Az utazási szerződések legfontosabb szabályait a polgári törvénykönyv szabályozza: e szerint a vállalkozásnak kell megszerveznie az utazás egyes állomásain történő tartózkodást és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtását. A megrendelőnek cserébe (azon túl, hogy köteles az említett szolgáltatásokat igénybe venni) díjat szükséges fizetnie – ez a pont válik olykor kényessé.
Az utazási szerződésekkel ugyanis egy külön kormányrendelet is foglalkozik, melynek értelmében az utazási szerződések díja egyoldalúan csak akkor emelhető, ha ennek lehetőségéről kifejezetten rendelkezik a szerződés. Ilyen esetekben sem szolgálhat azonban bármilyen ok a változtatás alapjául, csak a rendeletben tételesen meghatározott alábbi okok:
1. Megváltozik a személyszállítás költsége az üzemanyag (vagy egyéb erőforrás) árának növekedése miatt.
2. Olyan részszolgáltatások díja változik meg, melyeket tartalmaz ugyan a szerződés, de nem az utazást szervező cég állapítja meg a költséget, hanem külső, harmadik személy – ilyen tipikusan a repülőtéri illeték vagy üdülőhelyi díj.
3. Megváltoznak az adott utazási szolgáltatásra irányadó devizaárfolyamok.
Mivel a díjemelésnek jól körülírható feltételei és hozzávetőlegesen megbecsülhető költségei vannak, az emelt összegnek arányosnak kell lennie a költségek emelkedésének mértékével. A tartalmi követelményeken túl formai követelményeknek is eleget kell tennie a vállalkozásnak a díjmódosítással összefüggésben:
1. Pontosan meg kell határozni a díjszámítás módját.
2. A díjemelés közlésével egyidejűleg tájékoztatni kell a díjemelés indokáról.
3. Díjemelésre csak akkor kerülhet sor, ha legkésőbb az utazás megkezdését megelőző húsz nappal korábban értesítik az utazót.
A fentiekkel ellentétes módosítás jogszabályba ütközés miatt támadható az illetékes fogyasztóvédelmi hatóság vagy akár bíróság előtt – utóbbi eljárásban az esetlegesen felmerült károk is érvényesíthetők.