Felmondás

Olvasóink kérdezték

Számos cikkünk kapcsán érkeznek hozzánk kérdések olvasóinktól, akár hozzászólások, akár üzenetek formájában. Egy munkajogi írásunkkal összefüggésben – mely a munkavállalói felmondás legfontosabb szabályait taglalta – a legtöbben azt a kérdést feszegették: miért is kellene munkában tölteni a felmondási időt? Az alábbiakban erre adunk választ.
Gézát egy nap, miközben munkáját végezte közvetlen felettese behívatta az irodájába. Az irodába belépve két dokumentumra lett figyelmes főnöke íróasztalán. Mint ahogyan hamarosan kiderül, az egyik dokumentum egy közös megegyezést, míg a másik egy felmondást tartalmazott. Géza huszonöt éve végzett munkát munkáltatója részére, a közös megegyezésben három havi távolléti díjat ajánlottak fel részére végkielégítésként, a törvény alapján járó hat havi távolléti díjjal szemben. A felmondást a munkáltató lényegében azzal indokolta, hogy Géza munkahelyi magatartása nem megfelelő, alkalmatlan feladati ellátására, mely indoklás alapján részére végkielégítés sem jár. Géza kockáztatott, mivel nem érezte megalapozottnak munkáltatójának indoklását. A felmondást választotta és segítségünket kérte annak megtámadásában. Jelen cikkünk célja, hogy áttekintsük, mikor kell a felmondást megindokolni és az indoklásnak milyen követelményeknek kell megfelelnie.
A munkaviszony sokak életét alapjaiban meghatározó hierarchikus jogviszony, amelynek tartalmát és megszűnését is törvény szabályozza. Az azonnali hatályú felmondás sok esetben elkerülhetetlen és tényleg indokolt, azonban a munka törvénykönyve csak szűk esetkörben teszi lehetővé a felmondási idő nélküli munkaviszony megszüntetést. Amennyiben a munkáltató vagy a munkavállaló sérelmezi, hogy a munkaviszony azonnali hatállyal szűnt meg, bíróság dönthet a jognyilatkozat jogellenességéről. Cikkünkben az azonnali hatályú felmondás gyakorlati kérdéseit tekintjük át.
Ügyfelünk felszolgálóként dolgozott egy neves rendezvényszervező cégnél. A járványügyi veszélyhelyzetre hivatkozva szóban jelezte a munkáltatója a számára, hogy sajnos nem fogják tudni foglalkoztatni, írásban azonban felmondást nem közöltek vele.
Bármikor előfordulhat életünkben, hogy úgy érezzük, akár a munkáltatóként, akár munkavállalóként, hogy célszerű lenne a munkaviszony megszüntetése a másik féllel. Sokszor, felhevült állapotban az ember képes meggondolatlan döntést hozni, ezért gyakran előfordul, hogy például úgy élnek azonnali hatályú felmondással a felek, hogy annak a törvény által meghatározott szigorú feltétele – azaz, hogy munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegje az egyik fél, vagy egyébként olyan magatartást tanúsítson, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi - nem is áll fenn.

Jár-e végkielégítés?

Orsolya immár 7 éve egy multinacionális cégnél dolgozik. Kapott egy állásajánlatot, s erősen elgondolkodott a munkahelyváltáson. Számos más kérdés mellett felmerült benne, jár-e neki végkielégítés, hisz meglehetősen régóta áll már a cég alkalmazásában. Lássuk, mit mond a jogszabály!
Megválni az aktuális munkahelytől sosem könnyű; ha a döntés már hosszas mérlegelés után megszületett, a figyelmet egy új tárgykör, a felmondás szabályossága felé kell fordítanunk. Az alábbiakban a legtöbbször előforduló botlásokat vesszük sorra.
Egy alkalmazott elhagyja a céget. Éppen csomagol.
Ügyfelünk vezető állású munkavállalóként dolgozott egy élelmiszer feldolgozással foglalkozó cégnél. Tekintettel arra, hogy több személyes konfliktus alakult ki közötte és a munkáltatója között, kezdeményezte a munkaviszonya közös megszüntetéssel történő megszüntetését.
Egy nő szomorúan ül az irodájában. Kirúgták.
Ügyfelünk mérlegképes könyvelői szakképesítéssel rendelkezett, és gazdasági vezetőnek nevezték ki egy iskolában, azzal a feltétellel, hogy a pozíció betöltéséhez szükséges tanulmányokat elvégzi. Ügyfelünk ennek nem tett eleget a vállalt időben, ezért sajnos felmentéssel megszüntették a jogviszonyát. Ezt követően hozzánk fordult segítségért.
Az irodában a laptop előtt egy fiatal nő ül, mellette a főnöke egy iratot mutat felé felháborodva.
Felmondhat-e a munkáltató, ha tudomására jut, hogy a munkavállalója állást keres? Az ettől való félelem miatt a munkavállalók rendszerint diszkrét módon keresnek új munkahelyet. Jogos-e a félelem, illetve tényleg titokban kell-e tartani, ha éppen állásinterjúra járunk?