Hirdetési pénzbehajtás: tisztességtelen és jogszerűtlen

Egy férfi fél leveszi a szemüvegét és egymásra pakolt fémpénzeket nézi.

Egyéni vállalkozók, mikrovállalkozások időről-időre visszatérő panasza, hogy állandó telefonos és írásos zaklatást kell elszenvedniük olyan cégektől, akikkel valamikor a múltban - jellemzően telefonos ajánlat alapján - szóbeli szerződést kötöttek tevékenységük hirdetésére.

Szerződéseket és számlákat kapnak kéretlenül, akár udvariatlan és agresszív telefonhívásokat, futár jelenik meg címükön és kéri a hirdetési díjat. Nagyon sokan fizetnek, ha másért nem is, de legalább azért, hogy nyugton hagyják őket. A módszer úgy tűnik életképes és mindig találnak olyan személyt, aki nem tud ellenállni az efféle nyomásgyakorlásnak.

Először is, akit megkeresnek, döntse el, hogy valóban kötött-e a múltban szerződést szóban vagy írásban az őt megkereső céggel. Ha erre nem emlékszik, kérje ki a cégtől a szerződést vagy a hangfelvételt. Ha ezt nem adják ki, még költségtérítés ellenében sem, akkor az roppant gyanús, vélhetően nem létezik a hivatkozott megállapodás. Ilyen esetben szó sem lehet semmiféle fizetségről! Hiába bizonygatja vagy bizonyítja a hirdető, hogy ő ténylegesen hirdetetett, ha erre nem volt felkérése, semmiféle díjazásra nem tarthat igényt.

Ha a hirdetési megállapodás valóban létezik leírva vagy hangfelvételen rögzítve, akkor azt érdemes alaposan átolvasni, illetve visszahallgatni. A panaszolt cégek taktikája ugyanis részben arra épül, hogy a kezdeti „reklámár” után vaskosabb díjakat igyekeznek behajtani gyanútlan partnereiken. Ehhez azonban olyan szerződési feltételekre van szükség, amelyekből egyértelműen és világosan kiderül a díjszabás, a szerződés időtartama, felmondására vonatkozó szabályok, illetve a vállalt szolgáltatás pontos leírása. Ha a megállapodás szóban jött létre, akkor az a minimum jogi követelmény, hogy minden lényeges szerződési feltételt ismertetni kell szóban és azt kifejezetten el kell fogadnia a hirdetőnek. Ezek hiányában ugyancsak megtagadható a fizetés, mert ebben az esetben is szélhámossággal áll szemben a kiszemelt kuncsaft.

Aki arra a következtetésre jut, hogy valamilyen megállapodás létrejöhetett, haladéktalanul küldjön tértivevényes levelet a zaklató cégnek és mondja fel a megállapodást, valamint vonja vissza személyes adatainak kezelésére adott mindennemű meghatalmazását. A zaklatások miatt panaszt lehet tenni a cég székhelye szerinti kereskedelmi- és iparkamaránál, továbbá a Gazdasági Versenyhivatalnál is.

Végezetül, aki már fizetett valamelyik cégnek, de később ráébredt, hogy talán alaptalanul, érdemes tudnia, hogy a befizetése öt éven belül visszakövetelhető. A nem létező megállapodást ugyanis önmagában a zaklatások hatására történő befizetés és az arról kiállított számla nem helyettesíti, az nem jelent utólagos jóváhagyást vagy beleegyezést. Ilyen esetben jogalap nélküli gazdagodás címén, de akár kártérítés címén is vissza lehet követelni a kifizetett összeget és annak kamatait.