Aki észreveszi, és ennek mégsem tesz eleget, azzal önmagában szabálysértésnek minősül. Bár nehéz elképzelni, hogy egyéb közlekedési szabálysértés nélkül ki tudja vonni magát az ellenőrzés alól, ha mégis sikerül, akkor nem kizárt, hogy a szabálysértésen kívül más jelentősége nem lesz önmagában annak, hogy nem állt meg, a körülményektől függően azonban jelentősen befolyásolhatja, hogy mi miatt kell felelnie a járművezetőnek. A gyorshajtásról itt írtunk részletesen.

A rendőri járművet

megfelelő egészségügyi és pszichológiai vizsgálatnak való megfelelés esetén lehet megkülönböztető fényjelzéssel használni, ami azt a célt is szolgálja, hogy a rendőrség indokolatlanul ne veszélyeztessen senkit a megállítási akció során. Emiatt előfordulhat, hogy a megállítani szándékozott személy hosszabb távolságon zavartalanul tud közlekedni, de gyakoribb, hogy már inkább menekülésbe csap át a történet.

Az alapcselekményre ennek komoly kihatása lehet, hiszen az alapcselekmény mellett halmazatban felelni fog az elkövető azért is, ha megvalósítja a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét, azáltal, hogy a rendőrt a jogszerű eljárásban erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, így pl. rákormányozza a járművet.

Ha az Állj! Rendőrség! felszólításnak nem tesz valaki eleget, és emellett a közlekedés szabályait megszegve más vagy mások életét, testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, az közúti veszélyeztetés miatt is felel. Az olyan szándékos manőver, ami tehát veszélyeztet másokat közvetlenül, bűncselekmény lesz.

Ennek megfelelően abban az eseteben, ha a rendőrnek félre kell lépnie, ugrania a megállítani szándékozott járművezető elől, máris megvalósul ez a bűncselekmény.

Ha valaki mégis más szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetése nélkül ki tudja vonni magát az ellenőrzés alól, és hidegvérrel továbbmegy, annak csak közvetetten lehet jelentősége az eredetileg elkövetett bűncselekmény miatt zajló eljárásban, különösen akkor, ha az közvetlenül az elkövetés után történik.

Ilyen esetben kérdés,

hogy mi miatt zajlik az eljárás. A bíróság ugyanis arról a cselekményről dönt, így elsődlegesen azt vizsgálja, hogy ahhoz a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges egyes tényállási elemek megvalósultak-e. Például az, hogy valaki rablás miatt felelősségre vonható-e, nincs összefüggésben azzal, hogy a rablást követően üldözni kellett-e, megállt-e a rendőri jelzésnek, vagy nem állt ugyan meg, de pofátlan higgadtsággal tovább közlekedett. Ahol azonban ennek mégis jelentősége lehet, az a büntetés kiszabásánál figyelembe vett, azaz a büntetést befolyásoló tényezők vizsgálata.

Ezeket a bíróság sosem elvont általánosságban, nem mechanikusan veszi figyelembe, hanem az adott esetre vonatkoztatva értékeli. Az elkövető megbánó magatartása, az eredmény elhárítására irányuló tevékenysége, a cselekmény megbánását kifejező megnyilvánulásai enyhítő körülménynek minősülnek, míg a kitartó, a fondorlatos, a gátlástalan, a garázda, az orvul való vagy egyébként veszélyes elkövetési mód súlyosító körülmény. Az elkövetőnek a rendőri megállítás során tanúsított magatartása ezeket az elemeket felerősítheti, alátámaszthatja, támpontot adhat a személyiségéhez, így közvetetten a büntetés kiszabására is hatással lehet. Minden eset más és más, ezért ezt az adott eljárásban kell feltárni.

Az Egyesült Államokban tagállami szinten szabályozzák, egyes államokban csak akkor üldözhetik a rendőrök a feltételezett elkövetőt, ha súlyos bűncselekményről van szó.

Bár a legtöbb országban az üldözés és a rendőri megállítás, illetve a rendőrségnek az a jogosultsága, hogy maga is figyelmen kívül hagyjon szabályokat a megkülönböztető jelzés használatához kötött, vannak ellenpéldák is. Így például a rendőrtiszt nem köteles a megkülönböztető jelzéssel leleplezni magát Wisconsin államban, ha a jelenlétének ismerete veszélyeztetheti az áldozat vagy más személy biztonságát, vagy arra késztetheti az elkövetőt, hogy elkerülje az elfogást, esetleg arra, hogy abbahagyja a feltételezett bűncselekmény elkövetését, mielőtt a rendőrtiszt elegendő bizonyítékot szerezne a letartóztatás okának megalapozásához.

Németországban nem csak feltételezett szabálysértés,

hanem általános ellenőrzés is lehet a rendőrségi megállítás célja. A Német Szövetségi Bíróság egy konkrét ügyben vizsgálta, hogy a menekülés milyen esetben valósít meg csak sima szabálysértést (70 EUR bírsággal jár alapesetben, ha valaki nem áll meg a rendőri jelzés ellenére), és mikor hivatalos személy elleni erőszakot is. A konkrét esetben egy gépkocsivezetőt három polgári jármű követett. A piros lámpánál az egyik rendőrautó a menekülő autója előtt, a másik kettő mellette és mögötte parkolt le. A sofőrt felszólították, hogy szálljon ki, de nem tette meg, hanem tolatni kezdett, és közben neki is ment az egyik civil járműnek, egy rendőr pedig a térdén megsérült. Maga a menekülés sikeres is lett emiatt. A Szövetségi Bíróság végül úgy foglalt állást, hogy maga a menekülés nem jelent ellenállást, még akkor sem, ha balesetet okozott vele, szerintük az erőszaknak közvetlenül a rendőrre kell irányulnia, és azonnal észrevehetőnek kell lennie számára. A bíróság ebben az esetben arra jutott, hogy bár a vádlott vállalta azt a kockázatot, hogy megrongálja a rendőrautót, de nem állt szándékában a rendőrt megsebesíteni.