Nincsenek arról rendelkezésre álló adatok, hogy jelenleg hány olyan munkaszerződés lenne felmutatható, ahol a munkavállaló úgynevezett behívásos munkaviszonyban van alkalmazva. Szinte garantálható azonban, hogy nincs sok.
Amennyiben tehát azért szeretnénk bemutatni az erre vonatkozó szabályozást, hogy a jelenleg érintettek tájékozódhassanak, nem tömegigény kielégítéséről lenne tehát szó. Amennyiben azonban olyan oldalról közelítjük meg, hogy felhívjuk a figyelmet egy atipikus foglalkoztatási formára, már olyanok is érintettek lehetnek, akik nem is ismerték ezt a lehetőséget. Sőt, feltehetően éppen azoknak érdemes megismerkedni az előírásokkal, akiknek körülményeinél fogva éppen ez az atipikus foglalkoztatási forma jelenthet megoldást.
Atipikusnak azért nevezzük, mert hasonlóan a távmunkához, a hagyományos, tipikus munkaviszonytól eltér egyes elemeiben. Jelen esetben arról van szó, hogy a legfeljebb napi hat óra tartamú részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló a munkaszerződése alapján a munkakörébe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva teljesíti munkavégzési kötelezettségét.
Vagyis a munkavállaló részmunkaidőben van foglalkoztatva (napi maximum 6 óra), és az előre meghatározott munkaköri feladatokra úgy hívja be a munkáltatója, amikor azok éppen felmerülnek.
Például ha egy munkáltató tudja, hogy mekkora munkamennyiséggel kell számolni, de annak az eloszlása egy hónapon vagy időszakon belül már nem határozható meg fixen, úgy előnyös lehet ez a forma. Össze kell várni megrendeléseket, a csomagolás csak akkor végezhető el, vagy iktatási munka merül fel, de azt akkor kell elvégezni, ha már beérkezik minden várt küldemény. A behívásos munkavégzés tehát kiváló olyan esetekre, amikor vannak „üresjáratok”, adott esetben előre nem meghatározható időben. Egy szálláshely takarítási munkálatait például ezzel a foglalkoztatási formával kiválóan lehet igazítani a foglalásokhoz.
A behívásos munkavégzés esetén ugyanis a munkáltatónak csak 3 nappal előbb kell jeleznie, hogy mikor kell munkavégzésre bemenni. Az üresjáratokra a munkáltatónak így nem kell munkabért fizetnie. Munkavállalói oldalon pedig előnyös lehet, ha valaki nem szeretne teljes állásban dolgozni, rugalmasan kezelheti az idejét, ráadásul a két munkavégzés közötti időben is biztosított lesz társadalombiztosítási értelemben.