Aki igazán biztonságban szeretné tudni jármuvét, gondos körültekintés mellett vagyonbiztosításra is költ a nem várt események kivédésére. Néha azonban még ez sem elég, mert a biztosítóval is meg kell küzdenünk azért, hogy hajlandóságot mutasson kárunk enyhítésére. Cikkünkben egy valós eseten keresztül mutatjuk be a gépjármure kötött vagyonbiztosítás, a lakás és az óvatosság különös kapcsolatát.

A kisgyermekes édesanya egy februári este munkából tért haza, leparkolta gépkocsiját, gondosan magához vette a forgalmi engedélyt, majd lezárta az autót. Ellenőrizte a zárat és a riasztót. Úgy parkolt le, hogy a családi ház ablakából is rálátás nyíljon a kocsira, amely a biztonság kedvéért az utcai lámpa fénykörében állt. Ügyfelünk már rutinból nagyon elővigyázatos volt, mivel korábban feltörték előző autóját, és akkor nem volt biztosítása. Becsukta és be is zárta a kertkaput, majd a ház bejárati ajtaját is becsukta maga mögött, a slusszkulcsot a táskájába süllyesztette, a táskát pedig az előszoba melletti konyhaasztalra helyezte. Talán egy percre hagyta magára holmiját, amíg a mosdóban volt, amikor furcsa, halk neszre lett figyelmes. Azonnal kinézett az előszoba felé, de addigra már csak a nyitott bejárati ajtó és a beáradó hideg levegő fogadta. Automatikusan táskája után nyúlt, amit a földön talált meg. Valaki bent járt. A következő pillanatban a férjéért kiáltott, és mindketten kirohantak az udvarra. A ködben még kivették a távozó betörőt, amint a család jármuvével elhajt az utcából. A kiérkező rendőrség egyértelmuen rögzítette, hogy a kertkaput befeszítették, ujjlenyomatokat is találtak, de az elkövető kilétét sajnos nem tudták kideríteni.

Kártérítés – elutasítva
A család ezt követően bejelentette casco biztosítójánál a történteket. A biztosítóhoz benyújtotta a részletes kárleírást, a rendőrségi feljelentés másolatát, a helyszíni eljárás jegyzőkönyvét, a forgalmi engedélyt és egy kalkulációt a gépkocsi forgalmi értékére vonatkozóan, majd várt a kárkifizetésre. A biztosító azonban hosszas várakoztatást követően közölte, hogy sajnos nem tudja megtéríteni a kárt. Az elutasítás indoka abban állt, hogy ügyfelünk nem zárta be maga mögött a kaput, majd nem zárta be a lakás ajtaját, továbbá könnyen elérhetővé tette a besurranó tolvaj számára a jármu kulcsainak elvételét, tehát nem mutatott kellő elővigyázatosságot. Ügyfelünk nem nyugodott bele az elutasításba, jogi segítséget kért társaságunktól, a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt-től, és együtt bírósághoz fordultunk.

Mit ítélt a bíróság?
A bíróságon a biztosítónak azt kellett bizonyítania, hogy ügyfelünk súlyosan gondatlanul járt el a kármegelőzési teendőivel kapcsolatosan, ami a kezére játszott a tolvajnak. Mivel a perben is bizonyítást nyert, hogy a kertkapu be volt zárva, azt a tolvaj erővel feszítette be, illetőleg az is, hogy a lakás ajtaja is csukott – ha nem is zárt – állapotban volt, a bíróság elfogadta ügyfelünk érvelését, és megítélte a kártérítést. A bíróság rámutatott, hogy nem életszeru elvárni, hogy az otthon tartózkodó édesanya és családja magára zárja a lakást amellett, hogy a kertkaput már gondosan bezárta. Ügyfelünk biztosítója azonban továbbra is azon meggyőződésének adott hangot, hogy a lakás ajtaját is be kellett volna zárni, és a táskát a szobába vinni, ezért fellebbezett az ítélet ellen. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, ügyfelünk végül a lopást követően több mint két évvel később, kamatokkal növelten hozzájutott az őt megillető biztosítási összeghez. A megaláztatásért azonban nem kapott jóvátételt.

Az eset rávilágít arra, hogy a vagyontárgy megóvásában érdekelt biztosított számára a kár megelőzésében is feladat hárul. Az általános gondosságot tanúsítva meg kell mindent tennünk annak érdekében, hogy a kár bekövetkezését kiküszöböljük, vagy hatását mérsékeljük. Ha az ismertetett esetben ügyfelünk nem zárja be maga mögött a kertkaput, vagy nyitva hagyja a bejárati ajtót, esetleg más módon megkönnyíti a besurranó tolvaj dolgát, akkor a bíróság másképpen is dönthetett volna. Elutasíthatta volna a keresetet vagy kármegosztást alkalmazhatott volna. Ezért, ha az olvasó a jövőben biztosítási esemény bejelentésére kényszerül, a bejelentés előtt érdemes átgondolnia az eseményeket a fentiek szerint. Az ókori bölcsesség: caveat emptor, azaz a vevő legyen óvatos, bizony, ma sem számít idejét múltnak.