Rokontartás – szülőtartás

A kötelező szülőtartásra vonatkozó szabályokat a Polgári Törvénykönyv Negyedik könyvében, „A rokontartás” cím alatt találjuk meg. Bár a rokontartás a rokonok és nem a hozzátartozók tartására vonatkozik, és ez érdemben az egyenesági rokonok és – lényegesen szűkebb körben – az oldalági rokonok tartását fedi, mind a házastársi, mind pedig az élettársi szabályozás esetén a rokontartási szabályokat is tekintetbe kell venni, hiszen ezek rögzítik az általános rendelkezéseket. A rokontartásról rendelkező cím alatt az általános szabályokat követően kaptak helyet a kiskorú gyermek, illetve a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásának speciális szabályai is.

A rokontartásra való jogosultság feltételrendszere

Rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa nincs.

A rokontartással összefüggésben tehát alapvető feltétel, hogy a jogosult rászorult legyen, azaz önmagát ne legyen képes eltartani. A rászorultságot az ítélkezési gyakorlat akként értelmezi, hogy a tartást igénylő rokon nem rendelkezik olyan jövedelemmel, keresettel, amelyből saját megélhetését teljesen vagy részben biztosítani tudja, továbbá nem rendelkezik vagyonnal sem, ideértve akár ingó, akár ingatlanvagyont. Ez utóbbiakkal összefüggésben a megszokott életvitelt szolgáló vagyontárgyak értékesítése nem várható el a tartást igénylő rokontól, illetve csak olyan értékesítési, hasznosítási lehetőséget lehet figyelembe venni, amely ténylegesen elérhető a jogosult számára.

További feltétel, hogy ez a rászorultság önhibán kívül essen. Abban az esetben tehát, hogyha a szülő bizonyíthatóan azért nem képes önmagát eltartani, mert például éveken keresztül alkoholista életmódot folytatott, egyértelműen kizárja, hogy rokontartást állapítson meg számára a bíróság. Önhibának minősülhet az is, hogy bár a szülő egészségi, fizikai állapotát és az egyéb körülményeket tekintve képes lenne munkavégzésre, ám munkát mégse keres. A fentiek alapján tehát a rokontartás megállapítása iránti eljárásokban a jogosult jövedelmi és vagyoni viszonyainak teljes feltárása szükséges, de értékelni kell a jogosult életkorát, egészségi állapotát, munkaképességét, a vagyoni, jövedelmi viszonyait érintő valamennyi körülményt.

További feltétel, hogy a tartást igénylő rokonnak ne legyen olyan házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa, akit házastársi vagy élettársi tartásra lehet kötelezni. A házastárs tartási kötelezettsége tehát megelőzi a rokonok egymás iránti tartási kötelezettségét (nem értve ide természetesen a gyermek irányában való tartási kötelezettségét).

A Polgári Törvénykönyv rögzíti továbbá, hogy érdemtelen a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől – figyelemmel a jogosult és a kötelezett kapcsolatának jellegére és a kötelezett magatartására is – nem várható el. Az érdemtelenség e definíciója a rugalmas alkalmazást tesz lehetővé. Olyan magatartás valósítja meg az érdemtelenséget, amelyet a tartást igénylő személy vagy a tartásra kötelezett személlyel vagy a tartásra kötelezett vele együtt élő hozzátartozójával szemben valósít meg. Ez lehet konkrétan meghatározható, súlyosan kifogásolható magatartás vagy maga a jogosult életvitele is akár. További feltétele az érdemtelenségnek, hogy ez a magatartás, illetve életvitel alapot adjon arra, hogy a tartás ne legyen a kötelezettől a társadalmi közfelfogás alapján elvárható.

Ha a szülő megfelel a feltételeknek, akkor mindenképp köteles vagyok eltartani?

Felmerülhet kérdésként, hogy a nagykorú gyermek akkor is köteles-e eltartani saját szülőjét, hogyha maga is éppen csak fedezni tudja saját, illetve gyermekei szükségleteit. Nos, bizonyos esetekben a szülő bár valójában jogosult lenne tartásra, annak érvényesítéséhez nincs meg a gyermek oldalán a tartási képesség, azaz nincs annyi jövedelme, vagyona a gyermeknek, hogy még szülőjét is támogassa anyagilag.

A teljesítőképesség a családjogi tartás általános feltétele a kötelezett oldalán, olyan követelmény, amely csak a kiskorú tartása esetén nem, illetve nem így érvényesül. Főszabály szerint ugyanis nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy a tartás sorrendjében a jogosultat megelőző személy tartását veszélyeztetné.

A tartásra való jogosultságnak ugyanis van egy, Polgári Törvénykönyvben rögzített sorrendje. Ha tehát valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes eltartani, a jogosultság sorrendjében

1. a) a kiskorú gyermek a nagykorú gyermeket;
2. b) a gyermek a házastársat, a volt házastársat és a volt élettársat;
3. c) a házastárs, a volt házastárs és a volt élettárs – egymással egy sorban – a szülőt;
4. d) a szülők – egymással egy sorban – a többi rokont; és
5. e) a többi rokon közül a leszármazó a felmenőt és a leszármazás rendjében a közelebbi rokon a távolabbit megelőzi.

A fenti sorrendből látható tehát, hogy nagykorú gyermekként elsődlegesen saját, illetve kiskorú gyermekünk tartásáról vagyunk kötelesek gondoskodni, akit a nagykorú gyermekek követnek. Utánuk vagyunk kötelesek gondoskodni házastársunkról, volt házastársunkról és volt élettársunkról, majd pedig ezt követően szüleinkről, végezetül pedig távolabbi rokonainkról.

Szülőtartás – a szabályozás és annak érvényesülése

Végezetül pedig nem árt rögzítenünk, hogy a fenti szabályok akkor nyernek igazán értelmet, hogyha azok érvényesítésére is sor kerül. Másként fogalmazva a rokontartás fenti szabályai a kötelező szülőtartás körében akkor kerülnek előtérbe, hogyha a szülő, vagy más, arra jogosult személy tartásdíj megállapítása miatt peres eljárást indít a gyermekkel szemben. Fontos ugyanis, hogy aki a tartásra rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról a tartásra köteles gyermek helyett anélkül gondoskodik, hogy erre jogszabály vagy szerződés rendelkezése alapján köteles lenne, az indokoltan nyújtott ellátás ellenértékének megtérítését az ellátás nyújtásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül követelheti a tartásra kötelezhető gyermektől. Az a tartásra kötelezett rokon pedig, aki a jogosult tartásáról maga gondoskodik vagy őt gondozza, a többi kötelezett ellen saját jogán pert indíthat.

Amennyiben szeretne biztos jogi háttérrel rendelkezni és érdekli jogvédelmi szolgáltatásunk, töltse ki az alábbi adatlapot, mi visszahívjuk!