A 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) határozza meg a rendes szabadság kiadásának módját. Azzal általában tisztában vannak a munkavállalók, hogy számukra főszabály szerint egy évben 21 munkanap alapszabadság, majd életkorukból adódóan, azzal arányosan növekedve további, esetleges gyermekeik után, pótszabadság jár. A szabadság kiadásának módjáról azonban már kevesebb ismerettel rendelkeznek a munkavállalók.
A Munka Törvénykönyvének rendelkezése alapján, a munkáltató adja ki a szabadságot, a munkavállaló előzetes meghallgatása után. Ez azt is jelenti, hogy a munkavállaló nem rendelkezik teljes egészében a szabadságáról, hanem annak csak egy részéről. A törvény azonban meghatározza azokat a garanciális szabályokat, mely alapján a szabadságot ki kell adni, azaz azt is, hogy milyen bontásban kell azt tenni.
Évente 7 munkanap szabadságot, legfeljebb két részletben, a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. Ez alól kivételt képez a munkaviszony első 3 hónapja, mely során arányosan adható ki a szabadság. A munkavállalónak a szabadság kiadására való igényét a szabadság első napját megelőző legalább 15 nappal jeleznie kell a munkáltató részére.
Ha nincs a felek között a törvénytől eltérő egyedi megállapodás, akkor a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra szabadságra menjen. Ennek számítása során figyelembe vehető a heti pihenőnap, munkaszüneti nap, vagy egyenlőtlen munkaidő beosztás esetén, a szabadnap is.
Ha a munkavállaló nem rendelkezik a szabadságával, a munkáltatónak akkor is törvényi kötelezettsége van arra, hogy az adott tárgyi, azaz az esedékességének évében adja ki a szabadságot. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölni kell.
A fenti rendelkezések főszabály szerint alkalmazandóak, azonban elképzelhetők olyan esetek, amikor a szabadságot valamilyen okból kifolyólag mégsem lehet az esedékesség évében kiadni. A törvény csak szűk körben engedi meg ezt. Ezek az esetek pedig az alábbiak:
A következő év március 31. napjáig kiadható szabadság, ha a munkavállaló munkaviszonya október 1. napján, vagy azt követően kezdődött. Szintén a következő év március 31. napjáig adható ki a szabadság, a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke, vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt. Ez is csak abban az esetben lehetséges, amennyiben kollektív szerződés erre a munkáltatónak felhatalmazást ad. Ebben az esetben további megszorító szabály, hogy ilyenkor is csak a szabadság egynegyede vihető át a következő évre. Természetesen a munkáltatónak kell egy esetleges jogvita kapcsán azt bizonyítania, hogy a fenti okok fennálltak a szabadság csúsztatott kiadása okaiként.
Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a munkavállaló érdekkörében merül fel olyan ok, mely miatt nem lehetett a szabadságot az esedékességének évében kiadni. Ekkor, az érintett ok megszűnését követő 60 napon belül kell kiadni a szabadságot. Ilyen esetek lehetnek pl. családi krízishelyzet, egyéb a munkáltató által méltányolható körülmény, stb. Fontos tudni, hogy ilyenkor akár az esedékesség évét követő év eltelte után is kiadható a szabadság.
Ha a szabadság igénybevétele még az esedékesség évében megkezdődik, az esedékesség évét követő évben ezzel egybefüggően, legfeljebb 5 munkanap szabadság kiadható. Ez tipikusan az év végi szabadságolások során fordul elő. Ilyenkor azonban az átcsúszott szabadságot, az esedékességének évében kell kiadottnak tekinteni.
2014. január 1-től hatályos az a rendelkezés, miszerint legfeljebb a tárgyévet követő év december 31-éig adható ki a munkavállalót az életkora alapján megillető pótszabadság. De ez csak és kizárólag akkor lehetséges, amennyiben erről a felek külön minden évre előre, megállapodnak.