A jogi ügyintézésnek nem szükségképpeni velejárója, hogy az ellenérdekelt félnek „rosszat akarjunk”, vagy vele „rosszat tegyünk”. Mi is jobban örülünk az olyan megoldásoknak, amelyekkel mindkét fél csak nyerhet.

Ügyintézésünk során gyakran szorgalmazzuk a közvetítői eljárást közlekedési büntetőügyekben, ha a sértett fél képviselőjeként lépünk fel. Ez az előremutató jogintézmény alkalmas arra, hogy egy-egy balesetet követően már senki ne sérüljön tovább: járjon jól a sértett fél, de ne lehetetlenüljön el a terhelt sem. Amennyiben az ügyész a büntetőeljárást – ahelyett, hogy vádat emelne – felfüggeszti és az ügyet közvetítői eljárásra utalja, az állam büntetőhatalmának feltétlen érvényesítése helyett előbbre valónak gondolja, hogy a baleset okozója inkább tegye jóvá az incidenssel okozott sérelmeket. A közvetítő (mediátor) eljárása egy békítő megbeszélés. A mediátor segítségével a felek áttekintik a balesetet, az okozott sérelmeket, megbizonyosodhat a sértett arról, hogy a vádlott megbánta-e tettét.

És pénzt is kérhet jóvátétel címén.

Ilyen esetekben nem ritka a több százezer forintos, de akár a milliós tételben mérhető jóvátételi összeg sem. S, hogy a vádlottnak ez miért éri meg? A vádlott mentesül a büntetőbírósági eljárás alól, jogosítványát akkor is megtarthatja, ha a bíróság egyébként a bűncselekmény jellegénél fogva őt a járművezetéstől eltiltaná. Amennyiben a jogosítványa a vádlottnak munkavégzési eszköze is egyben – mint a hivatásos gépkocsivezetőknek, ingázóknak –, értéke (a jogosítvány visszaszerzésének költségeit is ideértve) messze felülmúlja a jóvátételként fizetendő összeget. Ezen a ponton pedig mindenki jól jár.

Súlyosan sérült ügyfelünk érdekében jogászunkkal léptünk fel a mediációs ülésen, ahol mindegyik fél megelégedésére úgy járt el kollégánk, hogy a sértett fél jelentős jóvátételi összeghez juthatott hozzá, a tettét megbánó vádlott járművezető az életét a megszokott rendben folytathatja, a mediátor és kollégánk – mint közreműködők – pedig a sikeres munkájuknak örvendhetnek.