A munkavállaló kártérítési felelőssége

Két munkás férfi a dolgozik a gyárban.
A hatályos munkajogi szabályozás értelmében a munkavállalónak meg kell térítenie azt a kárt, melyet a munkaviszonyból eredő kötelezettségének megszegésével okozott, amennyiben nem úgy járt el, ahogyan az adott helyzetben általában elvárható. A feltételek mindegyikének meg kell valósulnia a munkavállalói kárfelelősség megállapításához, így az alábbiakban ezeket vesszük sorra annak előrebocsátásával, hogy valamennyi körülmény fennállásának bizonyítása a munkáltatót terheli.

Az első feltétel a károkozásnak a munkaviszonnyal való összefüggésére vonatkozik. E tekintetben nem az mérvadó, hogy mikor következik be maga a kár, illetőleg azt mikor észleli a munkáltató, hanem a károkozó magatartás időpontja. Így amennyiben valamely, a munkaviszony fennállása alatt okozott kárra csak utóbb derül fény, amikor a munkavállaló munkaviszonya már megszűnt, ez utóbbi körülmény nem képezi a felelősség megállapításának akadályát.

A munkavállalói kárfelelősség megállapításának második feltétele a kötelezettségszegés, mely akár cselekvéssel, akár mulasztással megvalósítható, és természetesen munkaviszonyból eredő kötelezettségre kell vonatkoznia. Ezen körbe tartoznak többek között a munkaköri kötelezettségek, illetőleg a törvényben is szabályozott általános magatartási követelmények, de utasítások, belső szabályzatok, illetőleg a kollektív szerződés rendelkezései.

Lényeges magának a károkozó magatartásnak a felróhatósága, vagyis az, hogy a munkavállaló nem úgy járt el, ahogyan az adott helyzetben általában elvárható. Ennek megállapítása során az eset valamennyi körülményét szükséges figyelembe venni egy általános gondossági mérce alkalmazása mellett. Tehát nem az adott munkavállalótól elvárható magatartás veendő figyelembe.

Az, hogy a munkavállaló szándékosan, illetve súlyos- vagy enyhe gondatlansággal okozta a kárt, elsődlegesen a kártérítés mértékénél jut szerephez. Enyhe gondatlanság esetén ugyanis a törvény négyhavi távolléti díjat határoz meg a munkavállaló által térítendő kártérítés felső határaként (ezt kollektív szerződés legfeljebb nyolchavi távolléti díjra emelheti). Azonban súlyos gondatlanság vagy szándékosság esetén nincs ilyen plafon, és a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni.

Természetesen bármilyen formában és hozzáállással történik is a károkozás, a munkavállaló által tanúsított felróható magatartás és a keletkezett kár közt fennálló okozati összefüggést, illetőleg magának a kárnak az összegszerűségét is a munkáltató köteles bizonyítani.

dr. Heinrich Renáta fényképe

Szerző: dr. Heinrich Renáta

jogi előadó

Diplomáját 2016-ban szerezte meg az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, majd rövid ügyvédjelölti pályafutás után októberben a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt-nél helyezkedett el. Szívügye elsősorban a munka- és szociális jog, emellett érdeklődik a peren kívüli alternatív vitarendezés és a kommunikáció iránt is. Célja, hogy a jogi tudást közérthetően és életszerűen oszthassa meg másokkal, és minden relációban a gyengébb felet segíthesse.

Jogi problémája van?
Ilyen és hasonló esetekben is segít a D.A.S.

Kérjen
visszahívást!

A cikk utolsó frissítésének időpontja: ( 12 hónapja )

Előfordulhat, hogy a jogi háttér vagy a piaci helyzet megváltozása miatt a cikkben közölt információk már nem időszerűek. Az információk pontosságáért és hasznosságáért mindent megteszünk, de tartalmukért és felhasználásukért következményeiért felelősséget nem vállalunk.

Aktuális információkért vegye fel velünk a kapcsolatot!