Korábbi cikkünkben átfutottunk pár tévhitet a végrehajtókkal, végrehajtási eljárással kapcsolatban. Ugyanakkor jelen cikk írója, munkája során olyan – végrehajtásra vonatkozó – álhírekkel, kamu cikkekkel találkozott, amelyek állításaitól majd leszakad a plafon. Érdemes tehát újra górcső alá venni, hogy milyen tévhitek keringenek a végrehajtókról, és a végrehajtási eljárásban minket terhelő kötelességekről, és persze a bennünket megillető jogokról. Korábbi cikkünket az alábbi linken olvashatja.
Természetesen lehet nem kedvelni a végrehajtókat, és fontos ellenőrizni, hogy jogszerűen, szakszerűen, emberségesen járjanak el, de azt elvitatni nem lehet, hogy a jogerős határozatok végrehajtása nem működne, ha a végrehajtási eljárás nem volna. Éppen ezért a jogbiztonság, és az ítéletekbe vetett közbizalom is sérülne. És akkor is, ha haragszunk a végrehajtókra (sőt akkor pláne) fontos tudunk, hogy milyen kötelességeink vannak egy ilyen eljárásban, és milyen jogok illetnek meg minket.
Kezdjük egy egészen elképesztő tévhittel, ami jelen cikk nagy részére hatással van:
Bűncselekmény, ha adatainkat átadják a végrehajtónak
Sajnos sok olyan cég és álhírgyár van, akik kihasználva az adósok ijedtségét, esetleg anyagi kiszolgáltatottságát, „csodafegyvert” hirdetnek, és a jogszabályokat elferdítve kínálnak olyan megoldást, amit az adós hallani szeretne.
Tisztázzuk: követeléskezelőknek sem, de pláne a bírósági végrehajtóknak adatot átadni az adósról nem bűncselekmény. Esetleg adatvédelmi szabályokat sérthet, de megfelelő módon eljárva még csak adatvédelmi szempontból sem aggályos.
Amire ezek a kamu cikkek utalni szeretnek, az a 2012. évi C. törvény (ismertebb nevén: Büntető törvénykönyv) ami valóban tartalmazza a személyes adattal visszaélést, mint bűncselekményt. De ezt a bűncselekményt csak akkor tudja elkövetni az elkövető, ha 1. megszegi az adatkezelés szabályait, 2. az a célja, hogy ezzel a szabályszegéssel haszonhoz jusson, vagy egyébként jelentős érdeksérelmet okoz.
Nézzük meg mit mond a Btk.:
- § (1) Aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusában meghatározott rendelkezések megszegésével haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva
- a) jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel, vagy
- b) az adatok biztonságát szolgáló intézkedést elmulasztja,
vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Hogy akadt be pont a végrehajtó ezen álhírportáloknál, azt nem lehet tudni, de a legnagyobb butaság az összes végrehajtós tévhit közt, hogy a végrehajtó részére szolgáltatott adat átadása bűncselekmény volna. A bírósági végrehajtók állami kényszert alkalmaznak, és arra találták ki őket, hogy a jogerős határozatokat végrehajtsák. Namármost jogerős határozat végrehajtását kérni, és ezért a végrehajtó részére adatot átadni nem, hogy nem bűncselekmény, hanem teljesen jogszerű.
Példa: Gondoljon bele a kedves olvasó abba, ha megnyerne egy pert, de a pervesztes alperes nem fizetne. Elég szomorú helyzet lenne, ha nem tudná kikényszeríteni, hogy megkapja a pénzt. Erre valók a bírósági végrehajtók, akik csak jogerős, végrehajtható okirat alapján járnak el, és állami kényszerítő ezközt, lefoglalást, zárlatot is alkalmazhatnak.
Az említett kamu cikkek szándékosan félreértelmezik a Btk. tényállást, és azt sugallják, hogy ez bűncselekmény. Ez pedig nem így van, teljesen jogszerű, sőt társadalmilag fontos aktusról van szó.
Ha a végrehajtót lecsukták, akkor mentesülök a fizetési kötelezettségem alól
Mostanában sajtónyilvánosságot kaptak olyan büntetőügyek, amelyekben bíróági végrehajtók is érintettek. Ezért elindult egy olyan álhír az interneten, amely szerint, ha a végrehajtót lesittelik, akkor minden adós megnyugodhat, nem kell fizetnie. Bárcsak ilyen egyszerű lenne, de nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy érezzük: ez bizony nem így van. Pusztán azért, mert egy végrehajtó elveszíti az engedélyét (mert pl. börtönbe kerül) még nem fog törlődni minden tartozás, amit neki kellett volna végrehajtania.
Nyilvánvalóan átveszi majd egy másik végrehajtó a megüresedett praxist, és folytatja azokat a végrehajtási eljárásokat, amik megindultak a hűvösön csücsülő végrehajtó előtt. Régebben is előfordult, hogy egy végrehajtó elvesztette az engedélyét, eltiltották, cselekvőképtelen lett, börtönbe került, vagy meghalt. Ettől még soha nem fordulhatott elő olyan, hogy az ügyeiben az összes adós felszabaduljon a kötelezettségei alól.
Gondoljanak bele, amikor ilyen álhírt olvasnak, hogy egyrészt ez valóban életszerű-e. Másrészt: igazságos lenne, ha azért nem tudnának behajtani egy adott esetben teljesen jogos követelést, mert a végrehajtót leültették, vagy meghalt? Ugye, hogy nem volna igazságos helyzet a végrehajtást kérőkkel szemben.
Hozzájárulásom nélkül nem lehet adatot kezelni
Érintettük korábbi cikkünkben is, hogy hozzájárulásunk nem szükséges ahhoz, hogy a követelést engedményezzék, és emiatt szükségszerűen az adatainkat is átadják.
De sajnos az is sok „szakértő” által hangoztatott tévhit, hogy „hozzájárulás nélkül nem lehet adatot kezelni”. Van más jogalap is, lehet adatot kezelni az érintett hozzájárulása nélkül. A hozzájárulás csak az adatkezelés jogalapjai közül egy, de van több is. Pl. a jogos érdek. Ilyen lehet az az érdek, hogy a jogos követelést érvényesítsék.
Márpedig az engedményezéshez nem kell az adós hozzájárulása, tehát a jogos érdek az adatok kezelésére megjelenik az új jogosultnál.
Pusztán az, hogy egy bank a nem megfelelően teljesítő adóssal szemben támasztott követelését engedményezi, és egy jogutódnak átadja, nem jogellenes. Sőt át is kell adnia a jogutód részére minden olyan adatot, iratot, ami a követelés érvényesítéséhez szükséges.
Az is tény, hogy az engedményezés során a felek kötelesek az adatvédelmi szabályokat betartani, és a követeléskezelők kötelesek egy érdekmérlegelési teszt alapján eldönteni, hogy milyen adatot, milyen célból kezelhetnek. De ha egyébként adatvédelmi szempontból helyesen járnak el, akkor az engedményezés egy teljesen jogszerű módja a követeléskezelésnek, és az adatok átadása is jogszerű.