A munkaviszony többféle módon is megszüntethető, illetve van olyan eset is, amikor automatikusan, például a határozott idejű munkaszerződés esetén a határidő elteltével szűnik meg a jogviszony. Felmondással, vagy azonnali hatályú felmondással bármelyik fél egyoldalúan megszüntetheti a munkaviszonyt, de a felek dönthetnek úgy is, hogy ezt közös akarattal, tehát közös megegyezéses megállapodással teszik meg.

Milyen határidőkkel kell számolni?

Ha a munkáltató egyoldalú nyilatkozatával (felmondással, vagy azonnali hatályú felmondással) él, akkor a munkavállalónak tisztában kell lennie azzal, hogy amennyiben vitatja a munkáltatói felmondást, akkor egy meghatározott időn belül jogi lépéseket kell tennie. A törvény rögzíti, hogy a munkáltatói felmondással szemben – annak kézhezvételétől számított – 30 naptári napon belül fordulhat a munkavállaló munkaügyi bírósághoz, amennyiben a felmondást jogellenesnek tartja. Ez a határidő jogvesztő, tehát amennyiben valamilyen önhibán kívüli okból (például kórházi ellátás miatt) a munkavállaló nem élt a fenti lehetőséggel, akkor jogellenesség címén már nem fogja tudnia a munkáltatói felmondást sem megtámadni. Ettől függetlenül létezik egy másik, általában az elszámolási, vagy munkaviszonyból eredő egyéb követelések érvényesítésére. Ez 3 éves időtartamot tesz ki, ha pedig a kárt, vagy személyiségi jogsérelmet bűncselekménnyel okozták, akkor az elévülési idő legalább 5 év.

Munkavállaló jogai – elszámolási kötelezettség

A munkaviszony megszüntetésekor – az együttműködési kötelezettségnek megfelelően – a feleknek egymással el kell számolniuk. Ez a munkavállaló részéről azt jelenti, hogy a munkáltató által előírt módon át kell adnia a munkakörét, azokat a munkaeszközöket is vissza kell szolgáltatnia, amelyeket esetleg a munkavégzés kapcsán vett át a munkáltatótól. Ilyen lehet a céges autó, vagy egy notebook, illetve telefon, valamint a munkaruházat is. Ezt minden esetben javasolt jegyzőkönyvben rögzíteni.

A gyakorlatban még mindig a legnagyobb problémát, a „kilépő papírok” késedelmes, vagy elmaradó átadása, átvétele, nem a valóságnak megfelelő kitöltése jelenti.

A kilépő iratok közé tartozik az adóbevallás elkészítéséhez szükséges adatlap, a munkáltatói igazolás a munkaviszony megszűnése kapcsán, az adott tárgyévben levont és megfizetett járulékokról szóló, vagy a levont tartási kötelezettség teljesítéséről, az álláskeresési járadék megállapításához szükséges igazolás, végül pedig a TB kiskönyv.

Mikorra köteles kiadni a kilépő iratokat a munkáltató?

A Munka Törvénykönyve elég konkrétan meghatározta ezt az időtartamot is. Ugyanis, amennyiben a munkaviszony felmondással kerül megszüntetésre, úgy legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól, egyébként legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított 5. munkanapon szükséges a munkáltatónak kiadni a szóban forgó iratokat. Ugyanez irányadó a munkabér és egyéb, a munkavállaló számára járó járandóságok kifizetésére is.

Általános téves feltevés az, hogy a fenti iratok esetleges hiánya akadálya annak, hogy a munkavállaló más munkáltatónál elhelyezkedjen. Ez nem így van, az iratok hiánya nem akadálya más jogviszony létesítésének, ugyanakkor tény, hogy nehézségeket jelen az új munkahelyen, ha ezekkel az iratokkal gond van.

A referencia

Szintén kevésbe terjedt el a köztudatban, hogy a munkáltató köteles a munkavállaló külön kérelmére a munkaviszony megszűnésekor, de legkésőbb onnantól számított 1 éven belül, a munkavállaló munkájáról írásbeli értékelést kiadni. Ezt röviden referenciaként hívják, és akkor igényelheti a munkavállaló, amennyiben legalább 1 éven át fennállt a munkaviszonya az érintett munkáltatónál.

Előfordulhat, hogy a fenti referencia esetleg valótlan megállapításokat tartalmaz. Ebben az esetben annak módosítását, vagy megsemmisítését a munkavállaló – a kézhezvételtől számított 30 napon belül – munkaügyi bíróságtól kérheti.