Ha nyár, akkor jó eséllyel a legtöbb munkavállaló erre az időszakra időzíti a szabadságát. Megkockáztatom, hogy talán az elmúlt két évben ez az első olyan év, amikor a szabadság nagy része valóban a pihenésre fordítható, tehát nem feltétlenül arra ment el, hogy a karantén alatt a gyermek felügyelete megoldott legyen. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy akkor vajon miért is ágyő a szabadságnak? Elsősorban azért, mert ennek a cikknek a témája- a szabadságok tömeges jelenléte miatt – pont az, hogy miként lehetséges a szabadság megszakítása? Egyáltalán előfordulhat-e ilyen és ha igen, akkor milyen feltételekkel?

Bármilyen megdöbbentő is, a 2021-es év háromnegyede már el is telt, ami azt is jelenti, hogy már csak körülbelül három hónap van év végéig. Sokan a nyári nyaralások után még csak most rázódnak vissza igazán a munkába, így nem érzik szükségességét annak, hogy szabadságot vegyenek ki. Most már azonban tényleg érdemes megtervezni, hogy szeretnénk kivenni idei évi szabadságainkat.

Minden pihenni vágyó munkavállaló számára kellemetlen, ha a megtervezett szabadságát végül mégsem tudja kivenni, esetleg a már megkezdett pihenéséről a munkáltató őt visszarendeli. Sokan nem tudják, hogy vannak olyan esetek, amikor is ez teljesen jogszerű. Ennek szabályairól lesz most szó.

Vannak munkajogi szabályok, amelyek már széles körben ismertek, ezek közé tartozik az is, hogy a szabadságot fő szabály szerint megváltatni nem lehet. Ez alól egyetlen kivételt tartalmaz törvényünk, mely szerint a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani.

Az újév beköszöntével a munkavállalók idén is elkezdhetik tervezgetni, hogy éves szabadságukat mikor kívánják igénybe venni. Bár a szabadságot alapvetően a munkáltató adja ki, sok cég törekszik arra, hogy minél inkább a munkavállaló kérésének megfelelően rendezzék a szabadságok igénybevételét. Emellett sok munkáltatónál időpont ütközés esetén számít az, hogy melyik munkavállaló jelezte korábban igényét. A tervezhetőség egyik fontos eleme, hogy pontosan tisztában legyünk azzal, hány nap szabadsággal kalkulálhatunk egy évben.

Többször, több cikkünkben is foglalkoztuk azzal, hogy az éves rendes szabadságnak egy nagy részét a munkáltató adja ki. Kisebb hányadával rendelkezik szabadon a munkavállaló. A mostani témánk már azzal foglalkozik, hogy vajon jogszerű-e az, ha a már megkezdett szabadságáról berendeli dolgozni a munkáltató a munkavállalót?

Lehet, hogy az év végi szabadságok kapcsán is más lesz a 2020-as év, mint a korábbiak. Sokan ugyanis a járvány miatt már a tavaszi hullámban arra kényszerültek, hogy szabadságukat kivegyék, vagy egyszerűen azt a munkáltatók kiadták. Ugyanakkor olyanok is biztos jócskán vannak, akik pont ellenkezőleg jártak, vagyis nem tudták kivenni éves szabadságuk egy részét. Mi ebben az utóbbi esetben a teendő?

Az év vége felé közeledve számtalan munkavállaló esetében felmerülhet problémaként, hogy az idei évre járó szabadságainak csak töredékét használta fel év közben. Sok munkavállalónál éppen ezért felmerül kérdésként, hogy vajon jelenlegi jogszabályaink lehetőséget biztosítanak-e arra, hogy a fel nem használt szabadságok egy részét a következő évben vegye ki?

A fizetés nélküli szabadságot illetően jelenleg is sok félreértés él a köztudatban. Vajon elrendelheti egyoldalúan a munkáltató? Ha a munkavállaló kérelmezi a fizetés nélküli szabadságot, a munkáltató köteles biztosítani számára ezt a lehetőséget? Mi a helyzet a társadalombiztosítási jogviszonnyal? Ezekre a kérdésekre adunk választ az alábbiakban.

A hatályos magyar jog szerint mindenki szabadon dönthet arról, hogy köt-e egyáltalán szerződést, s amennyiben igen, azt kivel, milyen formában és tartalommal teszi ezt meg. Ez a szerződési szabadság azonban bizonyos esetekben jogszerű korlátozásokat szenved, melyeknek legtipikusabb eseteit vesszük sorra az alábbiakban.