Előre le kívánjuk szögezni, nem tudjuk, hogy a konkrét esetben történt-e csalás, vagy bármilyen más bűncselekmény. Nem is az adott konkrét ügyről, inkább a jelenségről kívánunk felvilágosítást nyújtani a kedves olvasónak.

Vonatgázolás – az ügyészség szerint csalás

Kezdjük mégis a konkrét esettel, annak körülményeivel (már amennyit a sajtóinformációk alapján bárki megismerhet). Fontos már az elején leszögezni, hogy egy-egy büntetőper kapcsán nem szabad a sajtóban megjelent információk alapján, otthon egy rögtönítélő bíróságot alakítanunk a családdal, és fejben meghozni az ítéletet. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy az adott bíró előtt milyen konkrét bizonyítékok szerepeltek, melyik mennyire volt megbízható, részletes stb. És mivel egy kis apróság is perdöntő lehet, sosem tudjuk kellő alapossággal megítélni a helyzetet egy összefoglaló cikk alapján. Gondoljunk csak a jogos védelmi helyzet kapcsán fellángolt indulatokra, amikor valaki élet kioltására alkalmas eszközzel védte a tulajdonát. Erről bővebben alábbi cikkünkben írtunk.

Felkavaró sorok következnek!

A sajtóban megjelent hírek alapján annyit lehet tudni, hogy egy férfinak a vonat olyan mértékben roncsolta össze a lábait, hogy amputálni kellett mindkét alsó végtagját. A férfi balesetbiztosítója azonban ahelyett, hogy fizetett volna, biztosítási csalásra gyanakodott. Az ügyészség által benyújtott vádirat alapján, a férfi a balesetet megelőzően kötött nagyértékű élet és balesetbiztosítást, ami önmagában még nem bűncselekmény. Ugyanakkor az eset körülményeiből az ügyészség arra következtetett, hogy a férfi szándékosan bemászott a vonat alá, hogy a vonat a lábán áthajtva sérüléseket okozzon neki.

Az is megerősítette ebben a nyomozóhatóságot, hogy a férfi az utolsó kocsi, utolsó tengelye alatt sérült meg. (Ebből arra lehet következtetni, hogy aki szándékoson kárt akar magában okozni, de nem akar életveszélyes sérüléseket szenvedni, az nyilván az utolsó tengely alatt tudja minimalizálni a sérülést). A bíróság a tényállás és a bizonyítékok alapján két év szabadságvesztésre ítélte a férfit (nem jogerősen). Az ítélet végrehajtását felfüggesztették.

Miért lenne csalás, ha pechesek vagyunk?

Önmagában az a körülmény, hogy nem sokkal a biztosítás megkötése után bekövetkezik egy biztosítási esemény, még nem számít biztosítási csalásnak. A kötvénytől függően (pl. van-e várakozási idő bizonyos eseményekre) ha biztosított időszakban következik be egy olyan esemény, amelyre a biztosítás kiterjed, akkor a biztosító fizet, mint a katonatiszt. Sőt, tegyük tisztába: a biztosító kockázatot vállal a biztosítási időszakra. Szóval, ha nem történik semmi, és zsebre teszi a pénzt, akkor is szolgáltat, hiszen kockázatot vállalt arra az esetre, ha történne valami. Amennyiben pedig bekövetkezik a biztosítási esemény, akkor lehet, hogy a tőlünk addig beszedett pénz sokszorosát kénytelen lesz kifizetni. Ezzel bizony számolnia kell még akkor is, ha csak 1-2 havi biztosítási díjat fizettünk be neki.

Ha mondjuk egy olyan biztosítási esemény következik be, ami „kimaxolja” a biztosítási összeget, mi pedig összesen 3 havi (párezer forintos) díjat fizettünk ki, akkor a biztosító így járt. Ettől még nem leszünk csalók. Nyilván fel fogja kelteni a biztosító figyelmét a véletlen egybeesés, de csak azért, mert szerencsétlenek voltunk, még nem tagadhatja meg a kifizetést.

Mi van akkor, ha hibásak vagyunk?

A gond akkor kezdődik, amikor a biztosító kárszakértője arra lesz figyelmes, hogy a biztosított elmulasztott valamilyen kötelességet, vagy talán szándékosan okozott kárt. Lehetséges, hogy nem követtünk el csalást, csak a kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettségünknek nem tettünk eleget. Például nem tettünk meg egy bárkitől elvárható, szokásos óvintézkedést, és ez okozta a balesetet. Vagy egy minden gondosságunk ellenére bekövetkezett kárnál nem tettünk semmit annak érdekében, hogy a kárt enyhítsük, bár ezt megtehettük volna. Ilyenkor még a polgári törvénykönyv határiain belül maradva, csak a károsulti közrehatás mértékét fogja vizsgálni a biztosító. Azt, hogy a magatartásunk milyen arányban járult hozzá a kár bekövetkezéséhez, vagy a már bekövetkezett kár mértékéhez. De ez még nem csalás.

Akkor mitől lesz valami csalás?

A csalás akkor kezdődik, ha a biztosított tévedésbe ejti (vagy tévedésben tartja) a biztosító társaságot a kár bekövetkezése kapcsán, és ezzel kárt okoz. Ennek több módja is van, pl. amikor a biztosított a kárt szándékosan idézi elő. Vagy egy be sem következett kárt jelent be, vagy elhiteti, hogy az esemény bekövetkezett, annak ellenére, hogy nem így történt. Ez utóbbi jellemző akkor, amikor valamilyen tárgy lopás ellen van biztosítva, és az ügyeskedő biztosított „megrendezi” a lopást, ami be sem következett. Így a biztosított értéktárgy is nála marad, és a pénz is, amit érte felvesz. A szándékosan előidézett károk közt általában a baleseti sérülések, töréskár, viharkár stb. képzelhetők el. Ezeket a módszereket a biztosító kárszakértője a legtöbb esetben felismeri. Észreveszi, hogy nem olyan szögből, nem olyan erővel stb. következett be a sérülés, mint ahogy a biztosított azt előadja. Vagy kiszúr egy hibát a megrendezett jelenetben. De sajnos az is előfordulhat, hogy nem veszi észre a hibát és fizet. Ezzel pedig a nem is feltétlenül a biztosítót, hanem a többi biztosítottat károsítjuk meg.

A csalás kizárólag szándékosan elkövethető bűncselekmény, tehát ha nem az volt a célunk, hogy valakit tévedésbe ejtsünk, tévedésben tartsunk, és azzal kárt okozzunk, akkor legfeljebb a fentebb említett károsulti közrehatásról lehet szó.

Ha a kárszakértő csalásra utaló jelet észlel, a biztosító megtagadhatja a kifizetést és felejelentést is tehet a biztosítottal szemben. Amit fontos tisztázni, hogy pusztán a biztosító gyanúja, vagy a véletlen egybeesés nem elég ahhoz sem, hogy megtagadja a kifizetést, és ahhoz sem, hogy a gyanúsítottat elítéljék. A büntetőeljárásban mindig a vád bizonyít, és a kétséget kizáróan nem bizonyított körülmények nem írhatóak a vádlott terhére. Tehát ha nem sikerül az ügyészségnek bizonyítania a csalást, akkor nem, hogy elítélni nem fogják a biztosítottat, de a pénzét is megkaphatja.

A biztosító időhúzása

Sajnos sok esetben azt tapasztalhatjuk, hogy a biztosító ott is károsulti közrehatást talál, ahol nincs, csak azért, hogy kevesebbet, vagy egyáltalán ne kelljen fizetnie. Ilyenkor akár Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) előtt, akár peres úton is felléphetünk a biztosítóval szemben. Jó, ha tudjuk, hogy amennyiben mi bizonyítottuk a kár bekövetkezésének módját és a kár mértékét, akkor a mentesülési okot mindig a biztosítónak kell bizonyítania.

Azt is tapasztalhatjuk, hogy egy véletlen egybeesés miatt a biztosító hosszasan vizsgálódik, hogy kizárja a csalást. Gyakran előfordul pl. lakástűz esetében, hogy a biztosított hosszú éveken át nem látja a pénzét, mert a biztosító a szándékos gyújtogatást képtelen időben kizárni, vagy akár feljelentést tesz. Ilyenkor egyrészt a büntetőügyben tisztázhatjuk magunkat, másrészt, ha nem került sor feljelentésre, csak húzza az időt a biztosító, akkor szintén a per (vagy a PBT) a legjobb megoldás. Hiszen mi tudjuk bizonyítani a kárunkat, és így a perben, a mentesülési ok kapcsán a biztosítóra komoly bizonyítási terhet teszünk.

A büntető és a polgári peres eljárás közt a legnagyobb különbség, hogy a büntetőeljárásban az állam által felruházott vádhatóság a csalásban való bűnösségünk megállapítása iránt fordul a bírósághoz, míg a polgári perben vagy mi, vagy a biztosító kéri a bíróságtól jogos igényének érvényesítését. Tehát büntetőeljárásban a bűnösség, míg polgári perben a követelés jogossága a kérdéses.