Mit követelhet a munkavállaló?

A Munka Törvénykönyve értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben, munkavállalónak okozott kárt. Kártérítési igénnyel tehát akkor léphet fel a munkavállaló, hogyha bizonyítani lehet, hogy munkaviszonyát nem a jogszabályoknak megfelelően, tehát jogellenesen szüntette meg a munkáltató. Amennyiben ez megállapítható, akkor a kártérítési igénnyel összefüggésben a munkavállaló választhat: tételes kártérítési igénnyel él, vagy pedig átalány kártérítést követel a (volt) munkáltatótól.

Tételes kártérítési igény érvényesítése esetén a munkavállaló által elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkéthavi távolléti díjának összegét.

Átalány kártérítés igénylése esetén pedig követelheti a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget.

Azt, hogy mikor, melyik megoldással jár jobban a munkavállaló, mindig az eset összes körülményére tekintettel állapítható meg. Ha a munkavállaló viszonylag korán talál másik munkahelyet, akár szinte egyből el tud helyezkedni, úgy nagy valószínűség szerint az átalánykártérítés iránti igény érvényesítése jelent jobb választást. Ezzel szemben ha a munkavállaló hosszabb időn keresztül nem tud, vagy várhatóan nem fog tudni elhelyezkedni, vagy kevesebb munkabérért tud elhelyezkedni, úgy a tételes kártérítési igény érvényesítése célravezetőbb.

A munkavállaló kárenyhítési kötelezettségéről

A tételes kártérítési igény érvényesítése során, mint azt már említettük van egy időbeli korlát is: elmaradt jövedelem jogcímén legfeljebb tizenkéthavi távolléti díjnak megfelelő összeg követelhető.

Kérdésként merülhet fel ugyanakkor, hogy figyelembe kell-e venni az elmaradt jövedelem megállapításánál, hogy a munkavállaló megtett-e mindent a korábbi jövedelme pótlására, azaz kárenyhítési kötelezettségének eleget tett-e.

A Munka Törvénykönyvének általános kártérítési szabályai szerint nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Ezen túlmenően a jogszabály azt is kimondja, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén az elmaradt munkabér összegének számításánál le kell vonni azt, amit a munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna.

Ez tehát azt jelenti, hogy a munkavállalót terheli a kárenyhítési kötelesség.

A kárenyhítési kötelezettség körébe tartozik például az, hogy a munkavállalónak aktívan kell munkát keresnie, illetve igényelnie kell az álláskeresési járadékot is. Ezen túlmenően a munkavállalótól elvárható, hogy működjön együtt a munkaerőpiaci szolgáltató szervvel,  mérlegelje a felajánlott átképzési, foglalkoztatási lehetőségeket, működjön együtt új munkahelyek felkutatásában is. A munkavállaló tehát a munkáltató jogellenes felmondása esetén sem ülhet otthon és várhatja, hogy a bíróság majd egyszer csak megítéli számára a legmagasabb, tizenkéthavi távolléti díjnak megfelelő összeget.  Természetesen az, hogy a munkavállaló egy konkrét esetben eleget tett-e kárenyhítési kötelezettségének mindig az adott ügy összes körülménye alapján állapítható meg. Figyelembe kell venni e körben az adott munkavállaló körülményeit is, mint például életkorát, egészségi állapotát, családi, lakóhelyi körülményeit, képzettségét, végzettségét stb.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

A munkajogi peres eljárás során a munkáltatónak kell azt bizonyítania, hogy a munkavállaló megszegte kárenyhítési kötelezettségét, így az általa követelt összeg nem jár neki teljes egészében. A bíróság ugyanis nem nyomozó hatóság, hivatalból nem vizsgálhatja, hogy a munkavállaló eleget tett-e a kárenyhítési kötelezettségének. Abban az esetben tehát, hogyha a munkáltató erre nem hivatkozik, nem tesz erre vonatkozó bizonyítási indítványt, nem hivatkozik a kárenyhítési kötelezettség megszegését alátámasztó tényekre, körülményekre, bizonyítékokra, úgy a bíróság a kárenyhítési kötelezettség figyelmen kívül hagyásával fogja a munkavállaló által igényelt elmaradt jövedelmet és munkabért megítélni.

Elképzelhető az is, hogy a munkáltató hivatkozik a kárenyhítési kötelezettség megszegésére, ám a munkáltatói bizonyítás mégis sikertelen. Ilyen eset lehet például az, hogyha a munkáltató csak hivatkozik arra, hogy a munkavállalónak lehetősége lett volna megfelelő munkabérért elhelyezkedni, ám ezt bizonyítani már nem tudja. Ebben az esetben a bizonyítatlanság a munkáltató terhére esik, a munkavállaló által igényelt összegből nem lehet levonást eszközölni amiatt, mert kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

Ez a gyakorlatban természetesen nem jelenti azt, hogy a munkáltatónak kell minden bizonyítékot beszerezni és a bíróság rendelkezésére bocsátani. A munkáltató bizonyítási indítványok körében indítványozhatja a munkavállaló részletes meghallgatását, illetve kérheti a bíróságot, hogy kötelezze a munkavállalót okiratok, bizonyítékok csatolására.

Összefoglalás

A munkavállaló tehát akkor sem ülhet otthon tétlenül, hogyha munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg a munkáltató. Ebben az esetben is kötelessége, hogy aktívan keressen munkát és igénybe vegye azokat az állami segítségnyújtásokat, amik a rendelkezésére állnak. Amennyiben pedig ennek nem tesz eleget, úgy az általa követelt összegnél jóval kevesebbet is megítélhet számára a bíróság.