Hogy általában mihez van jogunk, és mik a kötelezettségeink a kellékszavatosság körében, azzal részletesen az alábbi cikkünk foglalkozik.

Jelen írásban koncentráljunk arra, hogy milyen tévhitek keringenek a rejtett hiba kapcsán, és hogyan tudjuk eloszlatni azokat.

Általános Tévhit: mindig az eladónak/vevőnek kell bizonyítania ha rejtett hiba van?

Attól függően, hogy eladó, vagy vevő pozícióban vagyunk, szeretjük azt hinni, hogy a másik félnek kell bizonyítania elsőként. De ezt meg kell vizsgálnunk, mielőtt lesöpörjük a velünk szemben támasztott igényeket. Általánosságban nem lehet kijelenteni, hogy mindig az eladót, vagy a vevőt terheli a bizonyítási kötelezettség. Ez függ a felek személyétől (vállalkozás vagy magánszemély), függ a rejtett hiba jellegétől (felismerhető volt-e vagy sem) és az eltelt időtől is (pl. hibás teljesítési vélelem fél évig illeti meg a fogyasztót). Tehát csak azért, mert hallottunk olyan esetről, amikor az eladónak kellett bizonyítania igazát, egyáltalán nem biztos, hogy a mi jogvitánkban is ez a helyzet.

Eladó Tévhit: használt autónál nem lehet rejtett hiba, úgyis mindig van rajta mit szerelni

Ez talán a leggyakoribb tévhit, ami az eladók fejében él. Sokan úgy gondolják, hogy: „egy használt autónak mindig van valami baja, a vevő tudta, hogy használt, vállalta a kockázatot.” Ezek az érvek nem csak szakszerűtlenek (jogász szemmel) de teljesen logikátlanok is. Egy használt autónak (vagy más terméknek is) vannak ismert tulajdonságai, paraméterei, amik alapján a felek megállapodnak a vételárban. Tehát egyértelmű, hogy a felek által ismert tulajdonságok alapján kerül meghatározásra a vételár. Ha ezek a tulajdonságok nem valósak, vagy később kiderül egy olyan hiba, amiről a vételár megállapításakor a vevő nem tudott, az igenis változtat a használt dolog értékén. Példa: ismerjük a jármű márkáját, típusát, korát, fogyasztását, a megtett kilométereket, és egyéb jellemzőit, amelyek ismeretében megmondjuk, mennyit ér meg nekünk. Nyilván annak ismeretében, hogy azonnal sebváltót kell cserélnünk, más vételárat tartanánk reálisnak. Lehetséges, hogy a vevő ezesetben is megvásárolná az autót, de más lenne a vételár, mert más tulajdonságokat ismer róla.

Vevő Tévhit: ha van valami rejtett hibája, amit csak az adásvétel után vettem észre, akkor biztosan az eladó a felelős

Ez nem feltétlenül igaz. Egy átlagos, körültekintő vásárlótól elvárható, hogy a nyilvánvaló hibákat felismerje. Például ha nincs meg egy fokozat a váltban, nem működik a fék stb. Ha vásárlunk egy gépjárművet, amelynek nincsenek kerekei, akkor a vásárlás után nem hivatkozhatunk arra, hogy ez a jármű rejtett hibája. Hiszen ezt a hibát ismertük (vagy nyilvánvalóan fel kellett ismernünk) a vásárláskor.

Vevő Tévhit: ha kellékszavatossági időn belül merül fel a rejtett hiba, biztosan az eladó a felelős

Ez sem igaz minden esetben. A hibáért az eladó csak akkor tartozik felelőséggel, ha az megvolt az adásvétel pillanatában. Tehát csak azért, mert a kellékszavatossági időn belül felmerül egy hiba, még egyáltalán nem biztos, hogy azt nem a rendes elhasználódás, vagy a vevő által kifejtett magatartás okozta. Mindig az adott esetben kell ezt megállapítani.

Eladó Tévhit: ha az eladó nem tudott róla (nem verte át a vevőt) akkor nem ő a felelős

A rejtett hiba akár az eladó elől is rejtve maradhatott, tehát a felelősségi kérdés megállapításakor közömbös, hogy az eladó tudott-e a hibáról. Az a fontos, hogy a vevő tudott-e róla, amikor a számára reális vételárat kifizette, tehát ezen hiba ismeretében vásárolta-e meg a dolgot. Ha bizonyítható, hogy a hiba megvolt az adásvétel pillanatában, és azt nem ismerhette fel a vevő, akkor az eladó attól függetlenül felelőséggel tartozik, hogy tudott-e a hibáról. (Nyilván, ha tudott róla, de eltitkolta a vevő elől, akkor felmerülhetnek egyéb következmények is).

Vevő Tévhit: hibás teljesítési vélelem, vagy jótállás tartama alatt biztosan az eladót terheli a felelősség a felmerülő hibákért

Ez így nem teljesen igaz. Ilyen esetekben nem a vevőnek kel bizonyítania, hogy a hiba megvolt az eladáskor, hanem ezt a törvény vélelmezi. De ez nem jelenti azt, hogy a vállalkozás ne bizonyíthatná be az ellenkezőjét. A vállalkozásnak (eladónak) kell szakértővel bizonyítania, hogy nem állt fenn a hiba, hanem az később keletkezett (pl. mert a vevő nem megfelelően használta az adott dolgot).

Eladó Tévhit: amíg a vevő nem bizonyít, nekem semmi dolgom az egésszel

Ez inkább egyfajta hozzáállásból, mintsem téves ismeretből ered, de a legtöbb ilyen típusú jogvitát ez a hozzáállás generálja. Igen előfordulhat – sőt gyakori – hogy a vevőnek kell bizonyítania szakértővel, hogy a hiba pontosan mikor keletkezett. És ezt lehet, hogy csak egy perben teszi meg. Ugyanakkor, ha minden körülmény arra mutat, hogy a hiba megvolt az eladás pillanatában, és ez már szakértő nélkül is szinte biztos, akkor az eladó részéről nagy hiba megvárni egy nyilvánvalóan vesztes pert. Hiszen bár jogszerűen mondhatjuk, hogy amíg nem bizonyít a vevő, addig nem vagyunk felelősek, de erre való hivatkozással, egy nyilvánvalóan vesztes perbe belemenni teljesen értelmetlen.  Ráadásul amellett, hogy feleslegesen elnyújtja, elmérgesíti a jogvitát, még további költségeket is generálunk vele magunknak.