Ügyfelünk munkaviszonya 2019-ben nyugdíjazása folytán megszűnt. Ekkor a vasút felszólította Ügyfelünket, hogy kössön vele bérleti szerződést, hiszen jogcím nélküli használóként nem maradhat az ingatlanban, a bérleti szerződés pedig csak a munkaviszony megszüntetéséig volt hatályban. Azt a vasút sem tagadta, hogy Ügyfelünknek cserelakást kell biztosítania a hatályos és a Lakástörvény előtti szabályok alapján. Ezért megküldte a bérleti szerződés tervezetét Ügyfelünknek. A vasút azt a lakást ajánlotta fel, amelyben Ügyfelünk már 30 éve lakott (ezt jogszabály alapján megteheti), csakhogy a szerződés két éves határozott időre szólt és nem volt benne rendelkezés az azutáni időkről. Ez alapján Ügyfelünket két év után, nyugdíjasként az utcára tehette volna a vasút. Tájékoztattuk Ügyfelünket, hogy amennyiben ezt aláírja, a lakhatása csak két évig marad biztosított. Erre tekintettel Ügyfelünk visszautasította a bérleti szerződés aláírását.
Hamarosan postáztak Ügyfelünknek egy keresetlevelet, amely az ingatlan kiürítését célozta. Arra hivatkoztak, hogy Ügyfelünk a felajánlott cserelakást nem fogadta el. Szerencsére ismét hozzánk fordult segítségért. A bíróságon azzal érveltünk, hogy bár a jogszabály nem határozza meg, hogy a cserelakást mennyi időre kell biztosítani a szerződés megszűnését követően, azonban a jogszabály céljával ellentétes lenne, ha egy harminc éve fennálló jogviszonyt, ki lehetne váltani egy két évre szóló szerződéssel.
A bíróság első- és másodfokon is nekünk adott igazat, tehát megállapította, hogy a kétéves határozott időre szóló bérleti szerződés felajánlása, nem minősül megfelelő cserelakásnak, az idő rövidsége miatt. Ügyfelünk tehát az ingatlanban maradhatott.