A KRESZ rendelkezéseinek értelmében járművel megállni főszabály szerint az úttest menetirány szerinti jobb szélén, azzal párhuzamosan, egy sorban szabad. Alapvetően tehát tekinthetjük úgy, hogy maga a KRESZ is úgy rendelkezik, hogy járművel parkolni az úttesten szabad, nem pedig például a mellette lévő, füves vagy földes területen.

Abban az esetben tehát, amennyiben valamely gépjárművezető zöldfelületen parkol, elsődlegesen az illetékes rendőrkapitányság szabálysértési eljárás keretei között vizsgálhatja azt, hogy a megállás szabályai betartásra kerültek-e, s ha nem, úgy szabálysértési bírság kiszabásának lehet helye. A szabálysértési eljárásban azonban nincs az üzembentartónak objektív felelőssége, a rendőrségnek a szabálysértést elkövető személyt kell megtalálnia. Ennek eszköze, hogy a gépjármű üzembentartóját írásbeli vagy szóbeli tanúvallomás megtételére hívják fel, azaz felszólítják, hogy fedje fel, ki követte el a szabályszegést.

Az üzembentartónak ilyenkor megvan arra a lehetősége, hogy tanúvallomásában megtagadja a válaszadást olyan kérdésekre vonatkozóan, amelyekre történő válaszadással önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésével vádolná. Ezzel a kör bezárul, a rendőrség nem tudja felderíteni az elkövető kilétét, bírságot vagy egyéb szankciót nem tud alkalmazni, az eljárást pedig meg kell szüntetni.

Az elmúlt években azonban a legtöbb önkormányzat kialakította a zöldfelületeken történő parkolások megakadályozására irányuló eszköztárát, leggyakrabban ezt a közösségi együttélés szabályairól szóló rendeletek szabályozásába beépítve. Általános jellegűnek tekinthető, kifejezetten a zöldfelületeken történő megállásra vonatkozó jogi szabályozás tehát továbbra sem létezik, az egyes önkormányzatok saját rendeleteik alapján szabják ki a büntetéseket ilyen esetekben. Ez azt is jelenti, hogy függetlenül attól, hogy a gépjárművezető hol lakik, járt-e már valaha életében azon a környéken, ahol leparkolt, minden esetben az adott önkormányzat rendelete alapján lehet megítélni, hogy a megállásért büntethetnek-e a közterület-felügyelők.

Az egységes szabályozás hiánya miatt kiemelten fontos, hogy az adott önkormányzat rendelete miképp fogalmazza meg a szabályszegés tényállását, illetve előírja-e az üzembentartó objektív felelősségét. A fővárosban például több olyan kerületi szabályozás is megfigyelhető, amelyekben továbbra is csak az a személy büntethető, aki azt elkövette, tehát aki a járművel a zöldfelületre leparkolt.

A zöldfelületen történő szabálytalan parkolás esetén a szabályszegést nem szabálysértési, hanem közigazgatási eljárásban vizsgálják. Ennek azért van kiemelt jelentősége, mert ezen eljárásban a fent említett megtagadási ok nem áll rendelkezésünkre, tehát főszabály szerint akkor is kötelesek vagyunk vallomást tenni, hogyha önmagunkat vagy hozzátartozónkat vádolnánk meg a szabályszegés elkövetésével.

Tapasztalatunk szerint ugyanakkor azokban az esetekben, amikor a gépjármű üzembentartója nem emlékszik arra, hogy az adott időpontban ki vezette a gépjárművet, s erről nyilatkozik a hatóságnak, úgy igen nagy a valószínűsége annak, hogy az eljárás bírság kiszabása nélkül zárul le. Ez alól kivétel az az eset, hogyha az adott önkormányzati rendelet kifejezetten előírja az üzembentartó mögöttes felelősségét. Ilyen esetben ugyanis a bírságot végső esetben az üzembentartóval szemben szabják ki.

A rendeleti szabályozás egyik nagy hiányossága ugyanakkor, hogy nem egységesen került meghatározásra a zöldfelület fogalma, továbbá olyan önkormányzati szabályozás is létezik, amely meg sem határozza azt, mi tekinthető zöldfelületnek. Ebből adódóan elképzelhető olyan eset, hogy például egy murvával felszórt területen történő megállás az egyik önkormányzat területén megvalósítja a szabályszegést, míg a másik önkormányzat területén nem. E bizonytalanságból eredően álláspontunk szerint célszerű kerülni minden, nem szilárd burkolatú úttesten történő parkolást annak érdekében, hogy a közigazgatási eljárást, illetve az esetleges bírságolást elkerüljük.