A Munka Törvénykönyve kimondja, a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén szakíthatja meg a megkezdett szabadságot. Valamennyi esetben tehát mérlegelni szükséges, más módon megoldható-e a helyettesítés, illetve a munkavállaló számára nem okoz-e aránytalan sérelmet. Ez azt jelenti, hogy nem járhat nagyobb sérelemmel a munkavállaló hazarendelése, mint amekkora kárt a cég szenvedne, ha a szabadságot nem szakítja meg. András esetében egy kubai kétszemélyes, kéthetes utazás a tét, a vállalat viszont egy közel 60 millió forintos üzlettől esik el a határidő mulasztása esetén. Mindezek mellett a főnök ragaszkodik a hazautazáshoz.

A vonatkozó jogszabály azt is kimondja, a munkáltató a szabadság kiadásának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit köteles megfizetni alkalmazottja számára. Illetve a szabadság alatti tartózkodás helyéről, tárgyi ügyben Kubából, a budapesti munkahelyre, valamint a majdani visszautazással töltött idő nem számít bele a szabadságba.

Bár lógó orral, de András és felesége kénytelenek voltak az első járattal visszarepülni Magyarországra. A főnök biztosította őket afelől, amint véget ér a projekt, kitűzik a visszamenetel időpontját. Az új út költségeit természetesen a munkáltató állja, valamint megtéríti a megszakított vakáció miatt felmerült kiadásokat is. A repülőjegyektől a szállásdíjig. Ezen felül pedig sérelemdíjként költőpénzt is biztosított az új utazáshoz.

Bár az eset meglehetősen szélsőséges, kellőképpen szemlélteti a felek jogait és kötelezettségeit egy ilyen váratlan helyzet esetére.