A jogszabály rendelkezéseire tipikusan akkor van szükség, amikor a fentiek, a családtagokról való gondoskodás az adott esetben nem magától értetődő. A Polgári Törvénykönyv a rokontartás szabályain keresztül rendezi a fenti kérdéskört. Eszerint rokonaival szemben tartásra jogosult az a személy, aki önhibáján kívül nem tudja magát eltartani és tartásra kötelezhető házastársa, vagy élettársa.

Ekként a rászoruló szülő (aki korábban eltartotta gyermekét) elsősorban a nagykorú gyermekétől várhatja el a segítséget. De nem mindenáron! Ugyanis az a személy, aki – a jelen példánál maradva- a gyermekével szemben olyan kirívóan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, mely miatt a tartása nem várható el, érdemtelen a tartásra. Ezt persze egy jogvitában bizonyítani szükséges. Sajnos az ilyen perek a lehető legnehezebbek a felek számára.

Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a gyermek egyszerűen nem képes szülei eltartására. Ilyenkor azt szükséges vizsgálni, hogy vajon a gyermek esetében veszélyeztetné-e a tartás a saját, vagy más eltartott, pl. gyermek ellátást. Ha igen, akkor ez akadályát képezheti annak, hogy az érintett a szüleiről érdemben gondoskodjon. A törvény egyébként meghatároz egy tartási sorrendet. Ha valamely kötelezett e sorrendből kiesik (mondjuk az előbbi példa miatt), akkor a szülők ellátására a sorrendben következő személy lehet köteles. Ezt mindig egyedileg kell vizsgálni.

A tartás tartalma egyébként sokféle lehet. Nemcsak fizikai ellátásra, élelmezésre, hanem akár gyógyszerek és egyéb életvitelhez szükséges költségek fedezésére is kiterjedhet. Itt irányadó lehet a felek közötti megállapodás tartalma, illetve, ha a tartásról a bíróság rendelkezett, akkor azt az ítéletlében határozza meg és akkor eszerint kell eljárni.