Felmondás

Egy fiatal üzletember ül az irodában az asztalánál, előtte egy személyes dolgokkal tele doboz van.

Napjainkban a munkaviszony nem csupán megélhetésünk alapja, de egyben személyiségünk kibontakoztatásának egyik fontos terepe is. Erre tekintettel a munkáltató megszűnése és a munkahely potenciális elvesztése érthető módon több szempontból is kiszolgáltatottá teszi a munkavállalót. Érdemes tisztában lenni tehát jogainkkal és lehetőségeinkkel.

Egy nő éppen felmondott és nagyon boldog. Éppen elhagyja az irodát, és egy dobozban viszi a holmiját.

Bizonyára sokakban megfogalmazódott már egy-egy munkahelyi incidens után, hogy legszívesebben felmondanának és be sem mennének a következő napon. Ezt a jog nyelvén azonnali hatályú felmondásnak nevezzük, mely a közlés időpontjában azonnal megszünteti a munkaviszonyt. Mielőtt azonban bárki azt gondolná, hogy ezt könnyedén, bármikor megteheti, nézzük, hogy a 2012. évi I. Munka Törvénykönyve milyen előírásokat tartalmaz az azonnali hatályú felmondással kapcsolatban.

Egy fiatal üzletember felmondott a munkahelyén. A személyes dolgait egy dobozban tartva távozik.

Ügyfelünk határozatlan időre létrejött munkaviszonyát – élve a hatályos jog által biztosított lehetőségével – rendes felmondással megszüntette. A munkáltató az írásbeli felmondást aláírásával igazoltan átvette, és a felmondási időre mentesítette Ügyfelünket rendelkezésre állási- és munkavégzési kötelezettsége alól, utóbb azonban ennek ellentmondó igénnyel állt elő.

Egy fiatal csinos lány az ablakpárkányon ül, olvas és kávét iszik.

Vannak munkajogi szabályok, amelyek már széles körben ismertek, ezek közé tartozik az is, hogy a szabadságot fő szabály szerint megváltatni nem lehet. Ez alól egyetlen kivételt tartalmaz törvényünk, mely szerint a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani.

Egy férfit kirúgtak a munkahelyéről. Egy dobozt tart a kezében, amiben a személyes holmijai vannak.

A határozatlan időre szóló munkaviszonyt bármelyik fél megszüntetheti rendes felmondással, ugyanakkor a munkáltató köteles ezen nyilatkozatát indokolni. Az indok a munkavállaló magatartásával, képességével, illetőleg a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. Az egészségi állapot némiképp sajátos helyet foglal el ebben a körben.

A tökéletlen felmondás titkai

Ideges üzletember telefonon beszél az irodában.

Munkaerő-hiány van, olvassuk számtalan helyen. Bizony, ha valakinek keresett szakmája, képesítése, végzettsége van, gyorsan talál magának új munkahelyet számára kedvezőbb feltételekkel. Ahhoz azonban, hogy a váltás ténylegesen gazdaságos legyen, jogszerűen kell megszüntetni a korábbi munkaviszonyt. A jogszerűtlen felmondásnak ugyanis komoly anyagi következményei lehetnek, ami azonnal kétségessé teszi, hogy megérte-e váltani.

A munkajog világában sajnos nem csak becsületes, szabálykövető munkáltatókkal találkozhatunk. A korrekt munkaviszony-megszüntetés helyett, számos esetben tisztességtelen eszközök alkalmazásával kell szembesülnünk. Munkavállalóként érdemes ismernünk e téma kapcsán alapvető jogainkat, és ne féljünk kiállni az igazunk mellett bíróság előtt sem. Lássuk, mire is ügyeljünk!

Frusztrált üzletember ül a laptop előtt.

Amikor munkavállalóként mond fel az ember, a felmondási idő a törvény szerint 30 nap, de a felek megállapodása ettől eltérhet. Az is előfordulhat, hogy a munkavállaló meg szeretné szüntetni a munkaviszonyt, mégsem felmondás, hanem közös megegyezés lesz a megszüntetés módja.

Valaki a kezében fog egy pénztárcát és egy érmét vesz ki belőle.

A Munka Törvénykönyve számtalan rendelkezést tartalmaz, amelyek célja a munkabér védelme. Ezek közé tartozik az az előírás, hogy a munkáltató köteles a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kifizetni a munkavállaló bérét. Továbbá köteles a munkavállaló részére bérjegyzéket adni, hogy a munkavállaló az elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja. Felmerül a kérdés azonban, hogy mit lehet tenni, ha a munkáltató teljesen fizetésképtelenné válik, és felszámolás alá kerül? Hogyan juthat hozzá a munkavállaló az őt megillető munkabérhez?