Ügyfelünk vétkességét egy baleset bekövetkezéséért 30%-ban állapította meg a másik – 70%-ban felelős – autós biztosítója egy közúti közlekedési balesetet követően. A felelősség ilyen megosztása azért kedvelt módszere a biztosítóknak, mert ezekben az esetekben a közrehatás arányában kell csak kártérítést fizetniük. Azaz a megállapított kárösszegnek nem a 100, hanem csak a 70 százalékát kell megfizetni annak a félnek a részére, aki egyébként 30%-ban vétkes a baleset bekövetkezésében. Ügyfelünk azonban a D.A.S.-hez fordult. Egy olyan közlekedési helyzetben, amelyben érezte, hogy ő maga nem lehet felelős, nem volt hajlandó elfogadni, hogy a biztosító őt – ha csak 30%-ban is – egyoldalúan vétkesnek nevezi.
Mivel a helyszínen nem történt rendőri intézkedés és nem állt rendelkezésre sem tanú, sem videófelvétel, ebben a helyzetben csakis Ügyfelünk beszámolójára és a jogszabályok ismeretére hagyatkozhattunk. Így kellett meggyőznünk Ügyfelünknek kárt okozó gépkocsivezető felelősségbiztosítóját arról, hogy Ügyfelünk egyáltalán nem tehető felelőssé a baleset bekövetkezéséért. Ügyfelünk érdekében felkerestük a balesetet okozó autós biztosítóját. Számítógépes baleseti helyszínrajzzal és az ahhoz fűzött szöveges kommentárral magyaráztuk el nekik, hogy Ügyfelünk miért nem lehet a KRESZ szerint felelős a balesetért. Viszont ezzel szemben milyen tények, jogi érvek szólnak amellett, hogy a másik autóvezető az egyedüli, aki a baleset bekövetkezésében vétkes.
Néhány héttel később a bejelentésünk nyomán a biztosító felülvizsgálta álláspontját. Megállapította, hogy Ügyfelünknek mégis a kártérítés 100%-át fizeti ki. Ugyanis – érvelésünkkel egyezően – csakis a nála biztosított másik autós, azaz a Sándornak kárt okozó gépkocsivezető az, aki a KRESZ megszegése miatt balesetet okozott.