Szinte köztudott, hogy a jogszabályoknak nem lehet visszaható hatálya, hiszen a jogbiztonság alapvető követelményeiből ez következik. Nem lehet jogbiztonságról beszélni akkor, ha nem tudom, hogy a jelen pillanatban jogszerűnek számító magatartásomat utólag szankcionálhatják egy jogszabályváltozás miatt. Az állampolgárok jogosan várják el a jogalkotótól, hogy kiszámítható, megismerhető legyen a jogrendszer. A megismerhetőség szinte évezredek óta adott (mindig is kihirdették, törvényoszlopokra vagy kőtáblákra, esetleg kódexekbe írták a jogszabályokat). A mai világban pedig pár kattintással hozzáférhetünk a jogszabályok teljes tartalmához. Hogy azokat mennyire tudja egy átlag állampolgár értelmezni, és mennyire van „túlszabályozva” az életünk, az más nézőpont kérdése.

Biztos mindenki elgondolkozott már azon, hogy időnként jó lenne saját kezébe venni az igazságszolgáltatást, pláne akkor, ha a jog eszközei elfogytak, és az igazságtalan helyzet még mindig fennáll. Sokszor feltámad az emberben az érzés, hogy az igazságszolgáltatás lassú körülményes, és a jog útvesztőiben nem mindig jutunk el az igazsághoz. Népszerűek azok a filmek is, amikor a főhős önként rendben tartja a várost, megbünteti a gonoszt, megsegíti a jót. Vagy éppen a bosszúról szóló filmek, amikor a főhőst óriási veszteség éri, de a bíróságon nem talál igazságot, így maga bünteti meg a bűnösöket.

Biztos mindenkinek van olyan ismerőse, aki naponta oszt meg nyilvánvalóan alaptalan híreket, mindenféle ismeretlen oldalakról. Azt gondolhatjuk, mi sosem futhatunk bele ilyenbe, mert a mi szűrőnk jól működik, de időnként előfordul, hogy a szemfülesebbek radarja alatt is elcsúszik pár valótlan hír.

Mindig nagyon veszélyes, amikor valaki szakmai tudás nélkül megpróbál viszonylag kis utánajárással kialakítani egy véleményt. Jó eséllyel nincs tisztában az alapokkal, vagy esetleg nem vesz észre valamilyen apró részletet, és téves álláspontra jut. Azt pedig még kellemetlenebb, ha tévedéséről többé már az adott területen képzett szakemberek sem tudják meggyőzni. És ennél is rosszabb az, amikor téves (alapvető hiányosságoktól hemzsegő) nézeteit elkezdi terjeszteni, és más, még nála is kevésbé tájékozott embereket meggyőz róla.

Villámcsapásként terjedt el a hír, miszerint 2023. május 1. napjától szigorodnak a sebességhatár túllépésére, azaz a gyorshajtásra vonatkozó szabályok. Nézzük meg, mi is változott pontosan.

Lehetséges, hogy Ön is kapott már amatőr zsarolólevelet, ami szerint megfigyelték az Ön internetes kereséseit, szokásait (pl. milyen pornót néz) és ha jót akar, fizessen ennyi, vagy annyi pénzt cserébe a hallgatásért. Természetesen a kedves olvasók közül senki sem néz pornót, de ha van olyan barátunk, ismerősünk, távoli rokonunk, aki már látott ilyen filmeket, könnyedén belefuthatott hasonló levelekbe. Ezek a levelek (különösen a széles körben elterjedő internetezés kezdő időszakában) arra alapoztak, hogy az ember megijed attól, hogy kikerülnek a szexuális szokásai az internetre, és hajlandó egy kisebb összeget fizetni. Lehet, hogy nem is kértek pénzt, csak elég volt banki adatokat megadni, amivel a csaló már elboldogul. Voltak olyan levelek, amelyekben egy linkre kattintva azonnal hozzáfértek jelszavakhoz, adatokhoz stb.

Mindig igyekszünk felhívni rá az ügyfelek figyelmét, hogy a jogrendszer nem dolgozik szinonimákkal. Vagyis a jogtudományban – ahogy a többi tudományban is – ha valamit máshogy hívnak, az mást is jelent. Ahogy nem mindegy az sem, hogy vírus vagy baktérium, ugyanúgy az sem mindegy, hogy birtokos vagy tulajdonos. Szőrszálhasogatásnak tűnhet, de nem az, hiszen fontos, hogy egyértelmű kifejezésekkel dolgozzon egy jogszabály. Ha szinonimaként használnánk több kifejezést, az csak félreértésekre adna okot. Így is sok problémát okoz a szabályok értelmezése, hát még mennyi baj lenne abból, ha egy adott dolgot többféle névvel illetnénk.

Amikor bármilyen jogvitánk, vagy kellemetlenségünk támad, sokszor gondoljuk, hogy sérelemdíj járna nekünk, mert azzal, hogy stressz ért minket, sérültek a személyiségi jogaink. Vagy ha nem is sérültek, egye fene, akkor is járjon valami pénz. Mit kell itt annyit jogászkodni, valamim sérült, és fizessenek. Ugye? Nos nem egészen így működik a dolog.

Bűncselekményt akkor tud valaki elkövetni, ha az, amit csinál, teljes egészében kimeríti valamelyik büntető törvényi tényállást. Vagyis? Vagyis arról van szó, hogy a büntető törvény felsorolja az összes bűncselekményt, leírja, hogy azokat hogyan lehet elkövetni, és aki az egyik ilyet megvalósítja… na az követ el bűncselekményt. Vagyis nap mint nap rengeteg mindent csinálunk pl. mákot darálunk, zenét hallgatunk, főzünk, bemegyünk dolgozni, de ezek egyike sem bűncselekmény. Csak akkor követünk el bűncselekményt, ha azzal, amit csinálunk, teljes egészében kimerítjük valamelyik Btk. tényállást.

Sajnos sok esetben akkor tudatosul egy adósban, hogy tényleg komoly a helyzet, amikor a végrehajtó letiltást vezet a fizetésére, zárolja a számláját, vagy lefoglalja a kocsiját. Ilyenkor általában ijedtséggel vegyes harag ébred az adósokban, hiszen az alapvető megélhetésük, anyagi biztonságuk egyik pillanatról a másikra veszélybe kerül. Érthető a félelem, és az a harag, amit egy ilyen eljárás kivált, ezért is lenne fontos megelőzni azt, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk, még akkor is, ha a tartozásunkat nem tudjuk megfizetni. Ezért fontos tudni, milyen jogi lehetőségeink vannak. Persze könnyű a végrehajtóra haragudni, pedig a baj a legtöbb esetben megelőzhető lenne, ha ismernénk a jogainkat és amellett a kötelességeinket is.