Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a választott konstrukció pontosan mire terjed ki, mi az az élethelyzet (biztosítási esemény), amikor igénybe lehet venni. A munkaviszony ugyanis sokféle módon megszűnhet: felmondással, határozott idő lejártával, azonnali hatályú megszüntetéssel és a népszerű közös megegyezéssel. Ezeket a legtöbben egyszerűen "felmondás"-ként kezelik, holott ezek eltérő fogalmakat takarnak. A magyar munkáltatók a felmondást lehetőleg kerülik, és a számukra jogilag biztosabb, közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetésre törekednek. Csakhogy a közös megegyezés nem biztos, hogy biztosítási eseménynek számít! Létezik olyan munkanélküliség biztosítás, ahol pl. csak akkor fogadják el a közös megegyezést, ha annak szövegébe egy speciális mondat bekerül. Ha ez kimarad, akkor sem fizet a biztosító, ha netán utólag a megegyezés szövegét módosítják, kiegészítik. Más konstrukciókban pedig eleve nem is szerepel térítés erre az esetre.

Ezen túlmenően nem árt előre tájékozódni arról, hogy alkalmaz-e a biztosító várakozási időt (pl. a megkötést követő hat hónapon belüli felmondás kizárják), továbbá van-e önrészesedése a biztosítottnak, mennyi idő után kezdi meg a teljesítést a biztosító. Sokan a felmondást követő ügyintézés során szembesülnek azzal, hogy majd csak hónapokkal később számíthatnak az első kifizetésre. Addigra pedig lehet, hogy már újra munkába áll a biztosított, akkor viszont nem jogosult a biztosítási összegre.

Az sem mellékes, hogy baleseti sérülésre, rokkantságra, halál esetére térít-e a biztosító a sérültnek vagy az örökösöknek. Itt a baleset fogalma, a kizárt kockázatok körül alakulhat ki vita, mivel itt sem automatikus a teljesítés, komolyan megvizsgálják a szerencsétlenség okait, körülményeit. Azt a szerződés határozza meg, hogy mi minősül balesetnek, rokkantságnak, és azt is, hogy milyen kockázatokat nem vállal el a biztosító. Ezt főként azoknak érdemes alaposan mérlegelni, akiknél munkakörüknél fogva nagyobb kockázatnak teszik ki magukat.