Ügyvéd, vagy jogász?

Leges legelőször tisztáznunk kell egy gyakori félreértést az ügyvédek, jogtanácsosok és az egész jogász szakma kapcsán. Az ügyvéd jogász! Azt nevezzük jogásznak, aki elvégezte a jogi egyetemet, vagyis sikeres államvizsga, diplomavédés (és nyelvvizsga) birtokában jogi diplomát, doktori címet kapott. Ezt követően – szakiránytól és szereptől függően – ügyvédjelöltként (régen ügyvédbojtár), jogi előadóként, bírósági fogalmazóként, ügyészségi fogalmazóként stb. dolgozhatnak. A legalább három éves gyakorlati idő, és a sikeres jogi szakvizsga után lesz a jogászból ügyvéd (ha volt ügyvédjelölt, felvették a kamarába stb.).

Tehát nem minden jogász ügyvéd, de minden ügyvéd jogász!

Ekörben fontos kihangsúlyozni, hogy az ügyvédjelölt tehát nem egyetemista, nem gyakornok, hanem végzett jogász (doktori címmel rendelkezik) csak éppen még nem szakvizsgázott. Egy ügyvéd felügyelete mellett gyakorlatot szerez. Kicsit olyan a helyzete, mint egy rezidens orvosnak, aki még nem sebész, vagy belgyógyász, de már végzett orvosként dolgozik.

Mit csinálnak az ügyvédek?

Azt tartja a mondás, hogy ha egy ügyvédhez befújja a kalapunkat a szél, akkor jobb, ha nem megyünk be érte, mert nagyon drága lesz kihozni. Sajnos sok ilyen negatív előítélet, és tapasztalat él az ügyvédekkel szemben, amelynek egy része nem is saját tapasztalat. (Hallottuk a szomszédtól, hogy rossz volt az ügyvédje, ezért elveszítette a pert). Persze egy-egy valós negatív tapasztalat, egy hadováló, késlekedő, semmiért felelősséget nem vállaló ügyvéddel még ronthat ezen a helyzeten, de egy jó ügyvéd, egy minőségi jogi szolgáltatással milliókat (büntetőügyben éveket) spórolhat nekünk.

Az ügyvédek nem meglepő módon ügyvédi tevékenységet végeznek, amelyet részletesen az ügyvédi tevékenységről szóló külön törvény szabályoz. Ezalatt azt kell érteni, hogy jogi tanácsot adnak, okiratokat szerkesztenek, jogi képviseletet látnak el, iratokat jegyeznek ellen és hasonló, közismert tevékenységet végeznek. Fontos tisztázni, hogy nem minden ügyvéd védőügyvéd. Ha büntetőeljárásban képviseli az ügyfelét, akkor védő, de egyébként polgári perben, peren kívüli egyeztetések során is eljárhat ügyfele képviseletében. Egy okiratszerkesztés során pedig minden szerződő fél érdekeire tekintettel kell lennie, és célja a felek által kívánt joghatás elérése.

Az ügyvéd a megbízója érdekében, kellő gondossággal és a legjobb tudásának megfelelően köteles ellátni munkáját. Ebből ered az ügyvédek kapcsán a két leggyakoribb tévhit: 1.  hogy az ügyvéd semmiért nem vállal felelősséget, 2. hogy bármit el kell, hogy kövessen az ügyfele érdekében.

Ezek egyike sem igaz: Van olyan eredmény amiért nem vállalhatnak előre garanciát (pl. egy per megnyerésére) és nem is lenne reális elvárás, hiszen nem csak az ő munkájától függ az eredmény. Munkáját azonban gondosan köteles ellátni (pl. megjelenni a tárgyaláson, a megfelelő eljárási cselekményeket kell meglépnie, határidőben, szakszerűen, és ezekért tényleges felelősséggel tartozik).

Sőt egy szerződés elkészítése során igenis köteles az ügyvéd olyan okiratot létrehozni, ami a felek által kívánt joghatás elérésére (pl. egy adásvételre) alkalmas. Ha ennek kapcsán hibázik, azért szintén felelősséggel tartozik. Ha pedig a felek olyan jogügyletet akarnának létrehozni, ami lehetetlen, olyan joghatást várnak, aminek kiváltására az ügyvéd nem tud okiratot szerkeszteni, akkor arra köteles felhívni a figyelmüket.

Tévhitek

A másik népszerű elképzelés sem igaz, az ügyvéd nem minden esetben köteles egyetérteni az ügyfelével, nem minden eszközzel, nem mindenáron köteles az ügyfele érdekeit képviselni. Sőt köteles felhívni az ügyfele figyelmét (ügyfele érdekében) hogy amit tesz az jogszerűtlen, jogi kockázatokkal jár. Egy jó ügyvéd egyébként is tájékoztatja az ügyfelét, hogy miben van igaza, miben nincs, mit köteles megtenni az adott körülmények között, és mi a következménye annak, ha a kötelezettségét nem teszi meg. (pl. szerződésből eredő kötelezettség, vagy büntetőeljárás során elvárt magatartás stb.) Etikátlannak számít és reméljük egyre ritkább jelenség az ún. perbe hajszolás. Ez azt jelenti, hogy előre láthatóan nyerhetetlen ügyekben, az ügyfél érzelmeire, és tájékozatlanságára alapozva az ügyvéd nem közli ügyfelével, hogy a jogvitában abszolút nincs igaza, hanem éveken át képviseli, teljesen védhetetlen, és érthetetlen érveket felvonultatva. A szakmai etikával ellentétes ilyen, és hasonló gyakorlatok ellen az ügyvédtársadalom küzd.

Kifejezetten tilos az ügyvédnek olyan magatartást tanúsítania, ami a fenti példán kívül is etikátlan pl. hazugságra rávenni az ügyfelet, vagy az ügyfél nyilvánvaló hazugságához asszisztálni. Ezt egy perben rendbírsággal is sújthatják. (érthető kivétel: büntetőeljárásban a vádlott nem köteles magára terhelő vallomást tenni, és ekörben hazudhat is).

Kifejezetten bűncselekmény, ha az ügyvéd olyan magatartást tanúsít, amivel bűncselekmény nyomait eltüntetné, jogsértést leplezne.  Egyébként sem köteles az ügyvéd azonosulni a védencével egy büntetőügyben, vagy felmentést elérni egy nyilvánvalóan bűnös vádlott esetében. Ezek a sztereotípiák a filmek hatására alakultak ki a társadalomban.

Egyáltalán nem jellemző, hogy az ügyvéd nyomozna, és élete kockáztatása, meg pár autósüldözés mellett megfejtené az ügyet. Ezeket csak a filmekben láthatjuk, és óriási szereptévesztés lenne az ügyvéd részéről, ha lövöldözne és kergetőzne ahelyett, hogy a munkáját végzi.

A fentiekből következik, hogy a népszerű elképzelésekkel szemben az ügyvédnek alapvetően nem a kiskapuk, szürkezónák és mellékutak keresése a dolga. Nem az a dolga, hogy ügyfelét bűnei ellenére tisztára mossa, vagy bűncselekményeit leplezze. Még csak az sem a dolga, hogy minden elé kerülő, bizonyíthatatlan és alaptalan követelést érvényesíteni akarjon. Gyakran egy párperces jogi tanáccsal, egy részletes állásfoglalással, egy jó szerződés elemzéssel rengeteget segít egy jó ügyvéd. Csak ez nem mutat olyan látványosan a filmeken.

Kik a jogtanácsosok?

A jogtanácsos szintén ügyvédi tevékenységet végez (mint neve is mutatja jogi tanácsokat ad, peres képviseletet lát el, okiratokat készít elő) de ezen tevékenységét nem egy megbízója javára, hanem a munkáltatója javára végzi. Szinte ugyanazt csinálják, mint az ügyvédek (kivéve pl. a védői tevékenységet) de nem saját praxissal rendelkeznek, hanem munkaviszonyban állnak. Éppen ezért nem is láthatnak el képviseletet akárki részére, csak a munkáltatójuk érdekében.

Érdekesség, hogy jogvédelmi biztosító jogtanácsosai és jogi előadói képviselhetik a biztosított személyeket.

A nagy különbség az ügyvéd és a jogtanácsos közt tehát, hogy az ügyvéd ugyebár minden esetben megbízója érdekében tevékenykedik, és megbízási jogviszony van közte, és ügyfele között. Még akkor is így van, ha alkalmazott ügyvédről beszélünk, hiszen ő sem a felettesét képviseli, hanem az ügyfelet.

A jogi előadó olyan jogász, aki jogtanácsos felügyeletével végzi a munkáját, és még nem rendelkezik szakvizsgával. Ő az ügyvédjelölt céges megfelelője.