A munkaviszony létesítése és megszüntetése

A munkaviszonyt a felek jellemzően munkaszerződés megkötésével létesítik. A munkaszerződésnek megvannak azok a kötelező tartalmi elemei, melyeket mindenképpen bele kell foglalniuk a szerződésbe. Ilyen például a munkabér, a munkavégzés helye is. Ez felül vannak olyan pontos, feltételek, melyekről a felek szabadon, a szerződési szabadságuknak megfelelően állapodhatnak meg. Ilyen a próbaidő jogintézménye is. Tehát ez azt is jelenti, hogy a feleknek nem kötelező alkalmazniuk a munkaviszonyban a próbaidőt. Ugyanakkor, ha azt írásban belefoglalják a munkaszerződésbe, akkor mindkét fél, így a munkavállaló és a munkáltatói is élhet a próbaidő adta lehetőséggel.

Mit jelen a próbaidő?

A próbaidő lényege abból áll, hogy egy, a törvény, illetve a munkaszerződés által meghatározott időtartamon belül, akár a munkavállaló, akár a munkáltató élhet az azonnali hatályú megszüntetéssel. Egy állásinterjú alkalmával nem biztos, hogy a felek teljes képet kapnak arról, hogy valójában milyen lesz egymással dolgozni. Az sem biztos, hogy minden, a munkavégzéssel összefüggő elem a gyakorlatban a felek elvárásának megfelelően alakul-e? A próbaidő lényege tehát az, hogy még a munkaviszony elején bármelyik fél, a felmondás későbbi kötöttségei nélkül, egyoldalúan megszüntethesse a jogviszonyt. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben a felek próbaidőt kötnek ki a munkaszerződésben, akkor ne kellene az arra vonatkozó szabályokat betartani.

Melyek a próbaidőre vonatkozó törvényi előírások?

A legfontosabb követelmény, hogy csak akkor alkalmazhatóan a próbaidőre vonatkozó szabályok, amennyiben azt a felek a munkaszerződésben rögzítették. Ha ezt nem rögzítették benne, akkor nem is számolhatnak a próbaidő lehetőségével.

A Munka Törvénykönyve egyértelműen szabályozza, hogy milyen időtartamú lehet a próbaidő. Eszerint a munkaviszony kezdetétől számítva maximum 3 hónapig terjedő próbaidő köthető ki. Itt fontos arra kitérni, hogy a munkaszerződés aláírásának dátuma elválhat a munkavégzés kezdetétől. Éppen ezért van jelentősége annak, hogy a próbaidő is a munkavégzés kezdeti időpontjához és nem a munkaszerződés keltezésének napjához igazodik.

És akkor nézzünk is rögtön egy olyan kivételt, mely hosszabb időtartamra is lehetővé teszi alkalmazását. A törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy a fenti, általános szabályoktól eltérően kollektív szerződés akár 6 havi próbaidőt is meghatározhat. Tehát, ha a kollektív szerződés 6 havi próbaidőt alkalmaz, akkor az teljesen jogszerű. Ugyanakkor – kollektív szerződés hiányában- ha a felek csak a munkaszerződésükben határoznak meg például 6 havi próbaidőt, a 3 hónapon felüli rész, érvénytelen kikötés lesz.

Nincs akadálya annak, hogy a próbaidő elteltén megelőzően a felek – a fenti törvényi határidőn belül – meghosszabbítsák közös akarattal a próbaidő mértékét. Ugyanakkor ebben az esetben sem haladhatja meg a meghosszabbított időtartam a 3 hónapot.

A próbaidő alatt, a másik féllel, írásban közölt és a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó nyilatkozat, azonnali hatállyal szünteti meg a felek közötti jogviszonyt. A feleknek, tehát sem a munkáltatónak, sem a munkavállalónak nem kell indokolnia ilyen esetben a jognyilatkozatának okát. Amit viszont feltétlenül bizonyítani szükséges, az az, hogy a fenti jognyilatkozat közlésére a próbaidő időtartama alatt került sor. Ugyanis, ha a határidő eltelt, akkor a megszüntetés könnyen jogellenesség is válhat.

A próbaidővel kapcsolatos tényekről és tévhitekről itt olvashat részletesebben.