Mit jelent a cserbenhagyás?

Gyorsan tisztázzuk, hogy a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) szerint mi a cserbenhagyás és azonnal világossá válik, mi a különbség annak büntetőjogi, és köznapi fogalma között. Cserbenhagyás az alábbi esetben valósul meg a Btk. szerint:

„Ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e, illetve az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e…”

A köznyelvben a cserbenhagyást inkább akkor szoktunk használni, ha tudjuk, hogy valakinek segítségre van szüksége, mégsem segítünk rajta. Ugyanakkor a Btk. szövegének alapján inkább azt tapasztalhatjuk, hogy a cserbenhagyás, mint bűncselekmény elkövetése során nem is tudja az elkövető, hogy szüksége van-e bárkinek segítségre, vagy pedig nem. Éppen ezért cserbenhagyást akkor is el tudunk követni, ha nem ül senki abban az autóban, amit lezúztunk, de mi tovább hajtunk anélkül, hogy erről meggyőződnénk. Míg, ha olyan esetben hajtunk tovább, amikor van sérült (még, ha nem is tudtuk) akkor már segítségnyújtás elmulasztása miatt leszünk felelősségre vonhatók. A cserbenhagyásról korábban itt írtunk lakásbiztosítás esetében.

Tehát mit tesz az, aki büntetőjogi értelemben cserben hagyja embertársait?

Mielőtt meggyőződne arról, hogy bárki megsérült, vagy segítségre szorul, elhagyja a helyszínt, vagy pedig meg sem áll azért, hogy erről meggyőződhessen. Tehát még nem is keletkezik a segítségnyújtási kötelezettsége, nem tud arról, hogy kell-e segítenie vagy sem, és erről sajnos azért nem tud, mert ő maga nem győződik meg róla.

De mi van akkor, ha az elkövető tudja, hogy valaki segítségre szorul, mégsem áll meg, vagy mégis elhagyja a helyszínt? (és ne csak közlekedési szituációra gondoljuk…) Ekkor a cserbenhagyásnál sokkal súlyosabb bűncselekményt követ el, mégpedig a segítségnyújtás elmulasztását. Érezhetjük a különbséget, hiszen a bűncselekmény nevében is benne van, hogy itt már keletkezik egy segítségnyújtási kötelezettsége az elkövetőnek, aminek nem tesz eleget.

Döbbenetes felismerés lesz a kedves olvasó számára, de éppen ezért a büntetőjogi fogalmak szerint értelmetlen a „cserbenhagyásos gázolás” fogalma. Hiszen aki elgázol egy gyalogost, annak tudnia kell, hogy most segítségnyújtásra lenne szükség (akkor is, ha nem komoly a sérülés). Tehát, aki gyalogost, biciklist, vagy motorost gázol, és ezt a gázolást észleli, tehát tudja, hogy sérülés következett be, az nem cserbenhagyást követ el, hanem sokkal súlyosabb bűncselekményt. Aki így jár el, az tudja, hogy segítenie kellene, de segítségnyújtási kötelezettségét elmulasztja.

Cserbenhagyás – vagy segítségnyújtás elmulasztása? Fontos különbség!

Fontos különbség a két bűncselekmény közt, hogy segítségnyújtási kötelezettségünk nem csak közlekedési szituációban van, hanem bármikor, amikor észleljük, hogy valaki segítségre szorul. Ezért nagyon fontos különbség, hogy a cserbenhagyást csak a közlekedésben járművezetőként részt vevő személy valósíthatja meg, míg segítségnyújtás elmulasztását bárki (segítségnyújtási kötelezettsége az arra járó gyalogosnak is lehet).

Éppen ezért a Btk. a cserbenhagyást a közlekedési bűncselekmények közt szabályozza, míg a segítségnyújtás elmulasztását az élet, testi épség és az egészség elleni bűncselekmények közt sorolja fel. Érezhető a különbség a két bűncselekmény tárgyi súlya, társadalomra való veszélyessége közt.

Hogyan alakul a Btk. szerint ez a sokkal súlyosabb bűncselekmény?

„Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van…”

Tőle elvárható segítség, mindenkinél mást jelent. Ennek minimuma, hogy meggyőződünk arról, hogy segítséget kell nyújtanunk, hogy milyen probléma áll fenn, és értesítjük a hatóságokat, vagy más módon segítséget hívunk. Ezen kívül a helyzettől és saját fizikai adottságainktól, testi erőnktől, képességünktől függően más típusú segítséget is nyújthatunk. (példa: alapvetően elvárható egy 190 centiméter magas, életerős felnőtt férfitól, hogy egy kb. egy méter mély medencében fuldokló gyermeket kimentsen, de az már nem, hogy egy tóból kimentsen egy fuldoklót)

Nagyon fontos: semmiképp nem azt várja a jogalkotó, hogy saját életünk kockáztatásával mentsünk meg egy bajbajutott embert.

Azt pl. nem várja el a törvényhozó, hogy egy 60 kilós személy odébb húzzon egy 120 kilós magatehetetlen embert, mert erre fizikailag képtelen. De ha már itt tartunk, ellenkező esetben: egy 100 kilós, tiszta izom sportembertől sem várja el a jogalkotó, hogy élete kockáztatásával bemenjen az égő házba, és kihozzon onnan egy 50 kilós embert (vagy egy olyan személyt, akit egyébként fizikailag elbírna). Szintén nem elvárható a fuldokló kimentése egy mély vízből, hiszen a fuldokló kimentése rendkívül veszélyes arra nézve is, aki segítséget akar nyújtani. Akkor sem elvárható, ha az illető tud úszni, hiszen ez nem jelenti azt, hogy vízimentő jártassággal rendelkezik. Ha más módon tudnánk segíteni (pl. matrac, vagy mentőmellény bedobása) azt viszont kötelesek vagyunk megtenni.

De semmiképp nem elvárható, hogy valaki élete kockáztatásával mentesen meg egy másik embert. Még egy úszó olimpikon sem köteles egy fuldokló után ugrani (pláne nem egy jeges vízből kimenteni valakit). Az már viszont igenis elvárható (azon kívül, hogy segítséget hívunk) hogy a közúton fekvő sérült miatt esetleg leállítsuk a forgalmat, jelezzük a veszélyes helyzetet a többi autósnak (pl. kirakjunk egy elakadásjelzőt az úttestre). De akár az is elvárható (helyzettől függően), hogy egy jól belátható közútról valaki elhúzzon egy magánál jóval könnyebb, magatehetetlenül fekvő személyt, egy kevésbé veszélyes helyre.

Összefoglalás

Tehát arról van szó, hogy tőlünk elvárható segítséget kell nyújtani, a helyzetnek megfelelően mérlegelve a kockázatokat, és ha ezt nem tesszük meg, akkor bűncselekményt követünk el. Még súlyosabb a tettünk, és büntetés is, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna. (példa: látjuk a szinte magatehetetlen részeg embert télen a jeges árokba borulni, de nem hívunk segítséget, és reggelre kihűlés miatt meghal)

Ennél is súlyosabb, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézte elő (mármint az a személy, aki a segítségnyújtási kötelezettségét elmulasztotta).

Akkor is súlyosabban minősül, ha a segítségnyújtásra egyébként is kötelesek vagyunk, és ennek ellenére nem segítünk (pl. orvos, tűzoltó, vízimentő). Ezen személyek esetében az elvárható segítségnyújtás mértéke is más. Hiszen egy átlagembertől nem elvárható, hogy gégemetszést hajtson végre, míg egy orvostól igen (különösen, ha mondjuk sebész, és megfelelő felszerelés is van a keze ügyében). Ugyanígy, mint tisztáztuk, a fuldokló ember kimentése – ami életveszélyes feladat – nem elvárható egy átlagembertől, de egy vízimentőtől igen.

Figyeljünk egymásra, segítsünk embertársainkon. Nem csak azért, mert a törvény bünteti ennek ellenkezőjét, hanem azért is mert ez fontos társadalmi kötelességünk. Ha mi leszünk bajban, örülni fogunk egy arra járó megmentő hatékony közbeavatkozásának.