A vagyon elleni bűncselekmények két csoportját ismeri jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyvünk. Ezek a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények és a „sima” vagyon elleni bűncselekmények. Jelen kétrészes cikksorozatunkban ezen két bűncselekményi kategóriát vesszük górcső alá.

Szomszédjogi viták vélhetően azóta léteznek, hogy az ember 30.000 évvel ezelőtt megjelent a Földön és egymás melletti barlangokban kezdett élni. Akkor feltehetően más problémák merültek fel az együttélés során, de biztos voltak olyan egyedek, akik széthagyták a mamutcsontokat a barlang portája előtt, mely nyilván a szomszéd barlangban lakóknak nem tetszett. Akkoriban az élet sokkal egyszerűbb volt, nem voltak jogszabályok, amelyek kötelező magatartási formákat írtak volna elő, így nemes egyszerűséggel lecsaphattuk igénytelen szomszédunkat egy bunkósbottal. Azt hinnénk, hogy elég év telt el azóta, hogy kifejlődjünk az ilyen jellegű zavaró magatartások tanúsításából, ám ez nem így van. Csak éppen manapság a bunkósbotot sokkal szofisztikáltabb eszközök váltották fel.

A napnál is világosabbnak tűnik, hogy ha a feladott küldeményem megrongálódik, vagy megsemmisül, akkor a szállító viseli a felelősséget. Ugye? Nos sajnos nem mindig, és az sem mindegy, hogy a szomszéd fuvarost kértem meg egy szállításra, vagy postán adtam fel a küldeményt. Ugyanis, egyik esteben a Ptk. másik esetben pedig egy speciális törvény, az ún. Postatörvény rendelkezései lesznek irányadóak. Márpedig ebben a törvényben rövid, jogvesztő határidőkkel, speciális szabályokkal, kimentési okok tömkelegével és korlátozott kártérítési lehetőségekkel találjuk szembe magunkat.

„Autózgatunk, autózgatunk? Jogsi meg sehol?” Na ez az a mondat, amit januártól nem halhatunk a rendőrtől – és ha a rendőr betartotta az igazoltatás szabályait, akkor eddig sem hallhattuk volna.

Védelmek, többletjogok, mentességek. Gyakorlatilag ezekkel lehetne összefoglalni a munkajogban azokat az elemeket, amelyek a szüléshez, a nők várandósságához, és a gyermek megszületése utáni időszakhoz kapcsolódnak. A szülési szabadság egyrészről egy extra szabadságot biztosít az anyának, másrészről különböző védelmeket (pl. felmondási védelem) iktat be. De mielőtt összekevernénk a szülési szabadságot a kismama várandóssága alatti táppénzzel, vagy a három éves fizetés nélküli szabadsággal, a CSED-et a GYED-el, gyorsan tegyünk rendet ezekben a kérdésekben.

Jelen cikkünkben a találásról, mint tulajdonszerzési módról fogunk információmorzsákat potyogtatni, hiszen nincs annál jobb érzés, amikor az ember elővéve a téli kabátját, egy ezrest talál a zsebébe tömködve. Még akkor is, ha az tavaly óta már csak ötszázat ér. Nyilván ez nem valódi találás, hiszen mi voltunk az eredeti gazdái is az ezresnek, ez inkább csak egy ajándék tőlünk-magunknak. Vigyázat! Ha más téli kabátja zsebében találunk egy ezrest, az sem találás, hanem lopás. Ettől pedig tartózkodjunk. Miután hoztam két teljesen irreleváns példát a találásra nézzük meg a jog, mit nevez annak:

A termékfelelősség nem egy szokványos, mindennapi életben közszájon forgó fogalom. Sokan nem is hallottak róla, pedig egy élő és igen hasznos jogintézmény. Az érintett termékfelelősségi szabályok leginkább akkor kerülnek előtérbe, amikor valamilyen termék hibája, például törése, extrém helyzetben robbanása miatt, személyi sérülés, vagy valamilyen más ingóságban, vagyonban történő kár keletkezik, következik be. Ki és mit tehet ilyenkor? Egyáltalán: érvényesíthetőek-e az ilyen károk, és ha igen, akkor vajon kivel szemben? Ezekre a feltett kérdésekre adjuk meg a pontos választ!

A támogatott döntéshozatali eljárás még napjainkban sem nem túl elterjedt, mondhatjuk, hogy kevésbé ismert jogintézmény. Az eljárás célja, hogy olyan személyek számára biztosítson segítséget, akiknek a belátási képessége még nem olyan mértékben csökkent, hogy cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezzék, ám ügyeiknek vitele során egyértelműen segítségre szorulnak. Az eljárás tehát nem vezet az érintett személy cselekvőképességének korlátozásához, de akkor mi is az a támogatott döntéshozatal pontosan?

Manapság már kétségtelen tény, hogy a gépjármű használat rendkívüli módon elterjedt, sokat, egyértelműen kényelmi szempontokat figyelembevéve használják a járműveket. Ugyanakkor ez sok feszültséghez is vezet. Szinte állandó probléma, hogy a parkolási helyek száma nem elegendő, és sokat úgy gondolják, hogy ott parkolnak, ahol tudnak. Ezzel nyilvánvalóan kockázatot vállalnak, az esetleges bírságok kiszabása vonatkozásában. Most leginkább a sokat vitatott zöld területen parkolás problematikájával foglalkozunk, mivel ebben a témában igen sok félinformáció forog a köznyelvben.

Bár az újságok címlapjain már nem gyakran találkozhatunk a koronavírus járvány adataival vezető szalagcímként, az igazságszolgáltatás malmai mostanra jutottak el arra a pontra, hogy megválaszoljanak egy-két igen fontos kérdést a veszélyhelyzettel kapcsolatosan. Nem túlzás azt állítani, hogy a veszélyhelyzet, illetve a rendeleti jogalkotás még bennünk, jogászokban is felvetettek olyan kérdéseket, amiket pusztán a jogszabályok szövegezése alapján nem tudtunk megválaszolni. Az egyik ilyen, sokakat megmozgató kérdés a kijárási korlátozásokhoz kapcsolódott: vajon kell-e bérleti díjat fizetnie annak az üzlethelyiséget bérlő vállalkozónak, akinek az üzletét a kijárási korlátozások miatt nem is látogathatják vásárlók? Erre a kérdésre adott választ egy napokban megszületett Ítélőtáblai döntés.