Sajnos időnként előfordul, hogy a munkáltató azzal szembesül, hogy az alkalmazottjai közül valaki lop, vagy egyéb módon megkárosítja őt. Amikor a munkáltató felismeri ezt a magatartást, azonnal szembe találja magát azzal a problémával, hogy akár munkajogi szankciót alkalmaz, akár feljelentést tesz, valamilyen bizonyítékot kell szereznie. Mindezt úgy, hogy a munkavállaló személyiségi jogait ne sértse meg, ártatlan munkavállalót ne gyanúsítson, ne hozzon megalázó helyzetbe.

A tévében látott krimiknek köszönhetően sokak fülében csengenek ismerősen azok a mondatok, amikor a „letartóztatást” (majd meglátjuk, miért nem helyes szó ez) végző nyomozó, a gyanúsítottat falhoz szorítva felsorolja az alábbiakat: „joga van hallgatni, joga van ügyvédet fogadni, bármi, amit mondd felhasználható Ön ellen a bíróságon…” De ez tényleg így szokott történni? Tényleg csak ennyi joga van egy terheltnek? És mi a csuda az, hogy terhelt? Nem gyanúsított, vagy vádlott? Hallgatni arany, tartja a mondás, nade hazudni ér? Saját védelmében joga van hazudni a vádlottnak?

Cikksorozatunkban bemutatjuk a jogászok feladatait, szerepköreit, és eloszlatunk pár tévhitet velük kapcsolatban. Először is szögezzük le: nem mindegy, hogy közjegyző vagy jegyző! Hogy miért nem mindegy? Ebben a cikkünkben sorra vesszük a közjegyzők és jegyzők fontosabb feladatait, és bemutatjuk szerepüket a társadalomban.

Sokan tisztában vannak vele – főleg az amerikai tárgyalótermi krimik kedvelői – hogy a vádlottat ügyvéd védi, ügyész vádolja, és a bűnösségéről a bíró (vagy esküdtszék) dönt. Magyarországon nincsen esküdtszék, így ezt a szereplőt gyorsan rövidre zárhatjuk

Szerencsére nem gyakran, de azért időnként előfordul, hogy egy autómosóban egy szerkezet meghibásodik, és kárt okoz nekünk. Az is előfordulhat, hogy egy alkalmazott hibázik, és nem állít be megfelelően valamit. Sőt, sajnos mi is ügyetlenkedhetünk, amikor begurulunk a mosóba. A legtöbb autómosóban (akár automata, akár önkiszolgáló) ki van írva, hogy mindenki saját felelősségére veheti igénybe a mosót. Vajon ezzel a szolgáltató mentesül minden felelősség alól? Nem!

Kevés szörnyűbb, alávalóbb és elítélendőbb cselekedet van annál, mint amikor egy segítségre szoruló embertársunkat magára hagyjuk (mondhatnánk köznapi nyelven: cserben hagyjuk). De, ha ilyen értelemben használjuk a cserbenhagyás szót, az nem feleltethető meg a büntetőjogi „cserbenhagyás” kategóriájának. A köznyelvben ugyanis másra használjuk a cserbenhagyás fogalmát, mint amit az a büntetőjogban jelent.

Azt hiszem, hogy a fizikai támadástól, megsemmisüléstől, sérüléstől való félelem egyidős lehet az emberiséggel (sőt talán az élet megjelenésével). Mindenki ösztönösen védi saját maga és rokonai, szerettei életét, testi épségét. Ez valahogy annyira természetes viselkedés, és természetből eredő jogunk, amit senki sem kérdőjelez meg.  És higgyük el, hogy ezt a magyar büntetőjog sem kérdőjelezi meg. Nem veszi el tőlünk a jogot, hogy megvédjük magunkat egy jogtalan támadással szemben. Ugyanakkor az önvédelemnek vannak keretei. Nem használhatjuk aduászként, minden agresszív viselkedésünkre, hogy veszélyben éreztük magunkat, és önvédelemből cselekedtünk.

Mindenki tisztában van azzal, hogy a törvényekhez, perekhez, jogszabályokhoz kapcsolódóan van egy ősidők óta velünk élő szakma, a jogászság. Sokan hálásan, sokan bosszúsan gondolnak rájuk, de a társadalom működéséhez elengedhetetlen a képzett szakemberek munkája minden területen. És amellett, hogy évezredes múltra tekint vissza a jogász szakma, még a legegyszerűbb társadalmakban is mindig is jelen volt a szokásokat ismerő tudósok, bölcsek tanácsa, csoportja. Elengedhetetlen tehát, hogy a társadalmi együttélés szabályait valakik értelmezzék, megalkossák, és alakítsák. Szintén elengedhetetlen, hogy az egymás mellett élő emberek, csoportok közti jogvitákban valamely erre a célra alkalmas, képzett csoport vagy személy döntést hozzon.

Javában tart az esküvőszezon, és sokan nyaralás, vagy kikapcsolódás alatt kérik meg szerelmük kezét. Aki éppen szervezi, vagy csak tervezi, hogy majd szervezi az esküvőjét, annak nem árt elgondolkodnia az esküvőszervezés jogi buktatóin. Mi van, ha a fele vendégsereg nem jön el? Ha bezárják a helyet az esküvő előtt? Na és ha kihízom a ruhámat/öltönyömet? Ezek mind-mind jogvitát generálhatnak, amelyek megoldásához nem árt tisztában lennünk pár aprósággal. E sorok írója az esküvője előtt két héttel értesült róla, hogy feloldották a korlátozásokat, és mégis lehet lakodalmat tartani. Egy világjárvány alatti esküvőszervezés, még a legjobb szerződésekkel bebiztosítva, joghoz konyító vőlegénnyel is nagyon próbára teszi az ifjú pár szervező képességeit. Lássuk mire érdemes figyelni (nem csak világjárvány alatt).

Cikksorozatunkban arra törekszünk, hogy megvilágítsuk az olvasóknak a jogügyletek, és jogi eljárások egyes szereplőit, azok feladatát, helyzetét. Mit lehet várni tőlük, és mit nem? Mire jogosultak, és mire nem?