Azzal már több cikkünkben is foglalkoztunk, hogy az 599/2021. számú kormányrendelet kötelezően előírta a koronavírus elleni védőoltás felvételét az állami, és meghatározott feltételek szerint az önkormányzati foglalkoztatású személyek tekintetében.

Tekintettel arra, hogy a katonák és honvédelmi alkalmazottak állami foglalkoztatásba tartoznak, így november folyamán ők is megkapták a felhívást a védőoltás felvételére. A felhívás alapján azon foglalkoztatottak, akik december folyamán az oltást nem vették fel, januártól már illetmény nélküli szabadságon vannak.

Mit tehet az, akit illetmény nélküli szabadságra küldenek?

Nyilván elmegy dolgozni. Csak ez nem olyan egyszerű a Honvédségnél az összeférhetetlenségi szabályok miatt. Alapvetően, az állomány tagjai, más kereső tevékenységet csak a munkáltatói jogkört gyakorló előzetes engedélyével létesíthetnek, kivéve a tudományos, az oktatói, a művészeti, a lektori, a szerkesztői, valamint a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység végzésére irányuló, továbbá a közérdekű önkéntes tevékenység végzésére irányuló jogviszonyt. A vezető beosztásban dolgozó állományi tagok, pedig egyáltalán nem létesíthetnek további keresőtevékenységet.

Az első lépés tehát az engedélykérés. Nyilván az engedélykérésre a munkáltatói jogkör gyakorlója reagálni fog, mely a foglalkoztatottra nézve vagy kedvező vagy nem. Az első eltérés ennél a pontnál tapasztalható a katonák és a honvédelmi alkalmazottak között. A honvédelmi alkalmazottak, ugyanis a hozzájárulás megtagadásával szemben csak akkor kezdeményezhetnek munkaügyi jogvitát, ha az újabb keresőtevékenység a munkaidején kívülre esik, egyéb esetben nincs jogorvoslati lehetőség a tiltó döntés ellen. Tehát a honvédelmi alkalmazott vagy megkockáztatja, hogy a tiltás ellenére tovább folytatja a keresőtevékenységet, mely azonnali hatályú felmondást von maga után vagy otthon ül és malmozik.

A katonák tekintetében más helyzet valamelyest. A honvédek jogállásáról szóló jogszabály ugyanis nem tiltja meg a munkaügyi vita kezdeményezését a munkáltatói jogkör gyakorlójának azon döntésével szemben, amely nem engedélyezi a további keresőtevékenységet. Tehát ha a katonák tekintetében a tiltás indokolatlan lenne, azzal szemben munkaügyi vita kezdeményezhető. Ez azonban idő.

A döntés ellen tehát van helye jogorvoslatnak, mely határidejéről a munkáltató által hozott döntésben részletes tájékoztatást kell adni, különös tekintettel arra, hogy a döntés hány napon belül és miként támadható meg.  Az ilyen jellegű munkáltatói döntés ellen egyébként a Honvédségnél elsőkörben fellebbezéssel lehet élni, ezt követően pedig bírósági úton lehet megtámadni a hozott határozatot.

Ha a jogorvoslati utat számokban kellene meghatároznunk, akkor a döntéstől számítottan 15 nap van a fellebbezés benyújtására, ezt követően a határozatot hozó szerv 30 napon belül elbírálja azt. Ha a döntés még mindig nem kedvező, ekkor megnyílik egy 30 napos határidő, amely alatt keresetet kell benyújtani az illetékes bírósághoz. A kereset benyújtásáról a katonáknak kötelességük tájékoztatni a munkáltatói jogkör gyakorlóját.

Tehát önmagában az, hogy eljussunk a bíróságig hozzávetőlegesen 75 nap és ekkor még csak a kereset került benyújtásra. Innentől számítva a peres eljárás legkedvezőbb esetben fél éven belül, de az is lehet, hogy egy éven belül zárul le. Egészen addig, amíg a bíróság meg nem állapítja, hogy a munkavégzéshez történő hozzájárulás megtagadása jogellenes volt, addig a határozat érvényes, tehát a katona nem vállalhat munkát.

Ott tartunk tehát, hogy illetmény nélküli szabadságon van valaki, adott esetben hadakozik a munkáltatóval, hogy máshol munkát tudjon vállalni és egyáltalán legyen valamilyen bevétele. Nyilván ebben a helyzetben az egyetlen megoldásnak az tűnik, ha a foglalkoztatott megszünteti a munkaviszonyát. Csakhogy ezt jelenleg nem lehet.

A honvédek jogállásáról szóló törvényt, valamint a honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szóló törvényt ugyanis akként módosították, miszerint a különleges jogrend fennállása alatt a foglalkoztatottak nem szüntethetik meg a jogviszonyukat lemondással. Tehát leszerelni nem lehet.

Összefoglalva:

oltás nélkül illetmény nélküli szabadságra kényszerülnek a honvédelemben foglalkoztatott munkavállalók, mely esetén csak engedéllyel lehet további munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesíteni. Az hozzájárulás megtagadása ellen a honvédelmi alkalmazottak még munkaügyi vitát sem kezdeményezhetnek, ám a katonák sem járnak jobban, akik viszont igen, mivel a munkaügyi vita rendezése adott esetben hosszú hónapokat vesz igénybe, mely alatt nem végezhetnek munkát. Mindezek ellenére pedig még a jogviszonyukat sem szüntethetik meg.

A fentiek eredményeképpen kimondhatjuk, hogy fennállhat az a helyzet, hogy valaki teljes mértékben ellehetetlenül, mivel munkát nem végezhet és felmondani sem lehet.

Az, aki az engedély megtagadása ellenére munkaviszonyra irányuló jogviszonyt létesít vagy tart fenn, azt a munkáltatói jogkör gyakorlója elsőkörben felszólítja a munkavégzésre irányuló jogviszony megszüntetésére, majd ha erre a foglalkoztatott nem hajlandó, akkor a jogviszonyát azonnali hatállyal megszünteti. Bár ez valamelyest kiutat jelenthet egy rendkívül kellemetlen állapotból, azzal számolni kell, hogy ha a jogviszony azonnali hatállyal szűnik meg, akkor a foglalkoztató kártérítést követelhet a foglalkoztatottól.

A helyzet tehát nem egyszerű. Egyelőre nincsenek arra vonatkozó információink, hogy a további munkavégzésre irányuló jogviszonyhoz történő hozzájárulásokat megkapják-e a katonák és a honvédelmi alkalmazottak vagy sem. Az viszont bizonyos, hogy a jogszabályok betartása mellett is kialakulhat olyan élethelyzet, amely a foglalkoztatott ellehetetlenüléséhez vezethet.