Vigyázat, dől a fa!

Az általános klímaváltozás hatására Magyarországon is egyre gyakrabban tapasztalható szokatlanul szélsőséges időjárás. Korai tavasz, egymást váltó aszály és belvíz, és nem utolsó sorban döbbenetes erejű viharos szél és lezúduló csapadék. 

Emiatt időről időre roppant károk keletkeznek a közösségi és az egyéni infrastruktúrában, épületekben, utakban, járművekben és sajnos emberéletekben is.

A viharokat kísérő leggyakoribb káresemény – különösen városi környezetben – a fás növényzet és az épületek tetőzetének, kéményének, csatornájának az úttestre, járművekre zuhanása. Cikkünkben szeretnénk eligazítani az olvasót abban, hogy milyen feltételek mellett remélheti a kára megtérítését fa kidőlése esetén, valamint abban, hogy mire érdemes ügyelni viharkár esetén, főként, ha nem rendelkezünk vagyon- vagy élet- és balesetbiztosítással.

Bár a viharnak van egzakt meteorológiai meghatározása, jogi értelemben olyan külső, elháríthatatlan erőhatást értünk rajta, amely a technika adott fejlettségi szintjét és a gazdaság teherbíró-képességét is figyelembe véve objektíve elháríthatatlan. Közismertebb nevén az a vis maior, amelyen az ókori rómaiak "nagyobb erőhatás" kifejezését értik. Azt esetenként kell vizsgálni, hogy valóban vis maiorról beszélhetünk-e. Egy fa kidőlése vagy ágának letörése számos tényező közrehatásának eredménye: a szélerő (széllökések mértéke), a szélnek a fára kifejtett nyomása, a gyökérzet állapota. A kárigény elbírálásánál sokat számít az is, hogy milyen szélcsatornában helyezkedett el a fa, mennyire volt lombozatos, és miután kidőlt a fa vagy letört az ága, dokumentálásra került-e a törzs kifordulásának szöge, mértéke, a gyökérzet és hasíték alakja és nagysága, a törzs vagy ág keresztmetszete, sőt, a környező fák állapota. Régóta öreg, pudvás, tehát beteg, de lombozatos fánál kisebb szél is bajt okozhat, ilyenkor nem beszélhetünk elháríthatatlan erőről, mivel az ágat vagy a fát már korábban meg lehetett volna metszeni vagy kivágni. Ugyanakkor gyakran teljesen egészséges fákat is képes az orkán erejű szél kicsavarni, amely ellen a fentiek szerint a védekezést sajnos nem lehet megszervezni, ezért nem is jár kártérítés.

Ha már a fa vagy annak ága ráesett az autónkra, házunkra, célszerű értesíteni és megvárni a rendőrséget. A majdani kártérítés érdekében közhitelesen kell igazolnunk ugyanis azt, hogy mikor, hol, melyik fa okozta a kárunkat. Ha lehetőségünk van rá, igyekezzünk még a tűzoltóság kiérkezése, és a fa szétdarabolása előtt dokumentálni a bekövetkezett kárt, a helyszínt, a fa fent írt tulajdonságait, írjuk fel a tanúk nevét és elérhetőségét, ellenőrizzük, hogy nincs-e esetleg térfigyelő kamera és készítsünk fényképeket is. Sajnos sok kárigény eleve elbukik azon, hogy az – egyébként fáradtságot nem ismerő és lelkiismeretes – tűzoltóság már teljesen megváltoztatta a helyszínt, mire a károsult észleli a károsodás tényét. A dokumentálást követően szemléztetnünk kell az autót kárszakértővel. Ezt tipikusan a saját kötelező biztosítónknál szívességi alapon vagy casco biztosítónknál tehetjük meg. A szemle előtt tilos a javítás! A kár nagyságát javítási kalkulációval vagy számlával kell bizonyítanunk. Hitelre vásárolt gépjárműnél a bank hozzájárulására is szükségünk lehet ahhoz, hogy a kárösszeget a részünkre fizethesse meg pl. az önkormányzat.

Kártérítésre akkor tarthatunk igényt a károkozó fa elhelyezkedése szerinti ingatlan tulajdonosától vagy annak megbízottjától (pl. különféle közterület-fenntartó Kht-k.), valamint ezek biztosítójától, amennyiben elmulasztották azt az elvárható gondosságot, amely a közterületi vagy magánterületi fás növényzet ápolása, időszakos ellenőrzése, gondozása alapján elvárható lenne. Először is tisztázni kell, hogy közterületről vagy magánterületről dőlt ki a fa. Amennyiben magánterületről, akkor a földhivatalnál tudunk a tulajdonosról pontos információt kérni. Abban az esetben pedig, ha közterületről van szó, a települési vagy kerületi önkormányzatot kell írásban értesítenünk a kárigényről a lehető legrövidebb időn belül. A fővárosban a BKV járatok által is használt útvonalak mentén található növényzet általában a Fővárosi Önkormányzat kezelésében áll.

Ne vezessen meg bennünket az a gyakori kifogás, hogy vis maiorról van szó, mivel nem a vihar kitörését(!) kérjük számon pl. az önkormányzaton, hanem azt, hogy mit tett vagy nem tett annak érdekében, hogy az a fa ne dőljön ki, ágai ne hulljanak le! Fontos azonban, hogy a fa korhadtsága önmagában sajnos nem elegendő érv a kezünkben. Tudnunk kell ugyanis, hogy a fa pudvásodása, ha úgy tetszik belső korhadása, a különféle gyökér-, fanyaki, törzsi- és lombozati betegség minden fa természetes velejárója. A hangsúly a betegség előrehaladottságán, mértékén és vizuális észlelhetőségén van. A szemmel láthatóan haldokló, száraz fák kidőléséért való felelősség nehezen hárítható el, ezeknél elvárható lenne, hogy a tulajdonos vagy a fenntartó gondoskodjon a kárveszély megelőzéséről. A fa betegségét pontosan meghatározni kertészeti szakértő tudja. Egy utólagos bírósági perben ezért nagyon fontos, hogy jól dokumentált legyen a helyszín! Ha jogosultak vagyunk kártérítésre, ne feledjük, hogy az értékcsökkenés ebben az esetben is megillet, a cserével járó avultatás pedig terhel bennünket!

Végezetül szót kell ejtenünk a károsulti közrehatásról is. Gyakorta előfordul ugyanis, hogy az autós pl. szabálytalanul parkolja le a járművet, ráadásul a korhadt vagy beteg fák alatt, így a vihar "kezére játszik". Ilyen esetben a károsult maga is közrehat a kár bekövetkezésében, és adott esetben kárigénye elenyészhet vagy a közrehatás arányában csökkenhet. A legbiztosabb tehát vagyon-, felelősség és életbiztosítással kivédeni, enyhíteni a kárt, már csak azért is, mert a kártérítési hajlandóság általában elég alacsony az önkormányzatok és a biztosítók részéről, a bizonyítás nehéz, a pereskedés pedig költségigényes.