Szomszédjogi viták vélhetően azóta léteznek, hogy az ember 30.000 évvel ezelőtt megjelent a Földön és egymás melletti barlangokban kezdett élni. Akkor feltehetően más problémák merültek fel az együttélés során, de biztos voltak olyan egyedek, akik széthagyták a mamutcsontokat a barlang portája előtt, mely nyilván a szomszéd barlangban lakóknak nem tetszett. Akkoriban az élet sokkal egyszerűbb volt, nem voltak jogszabályok, amelyek kötelező magatartási formákat írtak volna elő, így nemes egyszerűséggel lecsaphattuk igénytelen szomszédunkat egy bunkósbottal. Azt hinnénk, hogy elég év telt el azóta, hogy kifejlődjünk az ilyen jellegű zavaró magatartások tanúsításából, ám ez nem így van. Csak éppen manapság a bunkósbotot sokkal szofisztikáltabb eszközök váltották fel.

Jelen cikkünkben a találásról, mint tulajdonszerzési módról fogunk információmorzsákat potyogtatni, hiszen nincs annál jobb érzés, amikor az ember elővéve a téli kabátját, egy ezrest talál a zsebébe tömködve. Még akkor is, ha az tavaly óta már csak ötszázat ér. Nyilván ez nem valódi találás, hiszen mi voltunk az eredeti gazdái is az ezresnek, ez inkább csak egy ajándék tőlünk-magunknak. Vigyázat! Ha más téli kabátja zsebében találunk egy ezrest, az sem találás, hanem lopás. Ettől pedig tartózkodjunk. Miután hoztam két teljesen irreleváns példát a találásra nézzük meg a jog, mit nevez annak:

Mivel alapvetően rengeteg megkeresésünk érkezik ebben a témában, ezért nem árt tisztába tennünk azokat a kérdéseket, amelyek a jogi igényérvényesíthetőség határán mozognak. Ez egyfajta szürke zóna, amely a jog elméleti szintjén érvényesíthető követeléseket takar, míg a gyakorlati megvalósítás nem mindig kompatibilis a jogalkotó által elképzeltekkel.

Rossz világ jön a bliccelő utasokra, ugyanis 2022. szeptember 1. napjától lényeges változások következnek be a jogellenesen igénybe vett utazási szolgáltatások miatt kiszabott pótdíjak tekintetében. Nem titok, a pótdíjak mértéke jelentősen megemelkedik.

Az elmúlt években a klímaváltozás hatására, sajnos egyre szélsőségesebb időjárással találkozunk. A nyári extrém melegekkel szemben, mindenki megpróbál védekezni, a kritikus órákat, mindenki igyekszik árnyékban, hűvös helyen átvészelni. Sajnos azonban a kánikulai napok nem válogatnak a hétköznapok és hétvégék között, ezért megesik, hogy dolgoznunk kell a nagy melegek ellenére is. De mi történik, a téli hónapokban, amikor a munkavállalókat nem a melegtől, hanem éppen a hidegtől kell megvédeni?

Az teljes rémálom, ahogy látja az ember elúszni a millióit. Az szerintem senki számára nem titok, hogy egy lakásfelújítás mostanában milyen költségekbe kerül, de sok esetben, ha az ember csak kis lépésekben szeretne szobáról szobára haladni, még egy szoba felújítására is nehéz kivitelezőt találni.

Ezidáig e sorok írója sem hallott a kéménymaffiáról, ám kiderült, hogy valóban léteznek és az elmúlt időben egyre többet garázdálkodnak hazánkban. Korábban a kéménysepréssel kapcsolatban egyszerű volt a szabályozás: kötelező volt. Az emberek számára általában nem az a kötelező, amit jogszabály előír, hanem az, amit büntetnek, ha elmarad. Ez nem volt másképpen a kéménysepréssel sem, korábban a lakosoknak évenként ellenőriztetniük volt szükséges a kéményüket. A katasztrófavédelemnek volt egy éves terve, ment szépen sorban a házakon, pár nappal korábban kis cetlit hagyva, hogy mikor legyen otthon a ház lakója. Azok renitens lakók, akik nem tartózkodtak otthon, illetve a kéményseprőket nem engedték be, számolhattak a katasztrófavédelem szankcióival.

A munkavállalói felmondás a jogszabályok alapján a világ egyik legegyszerűbb dolgának tűnhet, azonban a valóságban rendkívül sok buktatója van. Nem minden ügyfelünk szeret egyértelmű kérdések miatt telefonálni, azonban sok esetben megelőzik bajt azzal, ha időben kérdeznek. Én kifejezetten örülök, ha az ügyfeleink, mielőtt még közölnék a felmondásukat a munkáltatójukkal, előtte tájékozódnak nálunk, hogy mi is ennek a jogszerű és biztonságos módja.

Közös lónak túrós a háta….kezdem minden egyes társasházakról szóló cikkemet. Az együttélés annál nehezebb szokott lenni minél több embernek kell alkalmazkodnia a másikhoz. Vannak emberek, akiknek az alkalmazkodás nem okoz problémát, míg mások a puszta konszenzus gondolatától is ódzkodnak. Pedig ott, ahol több ember él egy nagy fedél alatt sajnos elkerülhetetlen, hogy bizonyos helyzetekben engedjenek a másiknak. Pont a viták elkerülése miatt szoktak a társasházakban az ott lakók úgynevezett házirendet, megalkotni, amely meghatározza az ott lakóktól az egyes elvárt magatartási formákat.

Korábbi cikkünkben már belekezdtünk annak boncolgatásába, hogy miért nem érdemes a megállapodásainkat szóban megtenni. Sajnos a „szó elszáll az írás megmarad” mondás a jogban extrán érvényesül.