Kevesen tudják, hogy az Európai Unión belül alkotott rendeletek általános hatállyal bírnak az egyes tagországokra, melynek az is a következménye, hogy a rendeletek teljes egészében kötelezőek és közvetlenül alkalmazandóak.

A légi utasok jogairól is külön rendelet szól. Ez a 261/2004 EK rendelet, mely részleteiben tartalmazza azt, hogy járat törlése és késése esetén milyen szolgáltatásokat kell biztosítania a légitársaságnak. Az Európai Unió Bíróságának ítéletei tovább alakítják a joggyakorlatot és értelmezik a rendelet egyes rendelkezéseit.

A vonatkozó rendelet alapján, főszabály szerint, járattörlés esetén igényelheti az utas a kártérítést. Ennek összege attól függ, hogy a törölt járattal történő utazás mekkora távolságot érint. Eszerint, 250 Eurótól akár 600 Euróig is terjedhet a kártérítési összeg.

Ugyanakkor a korábbi években az uniós bírósági joggyakorlat lehetőséget biztosított arra, hogy ne csak a járat törlése, hanem hosszútartamú késés esetén is kártérítési igénnyel élhessen az utas.

Az egyes, joggyakorlatot meghatározó ítéletek a legalább 3 órás késést tekintik hosszú időtartamúnak. Ennek pedig az a következménye, hogy amennyiben a késés nem érte el a legalább 3 órás időtartamot, akkor kártérítéssel sem lehetséges megalapozottan élni a légitársasággal szemben.

A kártérítésen túl ugyanakkor a fenti rendelet értelmében a légitársaságnak – a teljesség igénye nélkül – élelmet, folyadékot, telefonálási lehetőséget és szállást, egyes esetekben átfoglalást kell az utas számára biztosítania, vagy utólagosan ennek igazolt költségeit kell megfizetnie.

Szintén jogszabályi kötelezettsége a légitársaságnak az, hogy az utasokat tájékoztassa arról, hogy milyen jogaik és igényérvényesítési lehetőségeik vannak a járat törlése vagy késése miatt. A gyakorlatban sajnos előfordul, hogy erre nem kerül sor, vagy csak aláírja az utas azt, hogy a tájékoztatás megtörtént, de valójában erre nem került sor. A bizonyítási kötelezettség az üzemeltető légifuvarozóra hárul azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, hogy az utast tájékoztatták-e, és ha igen, mikor tájékoztatták a járat törléséről. Ugyanakkor, ha a tájékoztatás esetleg elmarad, önmagában nem keletkeztet megalapozott kártérítést a légitársasággal szemben.

A légifuvarozónak tehát helyt kell állnia, mind a rendeletben rögzített ellátás, mind pedig a kártérítés teljesítése kapcsán, amennyiben az annak alapjául szolgáló okok bekövetkeznek.

Viszont a helytállás nem minden esetben terheli a légitársaságot. Ugyanis, a légitársaság bizonyíthatja azt, hogy a járat törlésére, késésére ráhatása nem volt, mert olyan körülményből eredt, amire nincs befolyása. Ekkor a légitársaság mentesül a kártérítési felelőssége alól. Ezt nevezi a jog úgynevezett vis maior-nak. Ilyen eset lehet például, ha előre nem látható repülésbiztonsági, vagy időjárási okból késik, vagy törlik a járatot. Erre nem elegendő csak hivatkozni, hanem a légitársaságnak bizonyítania kell, hogy közvetlenül emiatt a fennálló vis maior ok miatt késett az érintett járat.

Ha bizonyíthatóan fennáll ez a körülmény, akkor a légitársaság mentesül a helytállási kötelezettsége alól.

Ha a fentiek alapján valaki utasként tehát olyan helyzetbe kerül, hogy a járatát törlik, vagy igen jelentős mértékben késik, akkor javasolt az élelmiszer, italfogyasztásról, egyéb szükséges kiadásokról számlát kérni, vagy a blokkot eltenni. Célszerű továbbá a fenti tájékoztatót elkérni, és amennyiben ez kivitelezhető, javasolt az egyes igényeket, kifogásokat jegyzőkönyveztetni a reptéren. Ebből természetesen egy példányt célszerű saját maguk részére megőrizni.

Ha a helyszínen az igény bejelentésére nem kerül sor, ezt utóbb írásban célszerű közvetlen a légitársaságnak megküldeni, egyben rögzíteni az érintett járat késését.