A kérdésre a válasz jogi értelemben, ebben az esetben sem „fekete” vagy „fehér”. Mégis, fő szabályként az rögzíthető, hogy a hivatásos gépjárművezetőt a fuvarfeladat teljesítése során ért vagyoni kárért ill. a személyi sérülésből eredő sérelemdíjért a járművezető munkáltatója felróhatóságtól függetlenül helytállásra köteles. Az alábbi, néhány éve közzétett bírósági döntés indokolásának ismertetése pontosan rávilágít a munkajogi felelősség feltételeire.
A munkavállaló az alperes alkalmazásában állt gépkocsivezető munkakörben, amikor munkavégzés közben a parkolóban rablótámadás érte. Koponyasérülést és sarokcsonttörést szenvedett el, melynek következtében 34%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodás alakult ki nála. A pihenőhely kiválasztásánál úgy járt el, ahogy tőle elvárható volt, követte a munkáltató utasítását. A sofőr munkáltatója nem ismerte el a kárigény jogosságát, mivel a rablótámadásért ő nem tehető felelőssé, az részéről kivédhetetlen körülménynek tekinthető. Az ügyben a Kúriának kellett a végső szót kimondania, mely egyebek mellett az alábbi megállapításokat tette:
A munkáltató mentesülésének alapjául az szolgálhat, ha a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett kár olyan okból következett be, amely nincs kapcsolatban a munkáltató működésével, és azt a munkáltató nem is háríthatta el. A működési kör azonban nem korlátozódik a munkáltató telephelyére! Ha a munkavállaló a munkáját a telephelyen kívül végzi, a munkavégzés során a munkavállaló a munka jellege és a munkavégzés körülményei folytán a baleset veszélyének rajta kívül eső okból ki van téve. Ilyen esetben is megállapítható a munkáltató működési köre és a balesetet kiváltó ok közötti okozati összefüggés. A munkavállaló ugyanis a munkát a számára adott körülmények között köteles végezni, az ezzel összefüggő baleseti veszélyhelyzettel a munkáltatónak is számolnia kell.
A fuvarozás közben igénybe vett pihenőidő csupán időben különül el a munkaidőtől (vezetési időtől), annak kivételére a munkáltatói gépjárműben kerül sor. Ha kifejezett munkáltatói utasítás és tényleges lehetőségek hiányában a munkavállalónak a hosszabb pihenőidejét szokásosan a gépjárműben kell töltenie, akkor a pihenőidő igénybevétele szervesen összefügg a munkáltató működésével. A külföldi fuvarozás a gépjármű üzemeltetésével, és a közlekedéssel járó általános (szokásos) veszélyhelyzeten felül olyan további kockázattal is járt, amellyel az alperes tisztában kell lennie. A döntésből az is következik egyúttal, hogy amennyiben a munkavállaló felróhatóan megsérti a munkáltató által előírt szabályokat (pl. nem adott szálláson száll meg, nem az előírt őrzött parkolót veszi igénybe stb.) akkor a kár megosztásának vagy akár a munkáltató mentesülésének lehet helye.