Cikksorozatunkban bemutatjuk a jogászok feladatait, szerepköreit, és eloszlatunk pár tévhitet velük kapcsolatban. Jelen cikkünkben az ügyészek és bírók feladatait vesszük szemügyre. Ha érdekli Önt pár tévhit általánosságban a jogászokról, alábbi cikkünket ajánljuk.

Az ügyvédek kapcsán pedig itt olvashatnak.

Vannak hasonlóságok a két életpálya között:

Elsőre le kell szögezni, hogy az ügyész és a bíró is csak jogász végzettségű, sőt jogi szakvizsgával rendelkező, gyakorló jogász lehet. Mind az ügyészségen, mind a bíróságon pályázat útján lehet elnyerni a különböző pozíciókat, kinevezéseket. Az ügyész és a bíró is hivatalos személy, ami azt jelenti, hogy különleges büntetőjogi védelem alatt áll (gondoljunk csak a hivatalos személy elleni erőszakra). Hivatalos személyként ugyanakkor különleges kötelezettségeik is vannak (pl. tevékenységük során tudomásukra jutott bűncselekmények kapcsán feljelentési kötelezettség terheli őket). De a hasonlóság a két jogászi szerepkör között nagyjából ennyiben ki is merül. Az igazságszolgáltatásban betöltött szerepük, és a jogászi feladatkörük ugyanis teljesen eltér.

A bírók:

A filmek alapján a bíró egy taláros, idős, bölcs ember, aki kalapáccsal csapkodja az asztalt, és az ügy végén igazságot tesz. Hát az életkort és a kalapácsot leszámítva ez így nagyjából igaz is. Vannak egészen fiatal, 30 év körüli bírók is, és (sajnos vagy nem sajnos) Magyarországon nem divat kalapáccsal verni az asztalt. Csak abban az esetben képzelhető el a kalapács használata, ha esetleg diót akar törni rajta a bíró. Általában ezt a tevékenységet a bírók otthon végzik, és nem a tárgyalóteremben.

A bíró az igazságszolgáltatás talán legfontosabb szereplője. Ő az, aki a per végeztével meghozza a döntést, hogy melyik félnek van igaza. Szerepe nem csak büntetőperekben, hanem polgári vagy egyéb perekben, sőt nem csak perekben van. Vannak úgynevezett „nemperes eljárások” amiket a bíró peren kívül bírál el.

A bíróság eljárhat egyesbíró útján, és tanácsban is (ezesetben több bíró jár el, és hozza meg a döntést). Bizonyos ügyekben a bírók munkáját nem jogvégzett, hanem más szakmában jártas laikusok, azaz ülnökök segítik (pl. fiatalkorúak büntetőpereiben). Az ülnököket nem szabad összetéveszteni a kirendelt szakértőkkel, de ez egy másik cikk témája volna.

A bíróság (és azon belül a bírók) feladatait legjobban a büntetőeljárásról szóló törvény foglalja össze, de más eljárásokban is hasonló a szerepkör. A bíróság feladata az igazságszolgáltatás, és az ítélkezés. Gyakorlatilag a bíró mondja ki a végső szót, ő állapítja meg, hogy mi nyert bizonyítást, mit nem sikerült bizonyítani. Ki bűnös, ki ártatlan? Kinek van igaza egy polgári jogi vagy munkajogi jogvitában? A bíróság feladata eldönteni a pert az alapján, amit a felek az eljárás során előadtak.

Függetlenség fontossága

Nem könnyű feladat. Éppen ezért, hogy a bíró mindenféle befolyástól mentesen, szabadon és nyugodtan döntést hozhasson, a bírók függetlensége alapvetően fontos. A bíró nem utasítható sem a felettese, sem más hatóság által arra, hogy milyen tartalmú döntést hozzon, milyen bizonyítékot fogadjon el, vagy zárjon ki, hogy kit hallgasson meg, vagy kinek a vallomását ne vegye figyelembe. Magyarországon egyébként a bíró szabadon mérlegelhet a bizonyítás során, ami azt jelenti, hogy meg vannak határozva bizonyítási eszközök (tanúvallomás, okiratok, szakvélemény stb.) de a bíró dönt arról, hogy az adott ügyben melyiket milyen súllyal veszi figyelembe.

A bíróknak mentelmi joguk van, hogy kevésbé lehessenek zsarolhatóak, megfélemlíthetőek.

A bírósági rendszer különböző szintű bíróságokból áll, amelyek élén a Kúria (korábban Legfelsőbb Bíróság) áll. A kúriai bírók kiemelkedő bírói munkássággal (gyakran oktatói, tudományos múlttal) kerülnek kinevezésre, évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött. A Kúria amellett, hogy jogorvoslatot lát el és ítélkezik az elé kerülő ügyekben, fejleszti, alakítja is az ítélkezési gyakorlatot. A Kúria élén az elnök áll.

A fiatal jogászok – akik idővel kúriai bírók szeretnének lenni – a jogi diploma megszerzése után bírósági fogalmazói kinevezésre pályázatnak az egyik bíróságon. A legalább 3 éves gyakorlat, és a jogi szakvizsga letétele után – de még a bírói kinevezés előtt – bírósági titkárok lesznek. Ezt követően, és 30. életévük betöltése után pályázhatnak bírói kinevezésre.

Az ügyészek:

Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény így fogalmazza meg az ügyészek legfőbb feladatait:

„Az ügyészség (…) érvényesíti az állam büntetőigényét, felügyeli és végzi az előkészítő eljárást, irányítja, felügyeli, illetve végzi a nyomozást, képviseli a közvádat a bírósági eljárásban, valamint felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.”

De mit csinál pontosan egy ügyész?

Legnagyobb szerepük a büntetőeljárás során van, ugyanakkor meglepő módon polgári jogi ügyben is lehet szerepe az ügyészségnek. Polgári perben közérdek védelmében, vagy különösen kiszolgáltatott perbéli szereplő érdekében felléphet az ügyész, tehát pert indíthat, vagy bekapcsolódhat a perbe.

De, mint említettük, legfontosabb szerepe az ügyészségnek a büntetőeljárás során van – kezdve a nyomozástól, egészen a peren át, a büntetés végrehajtásig. Az ügyészség ugyanis minden esetben felügyeli a nyomozást, utasíthatja a rendőrséget, vagy a NAV nyomozóit. Sok nyomozati cselekményhez (mondhatni a legizgalmasabb nyomozati cselekményekhez) ügyészi hozzájárulás szükséges (pl. fedett nyomozó alkalmazásához). Adott esetben az ügyészség el is végezheti a teljes nyomozást, magához vonhatja a rendőrségtől az ügyet, sőt bizonyos esetekben már eleve az ügyészség kezdi meg az egész folyamatot. Csak az ügyészség nyomozhat ugyanis a rendőrök, bírók, ügyészek elleni – vagy sajnos akár ilyen személyek által elkövetett – bűncselekmények esetében.

Az ügyészség hierarchikus felépítésű szervezet, így a felettes ügyész komoly utasítási jogkörrel rendelkezik a beosztott ügyészek eljárása kapcsán. Az ügyész a bíróval szemben tehát kaphat utasítást arra vonatkozóan, hogy a munkáját hogyan végezze. A büntetőeljárás során rendkívül fontos szerepe van az ügyészségnek, ugyanis a bíróság kötve van a vádhoz. Ez azt jelenti, hogy csak a vádiratban szereplő cselekményekről, és személyekről hozhat döntést, azon túl nem terjeszkedhet. Nem vizsgálhat olyan cselekményt, amelyben az ügyész nem emelt vádat, és olyan személyt sem, aki ellen az ügyész nem kérte a bűnösség megállapítását.

Kevésbé köztudott:

Amit sokan nem tudnak, hogy az ügyész minden körülményt elő kell, hogy adjon a vádiratban, akár súlyosító, akár enyhítő körülményről van szó. A vádlott javára is fellebbezhet, és a vádlott javára írható cselekményekre is ki kell térnie. Tehát az ügyész kénytelen vizsgálni azokat a körülményeket is, amik enyhébb büntetés kiszabásához vezetnek (pl. együttműködő magatartást, önkéntes eredményelhárítást, korlátozott beszámíthatóságot, életkort, anyagi rászorultságot, családi helyzetet). Tévhittel ellentétben tehát nem csak vádol, hanem szükség esetén javasolja a vád elejtését, vagy a nyomozás megszüntetését is.

Az ügyészség élén a legfőbb ügyész áll, akit az országgyűlés kétharmados többséggel választ meg. A legfőbb ügyésznek – a legfőbb közvádló feladatkörén kívül – a jogalkalmazás egységessége érdekében jogfejlesztő, ítélkezést segítő feladatköre is van.

Az ügyészi pályát választó, de még jogi szakvizsgával nem rendelkező jogászokat ügyészségi fogalmazónak hívják. Sikeres jogi szakvizsga után alügyészi, majd ügyészi kinevezést lehet kapni (kiérdemelni).