A versenytilalmi megállapodás szabályai

Két üzletember kezet ráz.
Egyre gyakrabban kerülnek kikötésre bizonyos munkáltatóknál versenytilalmi szabályok. Ennek elsődleges célja az, hogy a munkavállaló meghatározott ideig ne tudjon elhelyezkedni konkurens cégnél. Ezeknek a tilalmaknak a kikötése nem ördögtől való, azonban nagyon sok esetben visszaélésre ad okot. A mostani cikkünkben a versenytilalmi korlátozás szabályait vesszük számba.

A Munka Törvénykönyvének 228.§-a rendelkezik a versenytilalmi megállapodásról. A versenytilalmi kikötésnek megvannak azok a szigorú előírásai, melyek a feleket kötik. Eszerint nagyvonalakban a versenytilalmi kikötés akkor köti a munkavállalót, amennyiben arról írásban megállapodott a munkáltatójával és megfelelő ellentételezést is kapott érte. Fontos kitétel, hogy ezzel a megállapodással nemcsak egyoldalúan a munkavállalónak keletkeznek kötelezettségei, hanem a munkáltatónak is.

A versenytilalmi kikötést a felek tehát csak közös akarattal létesíthetnek. Ezt vagy eleve a munkaszerződésbe belefoglalják, vagy egy külön megállapodásban rendezik. Ha a felek megállapodnak arról, hogy a munkaviszony megszüntetését követően, előre meghatározott ideig a munkavállaló nem helyezkedik el konkurens cégnél, akkor ennek a megállapodásnak meg kell felelnie a törvény előírásainak.

Ezek az együttes feltételek a következők:

  • egyrészről írásba kell foglalni a megállapodást,
  • másrészről a versenytilalmi kikötés időtartama maximum a munkaviszony megszűnésétől, megszüntetésétől számított 2 évig köti a munkavállalót,
  • harmadrészről pedig a munkáltatónak mindezekért arányos ellenértéket kell fizetnie a munkavállaló számára.

Ennek az ellentételezésnek arányban kell állnia azzal az időtartammal, mely a munkavállalót köti a szabad munkahelyválasztásban, valamint nem lehet kevesebb sem, mint az azonos időtartamra járó alapbér 1/3-a.

Ha az ellenérték aránytalan, akkor maga a kikötés is könnyen érvénytelen lesz. Ugyanis lényegében arról van szó, hogy minél hosszabb ideig és minél nagyobb mértékben korlátozza a munkáltató a munkavállalót a szakmájában történő elhelyezkedésben, ha ez végső soron a megélhetését veszélyezteti, akkor még az is előfordulhat, hogy a munkavállalót nem kötik a megállapodásban foglaltak. Ebben a körben a bírósági eljárások egy része egyébként pont a fentiek tisztázására indul.

Az ellenérték megfizetése a gyakorlatban két módon történik. Vagy minden hónapban – meghatározott ideig – az alapbéren felül folyósítja, havi rendszerességgel a munkáltató az ellentételezést, vagy a munkaviszony megszűnésekor/megszüntetésekor egy összegben fizeti meg a munkavállaló számára.

Ha a munkáltató nem tesz eleget ennek a fizetési kötelezettségének, akkor a munkavállalót szintén nem kötik a versenytilalmi megállapodásban foglalt kötelezettségek.

Ha azonban a munkavállaló az, aki nem tesz eleget a kötelezettségének, úgy a munkáltató komoly kötbér vagy kártérítési igénnyel élhet vele szemben.

Reméljük, hogy a fenti cikkel segítségükre lehettünk az érintetteknek.