Itt merül fel a totálkár és a totálkáros kárrendezés fogalma, amely sokak számára idegen, ismeretlen terület, nem beszélve annak folyamatáról, és arról, hogy a biztosítók ilyenkor milyen alapon és mekkora összeget fizetnek ki a károsult, vagy cascós kárrendezés során a biztosított részére. Ennek lényegét foglaljuk össze az alábbi írásunkban.

A felelősség, illetve a casco biztosítók a kárrendezést – leegyszerűsítve – két formában folytatják le: 1. totálkáros kárrendezés; 2. a gépjármű kijavításának a költségének a megtérítése keretében.

A biztosítók totálkárossá egy gépjárművet akkor minősítenek, amikor az a baleset következtében műszaki, vagy biztosítás technikai feltételeket figyelembe véve, gazdasági szempontból totálkáros. A totálkáros kárrendezés esetén a biztosítók meghatározzák a gépjármű káridőpontbeli értékét. Ezt az összeget szakértői vizsgálattal határozzák meg. Ennek során olyan objektív ismérveket vesznek figyelembe, mint például a gépjármű kora, futott kilométereinek száma, majd egy úgynevezett eurotax program segítségével számítást végeznek. A káridőpontbeli érték meghatározásával párhuzamosan kerül megállapításra a roncsérték is. A biztosítók általában a roncsot az "autópiacon meglicitáltatják" és az itt megjelenő aktuális értéken állapítják meg a roncsérték összegét. A gépjármű káridőpontbeli értékének, valamint a roncsértékének különbözete adja a maradványértéket, azaz azt az összeget, amelyet a biztosító vagy a biztosítási szerződés alapján, vagy – felelősségbiztosítóként – a károsult részére kárként kifizet.

Abban az esetben, ha a totálkár összeg kifizetése a casco-biztosítás terhére kerül megtérítésre, akkor a casco-biztosítás sajátosságaként a biztosító a maradványértékből levonja a biztosítottat terhelő önrészt, mely vagy egy a biztosítási szerződésben meghatározott összeg, vagy egy százalékos érték.

A totálkáros kárrendezés egy járulékos vonala, az esetlegesen hitelre, vagy lízingre vásárolt gépjárműveknél jön szóba. A legtöbb pénzintézet a hitel-, illetve lízingszerződés általános szerződési feltételeiben kiköti magának azt a jogosultságot, hogy amennyiben a gépjármű, például egy tűzkár következtében megsemmisül, vagy egy közlekedési balesetben akár gazdasági, akár műszaki szempontból totálkárossá válik, akkor a pénzintézet a hitel- vagy lízingszerződést egyoldalúan, azonnali hatállyal felmondhatja. Ebben az esetben, azonban a pénzintézetek általában a hátralékként szereplő hitelösszeget, egy összegben követelhetik az adóstól. Nagyon figyeljünk arra, hogy a pénzintézet számára a gépjárművel történt balesetet bejelentésre kerüljön (ezt sok esetben külön elő is írják az általános szerződési feltételek). A pénzintézet általában csak rendkívüli körülmények esetén, és külön kérelemre tekint el – saját jogkörében mérlegelve az esetet – az egy összegű követeléstől, és engedélyezi a részletfizetést. Általában ez utóbbi lehetőség akkor áll fenn, amikor a törlesztő részletből már csak kevés van csak hátra. A hitel-, illetve lízingszerződés vonatkozásában egy a lényeg: bármilyen fordulatot vesz a biztosítós kárrendezés, azt adósként jelezni kell a pénzintézet számára, abból a célból, hogy a kifizetések, valamint a kárrendezés pontosan leegyeztetésre kerüljön a pénzintézettel.

Felvetődik a kérdés, hogy mi van abban az esetben, ha a cascós kárrendezés keretében nem térül meg a teljes kárunk? Általában a casco biztosítóval kötött biztosítási szerződés a gépjármű kijavítási költségének, vagy totálkár összeg kifizetésének a megtérítésére terjed ki. Ennél többre, úgy, mint például az asszisztant szolgáltatás, általában csak akkor terjed ki, ha az általános casco-biztosítási szerződéshez külön kiegészítést kötünk. Ezért javasolt minden esetben a kárrendezéshez áttekinteni azt, hogy casco-biztosítási szerződésünk milyen feltételekkel jött létre, és mely biztosítási kockázatokra terjed ki. Abban az esetben, ha a gépjármű kárunk egy olyan közlekedési baleset során keletkezett, amelyben másik fél is részes volt, akkor, amennyiben a másik fél felelőssége a baleset bekövetkeztéért megállapíthatóvá válik, a casco-biztosító által meg nem téríthető károk a károkozói felelősségbiztosító terhére rendezhetők. Ilyen tételt jelent az önrész, vagy a gépjárműben esetlegesen bekövetkezett értékcsökkenés, jövedelem-kiesés, vagy egy személyi sérülés kapcsán a nem vagyoni kártérítési igény, illetve egyéb, járulékos károk, úgy, mint például egy totálkáros kárrendezés esetén a gépjármű forgalomból való kivonásának a költsége, vagy egy hitelszerződés esetén a szerződés idő előtti megszűnéséhez kapcsolódó rendkívüli költségek. Ezeket az igényeket a felelősségbiztosító részére természetesen nemcsak, hogy be kell jelenteni, hanem azoknak a balesettel összefüggésben jelentkező kapcsolatát is bizonyítani kell (azaz, hogy a balesettel összefüggésben és indokoltan keletkeztek), valamint összegszerűségét is igazolni kell.