A munkaidőkeret hossza
A Munka Törvénykönyve a munkaidőkeret hosszát alapesetben 4 hónapban vagy 16 hétben határozza meg. A munkaidőkeret tartama kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb harminchat hónap is lehet. Ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják. Mivel a munkaidőkeret azt teszi lehetővé, hogy a munkáltató rugalmasabban oszthassa be a munkaidőt, a munkavállalók számára komoly változást jelenthet a bevezetése, illetve lényeges annak hossza is. Mivel 4 hónapnál (kivételes esetekben 6 hónapnál) hosszabb munkaidőkeretet kollektív szerződéssel alkudhat ki a munkáltató, lényeges rögzíteni, hogy a kollektív szerződés felmondása vagy megszűnése a már elrendelt munkaidőkeret alapján történő foglalkoztatást nem érinti.
A kollektív szerződéskötési jogosultságot az Alaptörvény biztosítja. A kollektív szerződés a Munka Törvénykönyvének 277. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint olyan szerződés, amely szabályozhatja a munkaviszonyból származó vagy az ezzel kapcsolatos jogot vagy kötelezettséget. Illetve a feleknek a kollektív szerződés megkötésével, teljesítésével, megszüntetésével, jogaik gyakorlásával, kötelezettségeik teljesítésével kapcsolatos magatartását.
Törvénytől való eltérés
A Munka Törvénykönyve annak érdekében, hogy a felek a tárgyalások eredményeként a számukra kedvező konszenzusra juthassanak, számos esetben megengedi, hogy a kollektív szerződésben a felek eltérjenek a törvénytől. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egyes előnyökért más területen lemondásokat rögzítenek a felek, vagy többletjuttatással kompenzálnak vállalásokat.
Az Alkotmánybíróság egy friss döntésében megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő ezzel a szabályozással kapcsolatban. Nem alkotott ugyanis olyan szabályokat, amelyek garantálnák, hogy bizonyos esetekben a kollektív szerződésben rögzített, a munkavállalókat az akár harminchat hónapos időtartamra is megállapítható munkaidőkeret alkalmazásával összefüggésben őket megillető, többlettartalmat jelentő előírások vagy többletkedvezmények a kollektív megállapodás munkáltató általi felmondása esetén a felmondást követően is teljes körűen érvényesüljenek.
Nem elfogadható tehát az, hogy a munkáltató úgy élvezhesse a kollektív szerződéssel vállalt hosszabb munkaidőkeret előnyeit, hogy közben a kollektív szerződést felmondja, így ő már nem köteles a kialkudott vállalásokat teljesíteni.
Alkotmányos követelmény
Az Alkotmánybíróság továbbá alkotmányos követelményként állapította meg, hogy ha ilyen hosszabb, akár harminchat hónapos, azaz 3 éves időtartamra is megállapítható munkaidőkeret alapján kerül sor a foglalkoztatásra, a heti pihenőidő és a munkavállaló által teljesített rendkívüli munkavégzés átlagban történő elszámolásakor a tizenkét hónapon belül átlagot, nem pedig a munkaidőkeret teljes időtartamát kell figyelembe venni. Erre azért van szükség, mert a munkaidőkeret jogi természetéből az következik, hogy egyes rövidebb időszakok tekintetében a munkavállalók hátrányára eltérést enged a pihenéshez fűződő jogot biztosító rendelkezésektől. Ez azonban csak akkor megengedett, ha hosszabb távon ezt kompenzálja a munkáltató, és lényeges, hogy a hosszabb munkaidőkeret kollektív szerződéshez kötött. Így gondolni kell arra az esetre is, ha a munkáltató a kollektív szerződést felmondja, holott a munkavállalók éppen az abban foglalt más kompenzáció miatt egyeztek bele a hosszabb munkaidőkeretbe. Az Alkotmánybíróság ezért felhívta az Országgyűlést, hogy a jogalkotói kötelezettségének 2021. július 31-ig tegyen eleget.