Mentesülés a munkavégzési kötelezettség alól

Egy fiatal nő az ágyban fekszik és kinyomja az ébresztőórát.
Az élet sajnos, vagy éppen szerencsés esetben hoz olyan helyzeteket, melyek során az érintett munkavállaló nem képes, vagy nem tud a munkavégzési kötelezettségének eleget tenni. Most ezeket az eseteket és szabályait ismertetjük.

A munkavállaló alapvető kötelezettsége a munkaviszony során az, hogy munkavégzési kötelezettségének eleget tegyen. Vannak azonban olyan esetek, amikor a jogalkotó és ennek megfelelően a Munka Törvénykönyve is mentesíti a munkavállalót ez alól a kötelezettsége alól. Sokak fejében ez egyenlő a szabadsággal, azonban ezekben az esetekben szó sincs arról, hogy a munkavállaló a rendes szabadságát töltené, ugyanakkor távolléti díj illeti meg erre az időszakra is a munkavállalót.

A Munka Törvénykönyve tehát meghatározza azokat az eseteket, melyek fennállása esetén a munkavállalót kötelezően fel kell menteni a munkavégzési kötelezettsége alól. Ide tartozik a munkavállaló keresőképtelensége (például betegsége vagy gyermek ápolása miatt), továbbá az az eset, amikor esetleg a munkavállaló jogszabály szerinti emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésen (közismertebb nevén lombik programban) esik át, vagy egyébként kötelező orvosi vizsgálaton kell megjelennie, esetleg véradáson vesz részt. Ez utóbbi esetben legalább 4 óra időtartamra vonatkozik a mentesülés.

Fontos, hogy a „lombik program esetében” a munkavégzési kötelezettség alól való mentesülés kizárólag az egészségügyi intézményben, kórházban történő tényleges kezelés, vizsgálat, beavatkozás időtartamára szól, nem pedig az egész, akár több hétig tartó folyamatra.

A mentesülés eseteinek körébe tartozik az is, amikor az édesanya visszamegy dolgozni. Ekkor – egy gyermek esetében – a szoptatás első 6 hónapjában naponta legalább 2 alkalommal, legalább 1-1 órára kell a munkáltatónak biztosítania a szoptatást. A 6. és 9. hónap közötti időtartamban naponta egy órára csökken ez az időtartam egy gyermek esetében. Ikergyermekek hosszabb időtartamot jelöl meg a törvény.

Vannak olyan munkavállalók, akik szabadidejükben, például önkéntes alapon, tűzoltói tevékenységet látnak el. Az ő esetükben tűzoltói szolgálatuk ellátásának időtartamára mentesülnek a munkavégzési kötelezettség alól.

Azok a munkavállalók, akik általános iskolai tanulmányokat folytatnak, vagy a munkáltatóval történő megegyezés alapján valamilyen szakmai képzésen, vagy továbbképzésen vesznek részt, ezeknek az időtartamára szintén „felmentést” kapnak.

Akiknek már volt esetleg peres ügyük, vagy hatósági eljárásban idézte őket bíróság, vagy hatóság, esetleg emlékezhetnek arra, hogy személyes megjelenési kötelezettségük miatt kérhettek az érintett bíróságtól vagy hatóságtól egy igazolást. Ez az igazolás pont azt a célt szolgálja, hogy a munkavállaló igazolni tudja azt, hogy személyes meghallgatására volt szükség egy eljárásban, ugyanis ennek időtartama alatt sem kötelezhető munkavégzésre.

A fentieken felül sajnos olyan nem várt események kapcsán is mentesülésről beszélünk, amikor a munkavállaló hozzátartozója elhalálozott. Ebben az esetben legalább 2 napra mentesíteni kell az érintett munkavállalót. Mindezt vagy a halotti anyakönyvi kivonattal, vagy egyéb hitelt érdemlő módon kell igazolnia a munkáltató irányába.

Itt lényeges arról is beszélni, hogy ki minősül ebben az esetben hozzátartozónak. A Munka Törvénykönyvének értelmező rendelkezései alapján hozzátartozó a házastárs, az egyeneságbéli rokon, örökbefogadott, mostoha- és nevelt gyermek, az örökbefogadó-, mostoha- és nevelőszülő, a testvér, az élettárs, az egyeneságbéli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbéli rokona és testvére és a testvér házastársa is. Figyelem! A Munka Törvénykönyve eltérően határozza meg a hozzátartozó fogalmát, mint például azt a Polgári Törvénykönyv teszi. Ezért kizárólag azok a személyek minősülnek hozzátartozónak a jelen rendelkezés alapján, akik e fogalom-meghatározásban is szerepelnek.

A fenti esetekben tehát a munkáltatónak nincs mérlegelési köre a mentesítés vonatkozásában. Ugyanakkor a munkáltató – munkaviszonyra vonatkozó szabályban – meghatározhat még a fentieken felül olyan eseteket, melyeknél biztosítja a mentesülést, illetve méltányolhat olyan, a munkavállalónál fennálló személyi- vagy családi okokat, melyek esetén indokolt a munkavállaló távolléte.