Tekintettel arra, hogy a végrehajtás meglehetősen kellemetlen, és közvetlenül érzékelhető az adós számára, rengeteg érzelmet vált ki minden résztvevőből. Ezáltal súlyos tévhitek, mendemondák terjednek a végrehajtási eljárással kapcsolatban. Ezek közül veszünk górcső alá néhányat!

Tévhit: Behajtó cégek végzik a végrehajtást

A bírósági végrehajtás egy külön törvényben (1994. évi LIII. törvény) szabályozott eljárás, amelyet csak a végrehajtói kar által vezetett nyilvántartásba bejegyzett bírósági végrehajtó foganatosíthat. Tehát sem bank, sem követeléskezelő, sem egyéb pénzügyi szolgáltató nem jogosult arra, hogy letiltást foganatosítson a munkabérünkre, a nyugdíjunkra, vagy lefoglalja az autónkat, házunkat. A bankok adott esetben vételi jogot köthetnek ki az ingatlanra, és egy hozzánk intézett nyilatkozattal tulajdonjogot szerezhetnek rajta. De ezt minden esetben a szerződés alapján teszik. Tehát pusztán azért, mert egy személyi kölcsöntartozást nem fizettünk meg, egyetlen magánvállalkozás, követeléskezelő, vagy bank sem jogosult elvinni a kocsinkat, vagy a házunkat a fejünk fölül.

Tévhit: Ha nem fizetek egyből viszik a házat, autót, fizetésemet

Tekintettel arra, hogy a végrehajtás során az eljáró végrehajtó állami kényszert is jogosult alkalmazni, csak olyan követelések behajtása esetén van rá lehetőség, amelyekben a követelés jogalapját és összegszerűségét a bíróság vagy egyéb hatóság jogerős határozata (ítélet, jogerős bírósági meghagyás, jogerős fizetési meghagyás) már eldöntötte. Ritkábban, de olyan esetben is sor kerülhet rá, amikor az adós egy közjegyzői okiratban elismerte a követelést (pl. egy közokiratba foglalt kölcsönszerződés azonnal végrehajtható).

Tévhit: Semmi felszólítás, a végrehajtó egyszer csak bekopogtat

A bírósági végrehajtást legtöbb esetben megelőzi egy másik eljárás (pl. polgári per, fizetési meghagyás) amikor is módunkban állna a követelést vitatni. A hitelező vagy a szerződésben általunk megadott lakcímet, vagy az országos lakcímnyilvántartásból lekért címünket fogja megjelölni az eljárás során. Tehát, ha a fizetési meghagyásos eljárásról, vagy a perről nem szerzünk tudomást, valószínűleg azért van, mert nem jelentettük be adataink változását a hitelezőnek, vagy nem helyesen szerepelnek az adataink a lakcímnyilvántartásban. Ezen kívül a végrehajtó főszabály szerint nem azzal kezdi meg tevékenységét, hogy helyszíni eljárást foganatosít, hanem levélben tájékoztat minket az eljárásról, a követelésről, és felszólít bennünket annak rendezésére.

Tévhit: Kérni kell az engedélyemet, hogy a végrehajtónak átadják az adataimat

Tekintettel arra, hogy a végrehajtó felel a jogerős határozat kikényszerítéséért, gyakorlatilag a jogbiztonság egyik pillére. És ennek érdekében akár állami kényszert is alkalmazhat velünk szemben. Így nem kell hozzá az engedélyünk, hogy a hitelezőnk átadja neki az adatainkat. Sőt a végrehajtó lekérheti a lakcímünket, bankszámláinkat, adatokat kérhet rólunk a különböző nyilvántartásoktól (így a gépjármű, ingatlan és cégnyilvántartásban szereplő adatainkat felkutathatja).

Tévhit: A végrehajtó azonnal elárvereztetheti a házunkat

A végrehajtó az eljárás során az arányosság és a fokozatosság elvei szerint köteles haladni, és először a munkabérünkből, a nyugdíjunkból, vagy a bankszámlánkon található összegekből köteles megkísérelni a behajtást. Ha ez nem jár sikerrel (pl. nincs munkabérünk) vagy a követelés mértékét tekintve, észszerű határidőn belül nem vezetne megtérüléshez, akkor jogosult először ingóságainkat (pl. gépjármű) majd ingatlanunkat árverés alá vonni.

Tévhit: Ha már végrehajtás alatt állok, nem tehetek semmit

Fontos tudni, hogy a végrehajtás során bár a mozgásterünk már csekély, de több eszköz is rendelkezésünkre áll a védekezésre (elévülési kifogás, kézbesítési kifogás, végrehajtási kifogás, végrehajtás megszüntetése iránti per). Legvégső esetben még mindig meg lehet állapodni a végrehajtást kérővel. Vagy esetleg megelőzve az ingatlan-árverést, saját erőből értékesíteni az ingatlant, és abból rendezni a tartozást, valamint a végrehajtási költségeket.