Emiatt időről időre roppant károk keletkeznek a közösségi és az egyéni infrastruktúrában, épületekben, utakban, járművekben és sajnos emberéletekben is.

A viharokat kísérő leggyakoribb káresemény – különösen városi környezetben – a fás növényzet és az épületek tetőzetének, kéményének, csatornájának az úttestre, járművekre zuhanása. Cikkünkben szeretnénk eligazítani az olvasót abban, hogy milyen feltételek mellett remélheti a kára megtérítését fa kidőlése esetén, valamint abban, hogy mire érdemes ügyelni viharkár esetén, főként, ha nem rendelkezünk vagyon- vagy élet- és balesetbiztosítással.

Bár a viharnak van egzakt meteorológiai meghatározása, jogi értelemben olyan külső, elháríthatatlan erőhatást értünk rajta, amely a technika adott fejlettségi szintjét és a gazdaság teherbíró-képességét is figyelembe véve objektíve elháríthatatlan. Közismertebb nevén az a vis maior, amelyen az ókori rómaiak "nagyobb erőhatás" kifejezését értik. Azt esetenként kell vizsgálni, hogy valóban vis maiorról beszélhetünk-e. Egy fa kidőlése vagy ágának letörése számos tényező közrehatásának eredménye: a szélerő (széllökések mértéke), a szélnek a fára kifejtett nyomása, a gyökérzet állapota. A kárigény elbírálásánál sokat számít az is, hogy milyen szélcsatornában helyezkedett el a fa, mennyire volt lombozatos, és miután kidőlt a fa vagy letört az ága, dokumentálásra került-e a törzs kifordulásának szöge, mértéke, a gyökérzet és hasíték alakja és nagysága, a törzs vagy ág keresztmetszete, sőt, a környező fák állapota. Régóta öreg, pudvás, tehát beteg, de lombozatos fánál kisebb szél is bajt okozhat, ilyenkor nem beszélhetünk elháríthatatlan erőről, mivel az ágat vagy a fát már korábban meg lehetett volna metszeni vagy kivágni. Ugyanakkor gyakran teljesen egészséges fákat is képes az orkán erejű szél kicsavarni, amely ellen a fentiek szerint a védekezést sajnos nem lehet megszervezni, ezért nem is jár kártérítés.

Ha már a fa vagy annak ága ráesett az autónkra, házunkra, célszerű értesíteni és megvárni a rendőrséget. A majdani kártérítés érdekében közhitelesen kell igazolnunk ugyanis azt, hogy mikor, hol, melyik fa okozta a kárunkat. Ha lehetőségünk van rá, igyekezzünk még a tűzoltóság kiérkezése, és a fa szétdarabolása előtt dokumentálni a bekövetkezett kárt, a helyszínt, a fa fent írt tulajdonságait, írjuk fel a tanúk nevét és elérhetőségét, ellenőrizzük, hogy nincs-e esetleg térfigyelő kamera és készítsünk fényképeket is. Sajnos sok kárigény eleve elbukik azon, hogy az – egyébként fáradtságot nem ismerő és lelkiismeretes – tűzoltóság már teljesen megváltoztatta a helyszínt, mire a károsult észleli a károsodás tényét. A dokumentálást követően szemléztetnünk kell az autót kárszakértővel. Ezt tipikusan a saját kötelező biztosítónknál szívességi alapon vagy casco biztosítónknál tehetjük meg. A szemle előtt tilos a javítás! A kár nagyságát javítási kalkulációval vagy számlával kell bizonyítanunk. Hitelre vásárolt gépjárműnél a bank hozzájárulására is szükségünk lehet ahhoz, hogy a kárösszeget a részünkre fizethesse meg pl. az önkormányzat.

Kártérítésre akkor tarthatunk igényt a károkozó fa elhelyezkedése szerinti ingatlan tulajdonosától vagy annak megbízottjától (pl. különféle közterület-fenntartó Kht-k.), valamint ezek biztosítójától, amennyiben elmulasztották azt az elvárható gondosságot, amely a közterületi vagy magánterületi fás növényzet ápolása, időszakos ellenőrzése, gondozása alapján elvárható lenne. Először is tisztázni kell, hogy közterületről vagy magánterületről dőlt ki a fa. Amennyiben magánterületről, akkor a földhivatalnál tudunk a tulajdonosról pontos információt kérni. Abban az esetben pedig, ha közterületről van szó, a települési vagy kerületi önkormányzatot kell írásban értesítenünk a kárigényről a lehető legrövidebb időn belül. A fővárosban a BKV járatok által is használt útvonalak mentén található növényzet általában a Fővárosi Önkormányzat kezelésében áll.

Ne vezessen meg bennünket az a gyakori kifogás, hogy vis maiorról van szó, mivel nem a vihar kitörését(!) kérjük számon pl. az önkormányzaton, hanem azt, hogy mit tett vagy nem tett annak érdekében, hogy az a fa ne dőljön ki, ágai ne hulljanak le! Fontos azonban, hogy a fa korhadtsága önmagában sajnos nem elegendő érv a kezünkben. Tudnunk kell ugyanis, hogy a fa pudvásodása, ha úgy tetszik belső korhadása, a különféle gyökér-, fanyaki, törzsi- és lombozati betegség minden fa természetes velejárója. A hangsúly a betegség előrehaladottságán, mértékén és vizuális észlelhetőségén van. A szemmel láthatóan haldokló, száraz fák kidőléséért való felelősség nehezen hárítható el, ezeknél elvárható lenne, hogy a tulajdonos vagy a fenntartó gondoskodjon a kárveszély megelőzéséről. A fa betegségét pontosan meghatározni kertészeti szakértő tudja. Egy utólagos bírósági perben ezért nagyon fontos, hogy jól dokumentált legyen a helyszín! Ha jogosultak vagyunk kártérítésre, ne feledjük, hogy az értékcsökkenés ebben az esetben is megillet, a cserével járó avultatás pedig terhel bennünket!

Végezetül szót kell ejtenünk a károsulti közrehatásról is. Gyakorta előfordul ugyanis, hogy az autós pl. szabálytalanul parkolja le a járművet, ráadásul a korhadt vagy beteg fák alatt, így a vihar "kezére játszik". Ilyen esetben a károsult maga is közrehat a kár bekövetkezésében, és adott esetben kárigénye elenyészhet vagy a közrehatás arányában csökkenhet. A legbiztosabb tehát vagyon-, felelősség és életbiztosítással kivédeni, enyhíteni a kárt, már csak azért is, mert a kártérítési hajlandóság általában elég alacsony az önkormányzatok és a biztosítók részéről, a bizonyítás nehéz, a pereskedés pedig költségigényes.