Örvendetes módon ezúttal a változás iránya alapvetően kedvező a dolgozók szélesebb köre számára.Hosszú időn keresztül érvényesült korábban a tárgyi költségmentesség szabálya annak érdekében, hogy a munkavállalót ne tartsa vissza a pereskedéstől a tetemes eljárási költségek viselésétől való félelem. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a munkavállaló egy esetleges pervesztessége esetén is csak azt kockáztatta, hogy az ellenérdekű munkáltató jogi képviselőjének a bíróság által megállapított munkadíját kell megfizetnie. Az elmúlt két évben a szabályozás jelentősen változott, mivel a költségmentességet felváltotta a tárgyi illetékfeljegyzés joga. Ez pedig azt jelentette, hogy ugyan az eljárás kezdetén továbbra sem kellett eljárási költséget fizetnie a felperesnek, pervesztesség esetén azonban a bíróság a pertárgyérték 6%-nak megfelelő eljárási költséget és az esetlegesen kirendelt szakértő költségét is a vesztes félre rótta, ami érezhetően visszavetette a munkaügyi perek számát országos szinten. Az elmúlt évek tapasztalatait összegezve a kormányzat felismerte a költségmentesség megszüntetésének hátrányait, így 2010. január 1-től bizonyos megszorításokkal, de visszaállította a korábbi szabályozást.Újdonság, hogy a költségmentesség ezentúl nem illet meg automatikusan minden munkavállalót, a kedvezményre való jogosultság az átlagkereset függvénye. Az új szabályozás alapján azok a munkavállalók élvezhetnek költségmentességet, akiknek a havi átlagkeresete nem haladja meg a bruttó átlagkereset két évvel korábbi értékének a kétszeresét (ez kb. négyszázezer forint havi keresetet jelent). Bár a költségmentesség jövedelemkorláttal párosul, a legtöbb munkavállaló számára még így is egyértelműen kedvezőnek tekinthető a változtatás.Az új szabályozás is csak részben tudja valószínűleg megállítani azt a tavaly kibontakozó folyamatot, mely szerint az elbocsátások számának jelentős emelkedése ellenére a munkaügyi perek száma összességében csökkent az elmúlt időszakban. Ha ugyanis a vállalat vagy a munkaadó tönkremegy, a pereskedés a biztosnak látszó siker ellenére sem feltétlenül célszerű, rosszabb esetben pedig a munkavállaló már csak utólagosan értesül arról, hogy nincs is kivel szemben megindítania a pert.