Lényeges egyfelől, hogy a munka törvénykönyve értelmében a munkabért kizárólag forintban lehetséges kifizetni – eltérés csak jogszabály felhatalmazása, illetőleg külföldi munkavégzés esetén lehetséges. Noha ez a rendelkezés első olvasatra magától értetődőnek tűnik, szerepe mégis kiemelkedő. Ez teremti meg az arra vonatkozó tilalmat, hogy a munkáltató a munkavállaló munkáját utalvánnyal vagy egyéb, fizetőeszközt helyettesítő formában díjazza.
A munkabér kifizetése megtörténhet készpénzben vagy bankszámlára történő utalással, melynek a törvény alapján legkésőbb a hónap tizedik napjáig szükséges kifizetni (ettől a felek ugyanakkor eltérően is megállapodhatnak) a fizetési jegyzék rendelkezésre bocsátása mellett. Ebből a munkavállaló az esetleges levonások és az elszámolás megfelelőségét megállapíthatja.
A kifizetés szabályain túlmenően a törvény korlátozza a munkabérből történő levonás szabályait is. A levonások egyik csoportját a jogszabályi rendelkezések alapozzák meg – ebbe a körbe tartoznak az adók és járulékok. Ezen túlmenően végrehajtható bírósági, illetőleg hatósági határozat alapján van mód levonásra. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a végrehajtási eljárás során a munkabérnek legfeljebb 33%-a, tartásdíj követelés, illetőleg jogalap nélkül felvett munkabérből vagy társadalombiztosítási ellátásból kapcsolatos követelés esetén maximálisan 50%-a tiltható le. Amennyiben a munkáltatónak a fentieken túlmenően követelése áll fenn a munkavállalóval szemben, azt kizárólag a munkavállaló hozzájárulásával vonhatja le – ide tartozik a munkavállaló által okozott károk rendezése is.
Ezen a ponton lényeges említést tennünk arról az esetkörről, amikor a munkavállaló fizetési felszólítást vesz kézhez a munkáltatótól. Ez az egyéb fizetési felszólításokhoz képest annyiban speciális, hogy a kézhezvételét követő harminc napon belül az illetékes közigazgatási- és munkaügyi bíróság előtt megtámadható. A határidő jogvesztő, és a megtámadás elmaradása esetén a fizetési felszólítás végrehajtási záradékkal látható el, ami alapján a tényleges behajtás is elrendelhető.
Nem példátlan, hogy akár a munkaviszony fennállása alatt, akár annak megszűnését követően a munkavállalónak meg nem fizetett munkabérből vagy végkielégítésből eredő igénye keletkezik a munkáltatóval szemben. Sikeres igényérvényesítés során is szembesülhet azonban azzal, hogy jogerős határozat birtokában is akadályokba ütközik a tényleges megtérülés, ugyanis a munkáltató időközben fizetésképtelenné vált. Az ilyen esetekre nyújt megoldást a felszámolási eljárás, illetőleg az ennek keretében lehívható támogatás az úgynevezett Bérgarancia Alapból. Az alapból történő pénzügyi támogatás lehívását kizárólag a felszámoló kezdeményezheti, és csakis a bér-, valamit bérjellegű követelések kielégítését szolgálhatja.