Felmondás

Bármikor előfordulhat életünkben, hogy úgy érezzük, akár a munkáltatóként, akár munkavállalóként, hogy célszerű lenne a munkaviszony megszüntetése a másik féllel. Sokszor, felhevült állapotban az ember képes meggondolatlan döntést hozni, ezért gyakran előfordul, hogy például úgy élnek azonnali hatályú felmondással a felek, hogy annak a törvény által meghatározott szigorú feltétele – azaz, hogy munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegje az egyik fél, vagy egyébként olyan magatartást tanúsítson, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi - nem is áll fenn.

Jár-e végkielégítés?

Orsolya immár 7 éve egy multinacionális cégnél dolgozik. Kapott egy állásajánlatot, s erősen elgondolkodott a munkahelyváltáson. Számos más kérdés mellett felmerült benne, jár-e neki végkielégítés, hisz meglehetősen régóta áll már a cég alkalmazásában. Lássuk, mit mond a jogszabály!
Megválni az aktuális munkahelytől sosem könnyű; ha a döntés már hosszas mérlegelés után megszületett, a figyelmet egy új tárgykör, a felmondás szabályossága felé kell fordítanunk. Az alábbiakban a legtöbbször előforduló botlásokat vesszük sorra.
Egy alkalmazott elhagyja a céget. Éppen csomagol.
Ügyfelünk vezető állású munkavállalóként dolgozott egy élelmiszer feldolgozással foglalkozó cégnél. Tekintettel arra, hogy több személyes konfliktus alakult ki közötte és a munkáltatója között, kezdeményezte a munkaviszonya közös megszüntetéssel történő megszüntetését.
Egy nő szomorúan ül az irodájában. Kirúgták.
Ügyfelünk mérlegképes könyvelői szakképesítéssel rendelkezett, és gazdasági vezetőnek nevezték ki egy iskolában, azzal a feltétellel, hogy a pozíció betöltéséhez szükséges tanulmányokat elvégzi. Ügyfelünk ennek nem tett eleget a vállalt időben, ezért sajnos felmentéssel megszüntették a jogviszonyát. Ezt követően hozzánk fordult segítségért.
Az irodában a laptop előtt egy fiatal nő ül, mellette a főnöke egy iratot mutat felé felháborodva.
Felmondhat-e a munkáltató, ha tudomására jut, hogy a munkavállalója állást keres? Az ettől való félelem miatt a munkavállalók rendszerint diszkrét módon keresnek új munkahelyet. Jogos-e a félelem, illetve tényleg titokban kell-e tartani, ha éppen állásinterjúra járunk?
Egy pincérnő éppen a rendeléseket kezeli a számítógépen.
Ügyfelünk öt hónapja dolgozott egy cukrászában, ahol bár számtalan ponton sértett a munkáltató szabályokat. Ennek ellenére jól érezte magát a kollégái között, és lelkiismeretesen végezte a munkáját. A próbaidő sikeresen eltelt, ezt követően azonban kiderült, hogy ügyfelünk várandós. Már ekkor igénybe vette a segítségünket, hogy adjunk a számára tájékoztatást, milyen jogai vannak, elküldhetik-e amiatt, hogy ő gyermeket vár.
Egy szomorú öltönyös férfi ül egy váróteremben.
Ügyfelünk munkáltatója béren kívüli juttatásként bevezette, hogy a telephelyén található étteremben, valamennyi munkavállaló számára egy meghatározott összegű hozzájárulást biztosít minden munkanapon az étkezéshez. A munkáltató az étkezési hozzájárulás felhasználási módjára írásos szabályzatot nem alkotott, így a munkavállalók körében az a szokás alakult ki, hogy az étkezési hozzájárulásokat egymásnak átengedték, illetve azokat más jogosult munkavállalók beleegyezésével felhasználták.
Ügyfelünk egy üzemben dolgozott, mint üzemvezető. Munkáját nagy szakértelemmel végezte, több újítást is bevezetett a cégnél. Ennek ellenére, legnagyobb megdöbbenésére, egyik napon behívta az ügyvezető az irodájába, és átadott számára egy felmondást. A levélben több valótlanság, illetve számos általános megjegyzés szerepelt Ügyfelünkkel és munkavégzésével kapcsolatban.
Egy fiatal nő ül az íróasztalánál és egy levelet olvas. Láthatóan rossz hírt kapott.
Ügyfelünk munkáltatója telefonon jelezte, hogy nem kíván a továbbiakban vele dolgozni. Néhány nappal később a pórul járt munkavállaló e-mailben kapott néhány visszadátumozott iratot: kilépő papírjait, valamint egy közös megegyezést, amely az ő aláírására várt. Ügyfélkapu adatai alapján ugyanakkor már kijelentették a munkáltatótól, annak ellenére, hogy az írásbeli munkaviszony megszüntetés nem történt meg.