Megbetegít a munkahelyem

Sajnos nem minden munkavállalónak van lehetősége biztonságos munkahelyen dolgozni, sokan veszélyes körülmények között végzik el a napi feladatokat.

A munkahelyi balesetek viszonylag jól bizonyíthatók, hiszen egy jól körülhatárolt területen és időben bekövetkező eseményről van szó, amely a legtöbbször egyértelműen kapcsolatba hozható a munkavégzéssel, tehát a munkaáltatónak bizonyítható a kártérítési felelőssége. Merőben más a helyzet, ha munkahelyi megbetegedés történt, hiszen önmagában az egészségre veszélyes körülmények még nem bizonyítják, hogy a munkavállaló megbetegedése is ezért történt.

Az általános szabályok szerint a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel. Az egészségkárosodást azonban sokszor nagyon nehéz összefüggésbe hozni a munkavégzéssel, ezért bonyolult a konkrét kártérítésig eljutni. Az egészségbiztosítási törvényünk végrehajtási rendelete korábban tételesen tartalmazta a foglalkozási betegségek felsorolását, de ezt az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte, új lista pedig nem készült. Ezért a konkrét esetet vizsgálva, bírósági perben kell arról állást foglalni, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján foglalkozási megbetegedésről beszélhetünk-e. A perben a leglényegesebb kérdés a munkavégzés és a betegség közötti kapcsolat, ami közvetlen, vagy közvetett is lehet. Közvetlen lehet például a munkahelyen belélegzett mérgező anyag hatására kialakult tüdőbetegség. Közvetettre pedig következzen egy életből kiragadott példa: a munkavállalót áramütés érte, amellyel összefüggésben viszonylag rövid ideig táppénzen volt. Nem sokkal később idegi panaszokkal ideg- és elmegyógyászati klinikán kezelték. Az orvos-szakértői vélemény szerint az áramütés nem okozott 8 napot meghaladó egészségkárosodást, de az ekként elszenvedett sérülés a felperesnél sajátos egyéni reakciókészséget alakított ki (poszttraumás neurózis), amely a táppénzes betegállományban tartást 8 napon túl is indokolta. A bíróság ennek alapján kártérítésre kötelezte a munkáltatót. A munkáltató anyagi felelőssége olyan egészségromlásáért is fennáll, amely nem közvetlenül az üzemi balesettel függ össze, hanem a baleseti sérülés folytán kialakult egészségi állapotának a következménye. Részleges összefüggésről akkor beszélhetünk, ha csak részben vezethető vissza a munkavégzéshez a betegség, tehát, ha – a fenti példánál maradva – a tüdőbetegséget a dolgozó erős dohányzása is súlyosbította.

Fontos esetkör az, amikor a munkahelyen a betegség kialakulásához vezető egészségkárosító körülmények állnak fenn. Amennyiben a betegség és az egészségkárosító körülmény között az orvosszakértő egyértelmű összefüggést állapít meg, a kártérítést meg kell fizetnie a munkáltatónak. Szintén életből vett példa, amikor a kórházi gázsterilizálóban dolgozók daganatos megbetegedését egyértelműen összefüggésbe hozták a munkavégzéssel.

Egyre gyakoribb, hogy a munkavállalók a munkahelyi konfliktusból eredő megbetegedésre alapítva terjesztenek elő kártérítési igényt. Ha a munkavállalónak a felmondást követően felismert betegségei (például magas vérnyomás) és a munkáltató jogellenesnek bizonyult felmondása között az okozati összefüggés nem megállapítható, a munkavállaló nem vagyoni kártérítés iránti igénye nem alapos. A munkavégzéssel szükségszerűen együtt járó konfliktusok – egyéb körülmények nélkül – önmagukban nem minősülnek a munkavállaló egészségromlását okozó (vétkes) munkáltatói magatartásnak.

Minden foglalkozási megbetegedéses ügyben hozott kedvező ítélet két lábon nyugszik: egyrészt szükséges a munkavégzési körülmények pontos rögzítése (akár munkaügyi vizsgálat, akár tanúvallomások által) és egy olyan igazságügyi orvosszakértői vélemény, amely az okozati összefüggést feltárja. Ezek egyikének hiánya kizárja a sikeres igényérvényesítést.