haza kell jönnöd! Ígérem, jóvá teszem. Hívj, ha tudsz!”. Mit tehet András az üzenetet olvasva? Valóban hazarendelheti a főnöke a várva várt útról? Munkajogi tanácsunkból kiderül.

A gyermekét egyedül nevelő szülőket a Munka Törvénykönyve különleges bánásmódot igénylő csoportként kezeli. Ez azt jelenti, hogy több helyen eltér az általános szabályoktól, ahol a munkajogi előírások nem a munkáltató mérlegelésétől teszik függővé a munkavállalót védő rendelkezések alkalmazását. A törvény alkalmazásában gyermekét egyedül neveli a szülő, ha gyermekét saját háztartásában neveli, és nőtlen, özvegy, elvált, házastársától külön él, és nincs élettársa.